Írta: Török Sándor Illusztrálta: Kalmár László Kiadó: Ciceró, 2013 Oldalszám: 108   „Egy kisfiúról kell beszélnem, aki máról holnapra királyfi lett. Vagy talán… Lehet, hogy nem is annyira máról holnapra, hanem éppen tegnapról mára, tudjátok, milyen nehéz az ilyesmiről beszélni: mindenesetre egy szép reggelen erre ébredt. A dolog úgy történt, hogy amint az álmodozásból előringatózott – vagyis fölébredt-, azt mondta magának: én királyfi vagyok. És az volt.”   Hát lehet, hogy egy rendes, mindennnapi kisfiú máról holnapra királyfi lesz?! Méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen senki sem veszi észre?! Még a mamája sem?!   Pedig már régen gyémántos ragyogású aranykorona volt Falatka fején, még olyankor is, amikor fogat mosott, reggelizett és tett-vett… Szólni persze senkinek sem szólt, ilyesmiről nem beszél az ember… legfeljebb később, amikor már kicsit nagyobb, és jön egy kislány, akivel megoszthatja királyságának minden gondját-baját és örömét is.   Aki elovassa ezt a könyvet, talán ráismer más királyfiakra is, más Falatkákra, más Évikre, más „bolgár levegőfiúkra”.   Török Sándornak ez a méltatlanul elfeledett meseregénye helyet kell hogy kapjon minden olvasó polcán, aki szereti a Kököjszi és Bobojszát vagy a Csilicsala csodáit.