Írta: Nógrádi Gábor Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2015 Oldalszám: 194 Jöttünk, láttunk, visszamennénk Magyarországon! Kinizsi Pál, Mátyás király Fekete Seregének a vezére egy szép tavaszi napon megjelenik egy mai kisvárosban. Hogyan került oda ötszáz év távolából? És főleg miért? Különös alak járja Zeréndvár utcáit: mindent tud Kinizsi Pálról, könnyedén felkap egy malomkövet, és ami a legfurcsább: őt magát is Kinizsi Pálnak hívják. De mit keres Mátyás király hadvezére Zeréndváron ötszáz évvel a saját halála után? Úgy tűnik, nem véletlenül került ide, a városnak éppen egy hős megmentőre van szüksége. Zeréndvár polgármestere, Garai Nándor ugyanis visszaél a hatalmával: toronyházat építtet a gyönyörű park helyén, ráadásul önkényesen begyűjteti a lakók háziállatait. Ezt azonban a mi Kinizsink nem hagyja annyiban. Gyerekekből álló, elszánt csapata élén megindul, hogy móresre tanítsa a hatalmaskodó polgármestert.

 

Nógrádi Gábor: „Remélem, nem veszem el a kedveteket A mi Kinizsink elolvasásától, ha elárulom, hogy ezzel a regénnyel némi történelmi ismeretet is be akartam csempészni az olvasók tudatába. A főszereplő ugyanis Mátyás király idejéből került a mi világunkba. És arról a középkori világról meglehetősen kevés dokumentumfilm maradt fenn. Őszinte és igaz írásos dokumentum is alig. Kevés a megbízható ismeretünk. S ami van, azt is legendává álmodták őseink. Így lett Mátyás király, aki egy keménykezű, a népét kegyetlenül megadóztató, hódító háborúkat vezető, gyilkos zsoldossereget alkalmazó uralkodó volt, igazságos és szeretni való. Ezt pedig nem tudtam másképpen elbeszélni nektek, csak úgy, ha egy humoros, izgalmas történetben, maga a XV. századból jött zsoldosvezér mondja el a mai gyerekeknek…”        Garai Nándor, Zeréndvár polgármestere igazi önkényúr: ha kedve tartja, elpusztítja a csodás parkot, hogy új épületet húzzon fel a helyére, vagy éppen új rendeletet bocsát ki, miszerint az összes háziállatot - a házőrző kutyák és az egérfogó macskák kivételével - be kell gyűjteni. A városka lakói félnek szembeszegülnie az akaratával, csupán öt gyermek mer lépéseket tenni. De nem is akármilyent! Egy tudományos kísérlettel feltámasztják a magyar történelem nagy vitézét, Kinizsi Pált, hogy segítsen legyőzni Garait. Ám azzal nem számolnak, hogy egy ötszáz évvel ezelőtt élt hadvezér napjainkban mennyi galibát tud okozni. A regény kapcsán végig kettős érzésem volt. Tudni kell, hogy Nógrádi 1990-ben írta meg ezt a mára már klasszikussá vált sztorit, amely sok iskolában kötelező vagy ajánlott olvasmány, anno még a Delfin Könyvek sorozatban is megjelent. Hangulatában érződik is, hogy nem mai a történet, de ugyanakkor - itt mondok ellent magamnak - tökéletesen illik a több mint huszonöt évvel később kiadott folytatáshoz, amelyre a modernitás a jellemző. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogyan képes valaki - jelesül Nógrádi - valódi örök regényeket írni, olyanokat, amelyek ugyanúgy szórakoztatják a kölyköket (és a felnőtteket) évtizedekkel később is.  A sztori önmagában eléggé tipikus, tucatszámra találkozhatunk ilyenekkel, ugyanakkor mégis újdonságként hat, hogy egy valós történelmi személy kerül a jövőbe, amire valljuk be, nem sokszor volt példa. Nógrádi jól használja a helyzetből adódó komikus szituációkat, sokszor von párhuzamot a Mátyás korabeli és a XX. századi világgal, amely szintén igazi humorforrás. Erre példa Kinizsi megérkezése a házba, vagy az anyával történő első találkozása, de ugyanígy említhetném a kocsmás jelenetet is, amikor feltámasztott hősünk meglepődik, hogy neki fizetnie kell a borért. Azért a befejezés eléggé kiszámítható (teszem hozzá, A mi Dózsánk miatt tisztában voltam a szereplők további sorsával), de nem is ezért kell elolvasni ezt a regényt, hanem mert jó és mert a miénk.  Ez a kötet is - akárcsak az összes többi Nógrádi-mű - igazi gyerekregény, amit bátran ajánlok azoknak, akik szeretik az efféle kalandos történeteket, és akiket érdekel, hogyan boldogul öt gyermek, egy hadvezér és egy kutya a kegyetlen és gonosz polgármesterrel szemben. Talán még azoknak a kölyköknek is a kezébe adnám, akik alapból irtóznak a könyvektől, a kötet hossza, a sztori pergőssége és az olvasmányos stílus miatt még az ő figyelmüket is le lehet kötni ezzel pár órára. Forrás: Könyvkirtikák blog