Hidas Judit   Eyenet és komornyik a sivatagban   Agatha éles eszű, kivételes emlékezőtehetségű kislány, aki szeretne felnőttkorában híres krimiíró lenni, ezért szívesen segít kétbalkezes unokabátyjának egy rejtélyes egyiptomi agyagtábla eltűnésének okait kinyomozni. Sir Steve Stevenson Agatha nyomoz című könyvsorozatának első része Egyiptomban játszódik, ahol egy filmszerűen megírt detektívtörténetet követhetnek nyomon a már olvasni tudó gyerekek. Hogyan lehet a manapság egyre kevésbé olvasó gyerekeknek könyvet adni a kezébe? Hogyan lehet egy kisiskolásnak kedvet csinálni az olvasás gyakorlásához? Hogyan lehet a gyereket elcsábítani a képernyő elől? Vegyünk egy krimit, amely fordulatokban gazdag, humoros, a filmekhez hasonló történetépítkezést használ, tegyünk még hozzá sok képet, és talán van esélyünk. A fáraó rejtélye című könyv a nyolc-tizenkét éves gyerekek befogadásához igazított detektívregény, amely jól használja a műfaj kliséit, és ezért jól fogyasztható azok számára is, akik esetleg már belekóstoltak a televíziós sorozatok világába. Nemcsak a sztori, hanem a kivitelezés is olvasóbarát, szellős a tördelése, nagy betűkkel van szedve, és sok képregényszerű illusztrációt tartalmaz. Flexibilis borítójának köszönhetően pedig még egy iskolatáskába gyömöszölve sem megy tönkre. A történet egy elveszett egyiptomi agyagtábla utáni nyomozást mond el. A főhős, Agatha igazi különc: okos, bátor, gazdag és ráadásul ügyes nyomozó is, pedig még csak tizenkét éves. Az ő vezetésével indul útnak egy kis csapat, hogy előkerítse az értékes leletet, amely nélkül talán soha nem találnák meg a kutatók egy addig ismeretlen fáraó sírját. Agatha nem önszántából kezd bele a nyomozásba, detektíviskolába járó unokabátyja, a kétbalkezes Larry kéri a segítségét, aki ezt az ügyet kapta vizsgafeladatnak a Sólyomszem Detektívképzőben. Agatha persze rögtön igent mond: kiváló komornyikja, Mr. Kent, unokatestvére, Larry, valamint egyiptomi rokona, a dromedártenyésztő Melania néni segítségével leleplezi, kinek állhatott érdekében a tábla elsikkasztása. Elsősorban a szülők ismereteire alapozva adta a szerző az Agatha nevet a főszereplőnek, aki Agatha Christie hőseihez hasonlóan kombinációs készségének és kivételes memóriájának köszönhetően jön rá a rejtély megoldására. Aztán ott van még a regényben a Sherlock Holmes történetekből ismert Watson, akit itt egy jó szaglóérzékkel megáldott macska alakít. Agatha minden lap aljára odarajzolt kalapja szintén a Sherlock történetekből lett átemelve. A regény szerzőjének álneve pedig a leghíresebb angol detektív figuráját megalkotó Sir Arthur Conan Doyle nevére hajaz. A Sir Steve Stevenson elnevezés mögött valójában egy olasz író, Mario Pasqualotto áll. Az Agatha nyomoz sorozatot, amelynek ősszel jelenik meg magyarul a második része, 2010-ben indították útjára Olaszországban. Ennek ellenére a könyv egészét átlengi az angol detektívregények hangulata. Agatha otthona egy elegáns kastély, amely tipikus angol szcéna. Itt él együtt a kislány a szüleivel és egyik legfőbb segítőjével, Mr. Kenttel, a főkomornyikkal, a hajdani bokszolóval. Agatha egész családja a világ számos területén gyarmatokkal bíró angolok szokványos életét éli. Melania néni Egyiptomban lakik, Raymond bácsi Indiában, és Agatha szülei pedig éppen európai körutazáson járnak, míg a kislányuk titokban az elveszett agyagtábla után kutat a fáraó hajdani birodalmában.   