Jeges-Varga Ferenc
Minden kis kölök fejében megfogalmazódott már a kérdés: miért kell iskolába járni? Finy Petra és Pásztohy Panka elsősorban lányos szemszögből, de a fiúk nyelvén is jól érthető példákkal szemlélteti, a hétköznapokban hogyan válhat hasznára a sok tudnivaló, amivel a feje majd megtelik.
A számok ismerete értelmet nyer, amikor anya leküld a boltba két kiló krumpliért, a betűket felismerve elolvashatjuk az utcán levő feliratokat. A rajz a szépre, a technika a hasznosra, a tornaóra a mozgás fontosságára tanít. A környezet többek között az időjárással, az ének-zene a ritmussal és a különféle zajok dallamával ismertet meg.
Ahogy azt a címe sejteti, az Iskolások kézikönyve részletesen, egyszerű közvetlenséggel magyarázza el, mire számíthat, aki belép az iskola kapuján. De persze vannak teendők már előtte is. Például a legelső: venni egy szép iskolatáskát, amibe beleférnek a tankönyvek, füzetek és az uzsonnás tasak. Azt már csak én mondom halkan, hogy egy-két kedvenc holmi is elrejthető benne, aminek ugyan semmi helye az iskolában, de egy gyerek sokkal nyugodtabb, ha magával viheti.
A könyv az általános – vagy a dédikék, nagymamák szavajárásával az elemi – iskola első osztályának alapvető működési szabályait sorolja el. Megtudjuk, hogy az első óra felszerelése a pad tetejére, a többi a pad hasába való. De tisztázható az is, hogy az óra nemcsak az időmérő szerkezet, hanem így nevezik azt is, amikor a tanító – bácsi vagy néni – hosszasan foglalkozik velünk, és közben nem lehet kimenni… Szóba kerül tehát minden, amitől az óvodából már elballagottak otthonosabban érezhetik magukat az ismeretlen új helyszínen.
Finy Petra és Pásztohy Panka közös munkája megjelenése egy kis elsős füzetkönyvére emlékeztet. Mintha a mesekönyv vagy jegyzetfüzet lapjait egy szorgalmas diáklány körmölte volna tele első élményeivel, és egy tehetséges rajzolópalánta firkálta volna mellé bájos illusztrációit.
Szemléletéből adódóan az Iskolások kézikönyve kedvet kíván csinálni minden tanköteles korú gyermeknek, hogy az iskolába járás valódi felfedező túra legyen, s véletlenül se idézzen fel egy rossz emlékű foghúzást. Miközben elsősorban a leendő iskolásokat szólítja meg, a nagyokból is sok régi kedves emléket hív elő, amiben van „egy kis zöldséglevesillat, egy kevés fasírt- és főzelékillat, valamennyi felmosószerillat és rengeteg vége-van-szag”.
De az egész családot is felkészíti a könyv a nagy változásra. Az iskolakezdés ugyanis legalább annyi várakozással és szorongással jár a szülők, mint a nagyfiúk és nagylányok részéről. S anya is jól teszi, ha együtt csodálkozik rá az ismeretlen világra.
Pásztohy Panka éppen csak annyira színezte ceruzarajzait, hogy a kis újoncnak is jusson még színezni való. Ezek elsősorban vidámságukkal sietnek meggyőzni az olvasót, hogy az iskola egyáltalán nem rémisztő hely. Hogyan is félhetnénk ennyi mosolygós kópétól, a jóságot sugárzó tanító nénitől. Itt senki sem ütközik meg azon, ha a tökfőzelék hallatára mindenkinek megfájdul a hasa, de a tejbegrízért másodszor és harmadszor is sorban állunk – ez kedvünkre való. Az pedig édes ráadás, hogy a házi feladat elkészítése után még jut idő a játékra is.
Forrás: olvassbele.com
|