Ezt a könyvet molyon találtam, aztán ahogy a gyerekkönyvtárban bogarásztam (értsd: Anyára vártam), egyszer csak lehajolok és pont ott van velem szemben ez a könyv, hát én mondom kár lett volna otthagyni, hisz a sors akarta, hogy kihozzam. Egyébként nem csak ez a könyv került a sors keze által hozzám e könyvtár-túra alkalmával, hanem egy másik már régen a várólistámon lévő könyv is, ha hiszitek, ha nem, az is éppen ugyanígy történt. Csak úgy céltalnul nézegettem (annál is inkább céltalanul, mivel szabad kezem nemigen volt már, ugyanis egy nagy halom könyvet tartottam a karomban - azt hiszem ha lenne egy verseny, hogy ki tud több könyvet a kezeiben tartani, azt simán megnyerném, annyira megedződtem már a könyvtárlátogatásaink alkalmával.) a polcokat aztán csak hopp, látom, ott van az a könyv is. Mi ez, ha nem csoda?
Na igen, szóval először én akartam elolvasni ezt a könyvet, de Titusz meg éppen befejezte az aktuális olvasmányát (az Így neveld a sárkányodat, amit szintén tőlem csaklizott el), és ezt nyomtuk a következőként a kezébe.
Bizony, nálunk a fiúk már száműzték az unatkozom szót a szótárukból, mert megtanulták, hogy e szó használata azt eredményezi, hogy mi egy könyvet nyomunk a kezükbe.
Visszatérve a Békát a békának könyvre, Tituszt teljesen elvarázsolta, két nap alatt elolvasta, ami nála nagyon nagy teljesítménynek számít, alig bírta lerakni. :) És miután már végzett vele, alig várta, hogy mi is elolvassuk a könyvet. A szerző utószavában egyébként azt is megtudhatjuk, hogy eredetileg novellának szánta az író ezeket a történeteket, de szerencsénkre, ezek a történetek túlnőtték egy novella kereteit.
Remek kis történet volt, nekem is nagyon tetszett, már a könyv elején sajnáltam, hogy csak két részt fordítottak le a Varázsbolt sorozatból. De miután jobban utánanéztem kiderült, hogy ez a kötet nem is az első rész, hanem a harmadik, a következő lefordított pedig a negyedik.
Könyvünk főszereplője Jennifer, aki a lehető legjobb tudása szerint próbálja túlélni a kis tizenévesek rendkívül kegyetlen világát, amiben ő nagyon nem találja a helyét, és a kinézetével sincs teljesen kibékülve.
És ekkor jön még csak képbe Mr. Elives és a titokzatos varázsboltja, ahonnan Jennifer egy békával gazdagabban távozik. Kiderül, hogy ez a béka nem közönséges béka, hanem egy beszélő varázsbéka, aki ráadásul bárkinek a hangját kitűnően tudja utánozni (többek között Humphrey Bogartot is). Az igazi kalamajka akkor kezdődik, amikor Buffó megcsókolja Jennifer ősellenségét Sharrát, a felgyorsuló események folyamába bekapcsolódik még Jennifer két testvére az undok báty Skippy és a tündéri kisöccs Brandon is, no meg a legjobb barátnője Ellen is. És a gonosz boszorkányt meg a könyvtáros kisasszonyt még nem is említettem...
Teljesen meg tudom érteni, Titusznak miért tetszett ennyire ez a könyv, hisz én is nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Alig várjuk, hogy olvashassuk a következő részt is! Bátran ajánlom kalandvágyó tízéveseknek, és persze kalandvágyó gyermeklelkű felnőtteknek is! :)