A detektívek ezúttal is gyerekek. A főszereplő a fáraó főhivatalnokának okos és bátor lánya, Szitamun, akit két fiútestvére segít: Szobek és Hesziré. Együtt indulnak el a sorozatos bűntények nyomában. Vajon ki mérgezte meg Szitamun kiscicáját? Miért ad titkos megbízatásokat a testvérek mostohaanyja, Neferhotep? Mit árul el a fél pár fülbevaló, a titkosírás és a rejtélyes térkép? Miközben a három nyomozó e kérdésekre keresi a választ, rá kell jönniük, hogy a kismacska halála messze vezet, egészen a fáraó udvaráig… A német írónő e gyerekkrimije nemcsak jó, de sokkal-sokkal izgalmasabb, csavarosabb és érdekesebb, mint a Mentsük meg a fáraót! Bár én mindent érdeklődéssel olvasok, ami Egyiptommal foglalkozik, ezen a könyvön – bár „embergyilkosság” nem is szerepel benne – egy valódi detektívregénynek kijáró izgalommal jutottam végig.    Az eleje szomorú, egy macska halálával kezdődik a történet. Kis gazdái (egy kislány és két bátyja) bűntényre gyanakodnak, és úgy vélik, nem is a macskát, hanem édesapjukat akarta valaki megölni. Először a mostohaanyjukra gyanakodnak, majd egy bűnbanda nyomára bukkannak, akik a királyi kincstárat tervezik kifosztani. A testvérek elhatározzák, hogy megakadályozzák a bűntettet, ám közben életük is veszélybe kerül. A fejezetek végén apró feladatokat találunk, amelyeket megoldva hamarabb rájöhetünk a dolgokra, mint a főszereplők. De ha nem szeretjük a rejtvényeket, elég tovább olvasni, s a következő fejezet elején kiderül a megoldás. Daniel Sohr kedves rajzai pedig közel hozzák az olvasóhoz a kort és szereplőket. Ráadásul a könyv okos utószavából az is kiderül, melyek voltak a cselekményből a valódi tények, s mit lehet tudni a kötetben csak egy pillanatra feltűnő ifjú fáraóról, Tutanhamonról és sírjáról.