zakkantolvas.hu   A Tündérekkel életre halálra című könyv egy szórakoztató kaland egy 12 éves zsenivel a tündérek világába. A kis Artemis (igen, ez egy fiú név, én is meglepődtem!), a Fowl birodalom örököse, miután ideje korán elvesztette édesapját, aki eltűnt egy bevetésben. A Fowl családról azt kell tudni, hogy nagyon régóta foglalkoznak illegális beszerzésekkel (ebből keresték meg tetemes vagyonukat), amit különböző trükkökkel nyernek el/vesznek el mindenféle fura népségtől. Élen járt ebben az idősebb Fowl, de eltűnt, felesége pedig depressziósan otthon fetreng narkolepsziásan így a család (és az örökség megóvása) fenntartása Artemisre hárul.   "A 12 éves Artemis Fowl zseniális alvilági elme. De még Artemis sem sejti, mire vállalkozik, amikor túszul ejt egy tündért, nevezetesen Pinduri Berkenye századost – egy tisztet a TÜNdefi-egységből. Ezek nem azok a tündérek, akikről lefekvés előtt szokott mesélni anyukád. Ezek a tündérek fegyverrel mászkálnak, és életveszélyesek mindazokra, akik ellenük törnek. Artemis azt hiszi, simán zsebre vághatja őket – de aztán alaposan meglepődik… " Artinak persze nem lenne kötelező részt vennie mindenféle veszélyes akciókban, de mivel apjára ütött kíváncsiságban, így a fiú mindenbe beleüti az orrát 12 éves kora ellenére. Segítőjével (Butler, aki egyben a testőre is) új célt tűz ki maga elé, ami az eddigi stiklijei után a legnagyobbnak számít. Artemis a legendás nép, azaz a tündérek aranyát szeretné megszerezni magának.   foto: weheartit A fiú a modern kor gyermeke és internetezés közben (naná! én is találtam már a tündérekről mindenféle sztorit a google-ben!) bukkan rá azokra a hírekre, miszerint élnek és léteznek a tündérek, azok akiket eddig csak mesékből ismert. A gyors észjárású fiú összerakja az információ morzsákat és még jobban beleássa magát a témába. Több gigabájtnyi adatot gyűjt össze a Népről (így hívják magukat a tündérek) és Artemis azt is megtudja, hogy minden lénynél van egy a népükről szóló bibliából és ez mellé minden tündérre érvényes a válság arany alap, amit az elrablásuk után kifizetnek. Arti kalandja Ho-Si-Minh városában kezdődik, ahol egy részeges, hajléktalan koboldtól (ők is a tündérekhez tartozó kaszt) megszerzi a hőn áhított könyvet. "– Ne rémüljön meg, Mr. Nyugen – mosolygott Artemis. – A fegyvereket nem fogjuk használni. Nyugen nem úgy festett, mint akit ez a kijelentés megnyugtat. – Nem – folytatta Artemis. – Butler ugyanis legalább száz különféle módon képes végezni önnel anélkül, hogy használná a fegyvertárát. Bár meggyőződésem, hogy ha egyféle módon már végzett, a többire nemigen lesz szükség." Akármennyire is veszélyes és alvilági körökben mozog Artemis mégis csak egy gyerek, aki a könyves küldetés után hazatér édesanyjához, aki nincs teljesen magánál, mióta belerokkant férje eltűnésébe. Szomorú viszony van az anya és fia között, amitől kicsit érthetőbbé válik, hogy Arti miért is nőtt fel ilyen korán. A fiú megfejti a tündérek könyvének titkát, a bonyolult kód nem ellenfél számára, így mindent megtud a népről. Ezzel párhuzamosan megismerhetjük Pinduri Berkenye századost is, aki tündérlányként a Nép katonaságában a TÜN-ben (Transzverzális Ügyeleti Néprendészet) szolgál. Éppen egy elbaltázott küldetésről tér vissza főnökéhez Gyökér őrnagyhoz, aki az utolsó lehetőséget adja a bizonyításra a lánynak. Egy feldühödött trollal kell szembenéznie, ami nem is olyan egyszerű ám. A