Negyedik részéhez érkezett az olasz Mario Pasqualotto gyermekeknek szánt krimisorozata. Hősienk, Agatha, Larry, Mr. Kent, a komornyik és Watson a macska ezúttal Párizsba utazik, hogy felderítsék életük eddigi legsúlyosabb esetét. Larry a pályaudvaron véletlenül balesetet okoz, amiben a Sólyomszem Akadémia és egyben a fiú tanára eltöri a lábát. Így Larrynek kell átvenni tőle a küldetést: meg kell találnia Vaszilij Procsnov gyilkosát. Az orosz diplomatát az Eiffel-torony éttermében mérgezték meg, utoljára a "vörös rózsa" szavakat ejtette ki a száján. Agatha és társai ezen a nyomon indulnak el, és rögtön találnak három gyanúsítottat: egy bokszolót, egy szerelmes vőlegényt és egy milliomos nőt. De vajon melyiküknek fűződött érdeke ahhoz, hogy holtan lássa Procsnovot? A sorozat eddig megjelent köteteinek kritikájánál éppen azt hoztam fel a történetek erényének, hogy azok mentesek az erőszaktól, így a szülőknek nem kell tartani attól, hogy a gyermekük idő előtt olvas olyan dolgokról, amik nem neki valók. Habár eddig mindegyik részben egy ellopott tárgyat kellett megtalálniuk a hőseinknek, a mostani eset sem lesz véresebb, mint az eddigiek. A gyilkosság rendkívül ízléses módon van tálalva, egyszerű mérgezés végez az orosz diplomatával, tehát az alsó tagozatosok számára abszolút gyerekpárti módon, ráadásul nem bocsátkozik túl nagy részletességbe sem a szerző. A gyanúsítottak listája, valamint a nyom, amelyen elindulnak a hőseink, felnőtt fejjel abszolút banálisnak tűnik, éppen ezért nem szabad elfelejteni, hogy egy gyermekregényt tartunk a kezünkbe, így jóformán semmi okunk nem lehet a logika helyenkénti hiányán való kiakadásnak. A megoldás egyébként az egyik legösszetettebb a sorozat korábbi köteteihez képest, bár azon azért érdemes lehet vitatkozni, hogy hidegháborús eseményeket vajon miért hozott be Pasqualotto egy gyerekkrimibe, még ha csak pár mondat is esik róla.  Ami számomra szimpatikus volt, hogy az előzőekkel ellentétben, Agatháék eredetileg nem nyomozni indultak Párizsba, hanem hogy meglátogassák Larry féltestvérét, Gaspard-t, aki egyébként az egész sztori alatt nem sok vizet zavar, összesen két jelenete van, de azok sem adnak hozzá semmit a nyomozáshoz. De visszakanyarodva a nyomozáshoz: Larrynek a tanárától kell átvennie az ügyet, akinek a fiú jóvoltából tört el a lába, és ezzel tulajdonképpen remek lehetőséget adott magának a szerző. Így értelmet nyer az is, hogy miért kap komolyabb feladatot (vagyis egy gyilkosság felderítését) Larry, és ezáltal az író tesztelni is tudja az olvasóit. Ha bejön nekik ez a vonulat, simán adhat hasonló ügyeket hőseinknek, ha pedig a kicsik az eltűnt tárgyak után kívánnak nyomozni, mondhatja, hogy ez csak egyszeri eset volt, hiszen átmenetileg kellett átvennie a feladatot egy felnőttől.  Mindenesetre én kíváncsi vagyok a folytatásra, ami várható 2015 tavaszán fog megjelenni Rablótámadás a Niagara-vízesésnél címmel. Sőt, igazából azt sem bánnám, ha a magyar kiadó megduplázná az éves adagot, és a félévenkénti megjelenés helyett három havonta lepné meg az olvasóit Agatha legújabb nyomozásával. Forrás: Könyvkritikák blog