Írta: Tölgyesi Lívia Kiadó: GEOBOOK HUNGARY KFT, 2016 Odalszám: 264 13. életévét XII. hó 13-án töltötte be Borsika, Bendi pedig már hét is elmúlt. A gyerekek idén is a Bükkben töltik a nyarat, Máminál, a gyógyfüvekkel gyógyító nagymamánál. Csakhogy már az utazás is olyan furcsán alakul, hát még a többi!  Varázslatos lények népesítik be a környéket: sárkányok, manók, tündérek, griffek…növények és állatok szólalnak meg, de csak Borsika látja-hallja őket, s ijesztő számára a hír, hogy nagyija képességeit örökölve: boszorkány lesz belőle.  Ez esetben fontos lenne kiismernie a Bűbájosokat, ami nem is olyan könnyű, főleg, hogy az álnok lények, szintén megjelennek, s ahol csak tudnak, ártanak. Borsikát azonban nem könnyű elveszejteni. Bendi, ha csak teheti, focilabdáját kergeti, de néha megijed, mert semmit sem ért a körülötte történtekből. Olykor nyugtalan, s gondolkodóba esik:hogyan teljesítse apának tett ígéretét, hogy megvédi a nővérét, ha… ha Borsika őt is mindig bajba keveri, tehát előbb magát kellene megmentenie, de az sem mindig egyszerű. Bár a bajok ellenére, azt a csodavirágot, amelyért annyian küzdenek, ő is szeretné megszerezni. Mese ez a javából!

 

"Őszintén, kinek ne jutott volna már eszébe, hogy vajon mit tenne, ha ő lehetne a nagyhatalmú boszorkány vagy varázsló, esetleg tündér vagy királyfi, sárkány vagy griffmadár…?!?  Bevallom, bennem is felötlött a gondolat, és addig-addig fűzögettem keresztül-kasul fantáziafonalaimat, mígnem kikerekedett belőle egy történet, s hol máshol, mint a számomra  oly vadregényes magyar tájon: a Bükkben. Mivel azonban nem tudtam megszabni a mese és valóság határvonalát,  a főszereplő gyerekek is más-más képességűek lettek: Borsika bűbájossá változott, míg Bendi a szokásos, játszani vágyó kisfiúként van a történetben jelen.  Az őshonos állatok és a mesebeli lények az izgalom fokozása mellett azért sok érdekességre is felhívják a figyelmet, és a varázsrigmusokkal megismertetett gyógynövények hasznos tanácsokkal is szolgálnak az értő füleknek." (Tölgyesi Lívia)   Tölgyesi Lívia tanár, író és erkölcstannal mélyen foglalkozó szakember a tanítás és a tudományos munka mellett már a harmadik gyerekeknek szóló meseregényét jelenteti meg. Mostani könyvének címe: Bükki bűbájosok, amely a Bükk-hegység valós erdeibe helyezi a mesés, sőt, szó szerint varázslatos kalandokat. Az akciódús meseregényt 10-14 éveseknek szánta. A főszereplők - a hétéves Bendi és a 13 éves Borsika - valóságként élik át a sárkányok, manók, tündérek, griffek, no és egy bűbájos nagymama világát, keresik a varázsvirágot, találkoznak a gyíkfivel, és próbálnak úgy viselkedni, ahogy egy mai jó gyerekhez illik.   Részlet a meseregényből: A varázsvirág ereje segít-e, vagy el vele? Szalagos Lukrécia kihasználva, hogy unokái most nincsenek vele, gyorsan leszaladt a pincébe. Mihamarabb az üst alá a k a r t gyújtani, hogy lássa a jelent és a jövőt. Mindenekelőtt egy darabka különleges, zöldeskéken világító kristálykövet süllyesztett az előkészített friss forrásvíz mélyére. Szerette az akvamarint, amely a bátorság köve volt. Nyugtató hatása miatt használta most, és mert… mi tagadás, enyhíteni akarta saját félelmeit. Összekapkodott néhányat a nap növényei közül, egy kis angyélikát, vérehulló fecskefüvet, borókát és egy kis szárított fagyöngyöt, és mindet a hideg forrásvízbe dobta. Nem telt el öt lepkecsapásnyi idő sem, már fortyogott is a kondér tartalma, és hamarosan sötét sárga füst áradt belőle, majd a rotyogást alulról megvilágító kő fényétől elütőn, tűzvörös habból sárkányfodor kelt életre a gőzben, tekergőzve, helyét keresve. Lukrécia éppen hátat fordított, mert egy kis tégelyt keresgélt, amelyben frissen készített beléndekkencét tárolt, pont az ilyen esetekre, így nem látta, csak furcsa érzése támadt. Minden átmenet nélkül tintakék, bűzös légbuborékok lepték el a vörösen izzó habból összeálló testképet, amely sötét tajtékot vetett az üst felett. Fényes fémes orrforma bukott fel a fortyogó vízből, és bökött nagyot a fodor farkán… az visszacsapott, a sötétszín buborékok egyként pukkantak szerteszéjjel, förtelmes bűzzel árasztva el a helyiséget… a rémes lénylátvány szertefoszlott. - Hát igen! - ugrott fel szalagját igazgatva Lukrécia a hétlábú székre, és a stelázsin álló tükörben megpillantotta önmagát. Azonnal szóba is elegyedett tükörképével.