tündér hadsereg egyébként megóvja az embereket attól, hogy találkozzanak a különleges világ néha elszabaduló trolljaival vagy más különleges élőlényeivel. Berkenye küldetése nem sikerült valami jól, de azért sikerül neki nagy nehézségek árán megállítania a trollt, de elfogy a tündérereje, így a TÜN szabadságra küldi kicsit. foto:weheartit (A tündérek nem ám ilyen meseszerűek mint a képen! Igaz van szárnyuk, de ez is felcsatolható, mert az evolúció során elcsökevényesedett. Hasonlóan mint a Harry Potter a seprűk, a szárnyaknak is vannak prototípusai és rengeteg csodás kütyüvel vannak felszerelve a TÜN desszant tagjai a mordályoktól a kisebb lézeres puskákig) Míg mi megismerjük Gyökér őrnagyot, Pinduri Berkenyét, Kisgebét a kentaurt (aki a TÜN tisztek irányítója, mérnöke, feltalálója és mindenese) Furkó főtörzset, addig Artemis szövögeti tervét az aranyról, amihez el kell rabolnia egy tündért. Naná, hogy Berkenye lesz a "balszerencsés", amikor varázserő feltöltő körútja során összefut Artival és Butlerrel és így megkezdődik a harc a zsenipalánta és az agyafúrt tündérek között. – Artemis? – Artemis Fowl. Az egész az ő ötlete volt. Mindig minden az ő ötlete. Nagyjából ennyi a történet eleje dióhéjban. A későbbi oldalakon aztán elkezdődik az ügyeskedés, az egymás elleni meccs, tárgyalással, egymás kijátszással, blöfföléssel, taktikázással mindkét fél részéről. Kiderül az is, hogy mi az az időgyűrű, a biobomba. Azt is megtudjuk, hogy mit esznek a törpök, mi az a bélsárgáz robbanás, és mi köze van mindehhez a Mikulásnak. Végtelenül sokat nevettem a könyvön, mert a karakterek (főleg a törpök és a tündérek) nagyon jó jellemábrázolást kaptak. Szinte látom magam előtt a bagót rágó Gyökér századost és simán elképzeltem, amikor Tőzeg a törp és Butler először ismerkedik meg egymással egy végtelenül gusztustalan, de nagyon vicces jelenetben. Pinduri Berkenye és Artemis hasonló mentalitásúak, és hiába máshonnan származnak fontos nekik a barátság, a segítségnyújtás és persze fel van vágva a nyelvük, de nem annyira mint Kisgebének a kentauarnak, aki a legmókásabb karakter az egész könyvben. Artemis egy 12 éveshez képest végtelenül okos (ezt kicsit túlzónak találtam és néha soknak), de ugyanakkor sebezhető és ezt néhány jelenetben láthatjuk is. (főleg az anyjával való beszélgetésekben, és amikor az apjáról beszél.) Butler egy igazi hős, míg húga Juliet bár kis szerepet kap, az is idegesítő, de ő is fontos ahhoz, hogy a sztori kerek egész legyen. Szerettem, hogy Eoin Colfer ennyire könnyedén és ennyire szórakoztatóan kalauzol el a tündérek közé így észre sem vettem a cselekvények között, hogy véget is ért Artemis első kalandja, ami naná, hogy folytatásért kiállt. Természetesen nálam is, úgyhogy már tudom, mit fogok olvasni a téli estéken, amikor is nevetni szeretnék és egy olyan világban találni magam, ahol a technikai vívmányok csodáival együtt sok mesebeli lény együtt tud élni és hiába az állandó vita az emberek és közöttük, mégis kompromisszumot tudnak kötni, ha arra kerül a sor. Colfer jól beépítette a modern kori világot a mesekönyvekből ismert lények közé és ez a kettősség szerintem nem mutatott hülyén, hanem sok érdekességet olvastam és tudtam meg belőle. A történet nincs túlbonyolítva, a szereplők könnyen megjegyezhetők, az erőviszonyok átláthatóak ezért kis kamaszoknak tökéletes olvasmány lesz. Persze engem így vén fejjel is elszórakoztatott.)