A mese, akarom mondani detektívtörténet, röviddel A harmadik cselekményének zárulta után indul, amikor Howardnak már éppen elege van a nyomozósdiból. Nem így a Crown Wood Titkos Társasága másik kétharmadának, különös tekintettel Nitára, akinek végül csak sikerül Howard érdeklődését felkeltenie. Igaz, annak mindjárt az elején megcsappan a lelkesedése, amikor kiderül, hogy saját családja is vastagon érintett a plüssállatok rejtélyében… Míg A harmadik esetében nem volt jelentősége a helyszínnek, ezúttal valamelyest betekintést nyerhetünk Southampton életébe, azon belül is a kikötő működésébe. Ezúttal fontosabb szerep jut Howard édesapjának, és persze Gil rendőr apukája sem marad feladat nélkül.   A harmadik egyig legvonzóbb tulajdonsága az volt, hogy több potenciális tettest mutatott be az olvasóknak. Igaz, némelyikük esetében meglehetősen gyenge lábakon állt a CWTT gyanúja, mégis kérdéses volt, ki a címben szereplő harmadik bűnöző. Ezúttal egyértelműbb a helyzet: az bizonyos, hogy az iskolában és Howard életében újra meg újra megjelenő Daniel Fisher vámnyomozóval valami nem stimmel, és mivel a másik szóba jöhető lehetséges „nyúltolvaj” a főszereplő apja, azért nem nehéz kilogikázni, melyikük áll a jó illetve a rossz oldalon. Érdekesség viszont, hogy hosszú idő alatt bontakozik csak ki, mi is tulajdonképpen a bűntény, hiszen a kis Patrick nyuszija köré építeni egy detektívtörténetet önmagában talán még az alsós Howard Matheu-fanoknak is csalódást okozna.   Úgy tűnik, a HM-könyvek elmaradhatatlan tartozéka lesz az is, hogy hőseink bajba keverednek – a fenyegetést pedig nemcsak Fisher nyomozó jelenti. Bár fentebb arra utaltam, a tettes személye nem okoz meglepetést, azért most sem maradunk csavar nélkül. A bűnözők összekötőjének kilétére csak az utolsó oldalakon derül fény: a jó krimikhez illően több mindenkiről is kiderül, hogy nem egészen az, akinek látszik, habár a magyarázat elég közhelyes és nehezen hihető. Ám valószínűleg ez nem fogja zavarni a gyerek olvasókat, és felnőttként magam is megbocsáthatónak éreztem, mert a fordulat nem volt kiszámítható, a történet pedig éppolyan bájos, mint A harmadiké.   Az előbbiek alapján talán úgy tűnhet, A nyúl akta valamivel gyengébb előzményénél, de igazából csak én vagyok szigorúbb ezúttal. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) bátran merem ajánlani a kötetet gyerekeknek és szülőknek egyaránt, ha A harmadik bejött, ez sem fog csalódást okozni. Mayer István   Forrás: ekukltura.hu