A fejezetenként is önálló kisugárzású meseregénynek keretet ad a bajba került manóvilág története. Az írónőhöz, aki éppen azon bánkódik, hogy a mesehősei felnőttként kicsit cserbenhagyták őt, küldöttségbe érkezik egy kis zöld sipkás manó. Panaszlevelet hoz, amelyben az szerepel, hogy az a Manólány, akinek az a missziója Manóperenciás-tengeren is túl, hogy naponta kékre fesse az eget, megforgassa a Napot és a csillagokat, elvesztette az erejét és a cselekvő kedvét. Ettől az egész világmindenség bajba kerülhet. Az írónő szerint senki más nem segíthet a mesét és a valóságot egyaránt magában foglaló mindenségen, mint az öreg, éppen 999 esztendős varázsló… Mirtse Zsuzsa magnetikus erővel regéli el nekünk, hogyan indul el a Varázsló a legnagyobb fa tetejére, s győzi le a kételkedést, az önzést, a hazudozást, a hiúságot, a félelmet. A csodálatos meseregény az egyetemes és magyar tradíció közkincséből merítkezve teremti újjá a világ teremtésének, veszélybe kerülésének, megmentésének mondáját saját, eredeti mítoszvilágot is teremtve. Mirtse Zsuzsanna meséi és Jankovics Marcell festményei ősmitológiák szellemében írják le az évszakok körforgását és a mesevilág Varázsló-táltosának beavatási történetét is. Csak a mindennél fontosabb fantáziavilág varázslója mentheti meg világunkat a szürkeség apokalipszisától. Pósa Zoltán