– Azért nem hirdetném ennyire lelkesen azt az öt perc előnyt! – vágta rá a szőke fiú, és testvére mellé lépett. Egy pillanatra arról is elfeledkezett, hogy éppen az ő háta mögé bújt eddig. Lenocska elmosolyodott. – Dehogynem hirdetnéd, ha te születtél volna előbb – vigyorodott el Kszí. – Csakhogy nincs meg ez az előnyöd. – Nagy szám! – Éta kezdte elemében érezni magát. – Akkor legyél büszke rá! Én egy csomó dolgot előbb csináltam, mint te! – Például mit is? – fonta keresztbe a karját Kszí, azonban mielőtt testvére válaszolhatott volna, Lenocska halkan köhintett. – Nem mintha meg akarnálak zavarni titeket, de még mindig nem mondtátok el, hogyan kerültetek ide – jegyezte meg, mert látta, hogy a két fiú sosem fog a végére érni a vitának. Éta ismét háttérbe húzódott, s testvérére pislogott, várva, hogy ő megadja a lánynak a szükséges választ. Kszí letelepedett az egyik székre, Lenocska mellé, és csak utána válaszolt. – Mi tulajdonképpen csak látogatóba jöttünk… – Látogatóba olyan helyre megy az ember, ahol várják, meg ahol ismerőse van – vetette ellen Lenocska szigorúan. – Kihez jöttetek? – Senkihez – vont vállat Kszí. – Már többször is jártunk itt – jegyezte meg Éta, és ő is lehuppant testvére mellé egy székre. – Tényleg? Nálunk? – csodálkozott Lenocska. Az ikrek körülnéztek a félhomályos konyhában. – Nem, azt hiszem, nálatok még nem voltunk – állapította meg Kszí. – De itt lent annál többet – szólt közbe büszkén Éta. – Ebben profik vagyunk. – A betörésben? – érdeklődött Lenocska gyanakodva. – Mi nem törtünk be – húzta fel az orrát Éta. – Még csak nem is az ajtón keresztül jöttünk, így hát nem nyithattuk ki engedély nélkül. – Ez igaz. – Lenocska elgondolkozva hallgatott. – Akkor hol jöttetek be? – kérdezte végül. Az ikrek pillantása a tetőre siklott. Lenocskáék lakása a padlástérben volt, a fejük felett ferdén húzódott a plafon. Az eső most már elcsendesedett, de a bezárt ablakon most is patakokban csorgott a víz, és mögötte elmosódottan látszott csak az esőfelhők képe. Lenocska visszapillantott az ablakról a két tökéletesen száraz hajú és ruhájú fiúra. – Az ablakon át jöttetek? – Nem egészen – rázta a fejét Éta. – Valami olyasmi – mondta vele egyszerre Kszí, és oldalba bökte testvérét. – Olyasmi – sietett Éta egyetérteni. – Odakint esik – mondta lassan Lenocska –, ti pedig teljesen szárazak vagytok. – Nagyon siettünk – felelt Kszí.[…] – De mi az, hogy lejöttök? – szólt közbe türelmetlenül Lenocska. – Ebben a házban nincs több emelet, és a környéken sincs magasabb épület. Kszí és Éta váltott egy gyors pillantást. Éta vállat vont, Kszí néhány másodpercig gondolkozott, majd halkan, jelentőségteljesen közölte: – Naláviából jövünk. Egy darabig csönd volt. – Vagyis? – kérdezte Lenocska, mikor látta, hogy az ikrek nem akarnak többet mondani. […] Kszí előrehajolt az asztal fölött, és halkan magyarázni kezdett: – Nalávia egy felhőben van.