De hogy a történet ne csak a szülők számára legyen ismerős, a szerző a kétbalkezes Larry figuráján keresztül becsempészi a regénybe a modern technika világát is. A kisfiú interneten kapja a megbízását, a repülőn usb-kábellel és egy EyeNet nevű szerkezet segítségével kommunikál a detektíviskolával és a külvilággal, és természetesen imádja a videojátékokat. A modern technika beépítése csak arra szolgál, hogy több legyen a közös pont a mai gyerekek életével. Erőszakos elem szinte alig van a mesében, nem folyik vér, nincsenek káromkodások, így a szülők nyugodtan adhatják ezt az izgalmas történetet az olvasást gyakorló gyerekek kezébe. Forrás: prae.hu     Larry, a Sólyomszem Detektív Iskola tanulója, ám hiába ért a technikai kütyükhöz, lustasága miatt félő, hogy elbocsátják az intézményből. Kap egy utolsó esélyt: ha megtalálja az Egyiptomban ellopott agyagtáblát, továbbra is a suli tanulója maradhat. Larry unokatestvére, Agatha segítségét kéri, aki azonnal igent mond a felkérésre. A tizenkét éves lány minden álma, hogy egyszer a világ legjobb krimiszerzője legyen, éppen ezért már gyerekkorában el kezdett foglalkozni rejtélyes ügyek felderítésével.   A két gyerek az óriás méretű, ám annál jószívűbb ex-ökölvívó Mr. Kenttel és a kifinomult szaglású macskával, Watsonnal együtt azonnal Egyiptomba repül, hogy megfejtse az ellopott tábla rejtélyét. A tét nem kicsi: ugyanis az agyagtáblán lévő feliratok alapján lehet megtalálni egy elveszett sírt. A szerző neve kicsit megtévesztő lehet, ugyanis szó sincs lovagról vagy angol szerzőről, a regény egy álnév mögé rejtőző olasz író, Mario Pasqualotto szerzeménye. Ahogy többször is írtam már, még felnőtt fejjel is élvezetet jelent olasz szerzők ifjúsági könyveit olvasni, hiszen kreativitásuk és könyveik kivitelezése magasan a legjobbak között van. A történetben most sem csalódtam, habár huszonévesként nem izgultam annyira a szereplőkért, kellemes kikapcsolódást jelentett az az egy óra, amíg elolvastam a könyvet. És abban is biztos vagyok, hogy gyermekként imádtam volna a sorozatot, hiszen több elemében is Thomas Brezina könyveire emlékeztet. A sorozatnak négy állandó szereplője van: Larry, akinek bár sok kedve nincs hozzá, mégis detektívnek tanul (gondolom, általa szereznek majd tudomást minden egyes kalandról), Agatha, az önjelölt magánnyomozó, az ő komornyikja, a hagridi méreteket öltő Mr. Kent és a Watson névre hallgató macska. A Mystery családnak szerte a világban vannak tagjai, így a további kötetekben is megoldható lesz a gyerekek elszállásolása, a kapcsolattartás. A szereplők könnyen megszerethetőek, valamilyen szinten még próbálta külön egyéniségekkel felruházni a szerző őket, de azért nagy karakterfejlődéseket egyiküknél se várjunk. A történet mentes az erőszaktól, épp annyi van csak benne, amennyi a gyermekek figyelmének a fenntartásához és az izgalom fokozásához szükséges. Nem folyik vér, nincsenek káromkodások, néhol ugyan elő kerül egy-egy pisztoly, de soha nem sül el, így a szülők nyugodt szívvel adhatják a gyerekek kezébe a kötetet, nem kell attól tartaniuk, hogy "rosszat" tanulnak belőle. Maga a krimi-szál is igazodik a 8-12 éves korosztály igényeihez: egy ellopott tárgyat kell megtalálniuk, semmi gyilkosság, semmi brutalitás és gondolom, ez a későbbiekben sem fog változni.  Maga a magyar kiadás is igényes: a szöveget korosztálynak való betűmérettel nyomtatták, az illusztrációk pedig remek támpontot adhatnak a történet egyes szereplőinek és helyszíneinek elképzeléséhez. Egyedül a kötést tudom kritizálni: ez a félig kartonált, félig kemény kötés zavaró, mert nem elég masszív ahhoz, hogy ne hajoljon meg az olvasásnál, viszont ahhoz eléggé stabil, hogy a gyűrődés nyomot hagyjon. Forrás: Könyvkrtitkák blog