Ez a reggel is úgy indult, mint a többi. Pali felkelt, amikor csörgött az óra. Evett egy sonkás szendvicset, ivott egy bögre kakaót, és a hátára vette a táskáját. Elment az iskolába.   Már a kapuban összetalálkozott Somával. Megbeszélték, hogy a Real Madrid hány góllal nyert tegnap. – Kész a matekleckéd? – kérdezte Soma. – Aha – felelte Pali. – Nem volt nehéz – állapította meg Soma. – Csak túl sok – tette hozzá Pali.   Tiki, a hörcsög is ugyanúgy rágcsálta a répát, mint szokta. A két fiú érdeklődve nézte. Ekkor valaki megkopogtatta a vállukat. – Hé! – hallatszott a hátuk mögül. – Én vagyok a hetes! Luca állt mögöttük. Csillogós póló és rózsaszín nadrág volt rajta. Egyik kezében szivacs, a másikban sárgarépa. – Csak nehogy répával töröld le a táblát, és szivaccsal etesd meg a hörcsögöt! – vigyorgott Pali. – Haha – mondta Luca sértődötten. – Azt hiszed, vicces vagy? Pali valóban azt gondolta, hogy vicces. Főleg akkor, amikor Luca véletlenül tényleg a répás kezével kezdte törölni a táblát. És az egész osztály nevetett. Soma és Pali nevetett a leghangosabban. Akkor sem tudták abbahagyni, amikor becsengettek. Meg akkor sem, amikor bejött a tanító néni. Pedig tényleg mindent megpróbáltak. Pali komoly képpel hajolt a matekpélda fölé. Soma is összeszorított szájjal bámulta a füzetét. De nem segített semmi. Akár Tikire néztek, akár a táblára, kitört belőlük a nevetés. És amikor Luca villámló tekintettelfordult hátra a padban, csak még hangosabban kacagtak...