Hajdu Zsanett   Michael Ende A sátánármányos parázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka könyvéről  igazából már tényleg mindent elmond. De ha valakinek elsőre nem lenne teljesen világos a dolog, ne aggódjon, hiszen a könyvben nagyon precíz, ugyanakkor felettébb szórakoztató etimológiai elemzést kapunk! Velejéig groteszk, hátborzongató, mégis, nagyon Ende-s a történet ez, mint a Momo, vagy a Végtelen történet is: fájdalmas, szívfacsaró és erősen filozofikus. Mindez persze a Maurizio, a kandúr, és Krakél Karesz, a holló világában soha nem mentes a bizarr környezettől, a váratlan, ugyanakkor teljesen természetes fordulatoktól és a határtalan öniróniától. Mint igazi mesélő, Ende rengeteg történetet, mítoszt, és legendás alakot játékba hoz, és egy szempillantás alatt teljesen átrepíti az olvasót az abszolút képzelet birodalmába. Számomra azonban teljesen meglepő volt, hogy a bennem eddig végtelenül lírai Michael Ende mennyire kiforrottan szellemes tud lenni. Ezer hála és köszönet Lázár Magda kiváló fordítói munkájáért, mert az a nyelvi leleményesség, ami itt megcsillan nem mindennapi. A szövegben ezúttal alapvető szervező elvvé válik a nyelvi játék. Olvasás közben sokszor Lewis Caroll nyelvi logikáját idézte meg bennem a nagyon pezsgő és pörgő pokoli történet. Szilveszter éjszakáján dr. Lidérczy Belzebub, a rendkívüli tudással rendelkező varázsló, és nagynénje, Tyrannja Vampiria, a pénzboszorkány, bár évszázados érdekkapcsolatuk ellenére cseppet sem szívelik egymást, mégis kénytelenek együttműködni, és közös erővel, rosszakarattal elkészíteni a sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka receptjét, és még mielőtt a pokol képviselője, Átkos Ákos csődeljárást nem indít ellenük, mert nem teljesítették a szerződésben vállalt éves gaztetteiket. A két gonosztevő együttműködési kísérlete mellett párhuzamosan Maurizio és Karesz barátságának kibontakozása áll, akik, bár ősi ellenségek, most együtt próbálják meg megmenteni a világot… Regina Kehn illusztrációi nagyon találóak: egyrészt száz százalékig maiak, mentesek minden vizuálisan archaizáló misztikus maszlagtól, ugyanakkor abszolút visszaadják a mese mágikus, varázslatos légkörét. Ami pedig végképp tetszik, hogy eltalálták az egyensúlyt a szöveg és a képek között, a fekete-fehér rajzok beindítják a fantáziát: viccesek és rémisztőek, de nem túl tolakodóak egy ilyen határozottan magával ragadó szöveg mellett. Forrás: pagony.hu