Írta: Mary Norton Fordította: Árkos Antal Illusztrálta: Heinzelmann Emma Kiadó: Móra Könyvkiadó, 1975 Oldalszám: 184   „Tegyük ​fel – mondta a fiú, hogy most meglátnánk egy kis embert, nem nagyobbat, mint egy ceruza, a nadrágján kék folt, és rettentően igyekezne felfelé a függönyön, kezében egy babateáscsészével… Mit mondanál, hogy mi az? Tündér? – Dehogy mondanék ilyet – vágta rá Ariadné. – Azt mondanám, hogy az apám volt.” Ez a beszélgetés egy manókislány és egy valóságos kilencéves kisfiú között hangzik el abban a kertben, ahová a kislány első kölcsöncsenő útjára indult. A kölcsöncsenők ugyanis aprócska népség – ki ne ismerné őket! – mindenfélét összeszednek a házban, amire csak szükségük van; a zongorában, az óra mögött, a padló alatt laknak, és sohasem lopnak, csak kölcsöncsennek, aztán a ház népe keresheti mindazt, ami eltűnt...