Falatka királysága
2017.10.16. 10:39
Írta: Török Sándor
Illusztrálta: Kalmár László
Kiadó: Ciceró, 2013
Oldalszám: 108
„Egy kisfiúról kell beszélnem, aki máról holnapra királyfi lett. Vagy talán… Lehet, hogy nem is annyira máról holnapra, hanem éppen tegnapról mára, tudjátok, milyen nehéz az ilyesmiről beszélni: mindenesetre egy szép reggelen erre ébredt. A dolog úgy történt, hogy amint az álmodozásból előringatózott – vagyis fölébredt-, azt mondta magának: én királyfi vagyok. És az volt.”
Hát lehet, hogy egy rendes, mindennnapi kisfiú máról holnapra királyfi lesz?! Méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen senki sem veszi észre?! Még a mamája sem?!
Pedig már régen gyémántos ragyogású aranykorona volt Falatka fején, még olyankor is, amikor fogat mosott, reggelizett és tett-vett… Szólni persze senkinek sem szólt, ilyesmiről nem beszél az ember… legfeljebb később, amikor már kicsit nagyobb, és jön egy kislány, akivel megoszthatja királyságának minden gondját-baját és örömét is.
Aki elovassa ezt a könyvet, talán ráismer más királyfiakra is, más Falatkákra, más Évikre, más „bolgár levegőfiúkra”.
Török Sándornak ez a méltatlanul elfeledett meseregénye helyet kell hogy kapjon minden olvasó polcán, aki szereti a Kököjszi és Bobojszát vagy a Csilicsala csodáit.
|
A kötet első felében Falatka néhány éves „múltja” elevenedik meg, majd a mesebirodalmakba kalauzol a szerző. Akkor már barátnőjével, Évikével barangol a kis hős képzelete. Az utolsó sor akár a könyv mottója is lehetne:
„Micsoda csoda, vagy semmi sem az”.
A könyv azért lehetett a hetvenes évek kirobbanó sikere, mert az író ismét nagyon közel került a gyermekek nyelvéhez. Képes mindent elmesélni, amit ők képzeletben eljátszanak.
A meseregény hőse nem ismer lehetetlent. legföljebb csodálkozik a felnőttek ellenvetésein. Mondhatnánk, hogy mindenható varázsló vagy lángeszű feltaláló, de hát melyik kisgyermek nem az?
Az Óperencián innen és túl (ahol mi vagyunk a „túliak”) egyaránt otthonosan közlekedik, ami jórészt annak köszönhető, hogy a valóság és a mese határát olyan könnyen lépi át, ahogy felütünk egy könyvet. Még a konyhából sem kell kitenni a lábát, hogy elbeszélgessen egy barátságos hétfejű sárkánnyal, vagy más régi ismerőssel, például a Hófehérkével, aki az „életben” még kedvesebb és csillogóbb. Persze hozzátartozik mindenhez az átváltozás képessége is.
Forrás: Illés György – A magyar ifjúsági irodalom kézikönyve
|
|