- Morgan azt is mondta, hogy bemutat bennünket beduin barátainak- áradozott Petra.
- Mi van Laura? - kérdezte Ahmed. - Nem is figyelsz ránk?
- Morgan így... Morgan úgy… Senki más nem érdekel benneteket, igaz? - duzzogtam.
- Mi történt veled? - kérdezte Ahmed. – Tudod, hogy Morgan milyen remek fazon. De mitől van ilyen rossz kedved?
- Találkoztam valakivel Hatsepszut templomában - feleltem a félelemtől remegő hangon.
- Találkoztál valakivel? - ismételte meg Ahmed. - De kivel?
- Egy szörnyen furcsa, dühös tekintetű, alacsony emberrel. Már attól is remegek, ha csak rá gondolok.
- Mit tett veled? - aggódott Robin.
- Semmit… Vagyis… Mondott nekem valami nagyon-nagyon különöset…
- MIT mondott?
- Hogy nem kellene elmennünk Punt országába. Azt mondta, hogy aki meg akarja találni, azt mindörökre elnyeli a sivatag homokja.
- Egészen biztos, hogy bolond volt- csóválta fejét Robin.
- Az lehet, de én borzasztóan megijedtem.
- Én is nagyon megijedtem volna - bújt hozzám Petra.
- Viselt az ujján egy különleges gyűrűt, valami furcsa szimbólummal.
- Milyen szimbólummal? - kérdezte Ahmed, akit egyre jobban kezdett érdekelni a dolog.
- Valami ilyesmivel - mutattam meg nekik a rajzomat.
- Egy virág? - kérdezte csalódottan Robin.
- Nagyon ritka virág lehet. Nem gondoljátok? - kérdeztem.
- De mit jelenthet? - kérdezte Ahmed tanácstalanul.
Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és berobogott rajta Peter Morgan. Ez annyira jellemző volt rá!
- Srácok! – kiáltotta lelkesen.- Gyertek le, ezt látnotok kell! Olyan szuper sátrakat szereztem, hogy azt el sem hiszitek. Ráadásul…
Amikor azonban meglátta a rajzomat, hirtelen elhallgatott.
- Ez meg mi? - kérdezte elkomolyodva. – Hol láttad ezt a szimbólumot, Laura?
Elmeséltem neki az egész históriát. Amikor befejeztem, Morgan egy darabig egy szót sem szólt. Teljesen elsápadt, falfehér lett.
A karaván elindul
Soha, még hosszú évek múlva sem fogom elfelejteni azt a napot, amikor az expedíció elindult Punt országába. Hajnalban az ég alján megjelent egy rózsaszín fénysáv, és minden furcsa párába burkolózott, mintha csak a ránk váró megpróbáltatásokra jövendölte volna meg.
A tevekaraván, amelyet Morgan kiválasztott, dromedárokból állt. Egy részük a csomagjainkat szállította, a többi állat pedig bennünket vitt a hátán. Sokan nem szeretik a dromedárokat, mert szerintük undok és nehezen kezelhető állatok, de nekem rokonszenvesnek tűntek.
A púpjuk olyannak látszott, mint egy egyheti élelem- és vízkészlettel teli hátizsák.
Azon a reggelen, mielőtt elindultunk volna a szállodából, sivatagi emberek módjára öltöztünk fel. Robin a hasát fogta a nevetéstől, amikor meglátott bennünket beöltözve. Igaz, ami igaz, a ruha egyedül Ahmeden állt jól, de ő meg ugye… született arab gyerek.
VISSZA A SOROZATHOZ