Mandragóra utca 7.
2017.10.17. 11:44
Írta: Szécsi Noémi
Kiadó: Európa Könyvkiadó, 2012
Oldalszám: 292
Furcsa egy ház ez a Mandragóra utca 7. Ida és Tamara számtalanszor nekivágtak már, hogy feltérképezzék a titokzatos épületet, bizonyos dolgokat mégsem sikerült kideríteniük. Például laknak-e a földszint 1.-ben?
Mit akar az a gyanús egyén, aki Ida anyukája körül ólálkodik? Csak nem varázsolták el azt a szegény anyukát?
Mi zajlik a pincében? Kié az az öntudatos kóbor kutya, aki többnyire a házmesternő ablaka alatt szaglászik? És vajon a házmesternő tényleg seprűnyélen közlekedik?
A két barátnő módszeres kutatómunkába kezd. Nemcsak napközben, iskola után nyomoznak, hanem a szép kis halálfejmintás paplanhuzat alatt álmaikban is a rejtély kulcsát keresik.
Induljunk ki abból, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. És lidércek, tündérek meg vámpírok sincsenek! Vagy vannak?
Ez a könyv azoknak szól, akik tudni akarják, mit történt a Mandragóra utca 7. alatt halloweentől karácsonyig.
|
A szerző első meseregényének műfaja leginkább ifjúsági urban fantasy. Egy bérház lakóiról szól: Idát egyedül neveli elfoglalt édesanyja, aki egy Valter nevű, nem túl rokonszenves bácsival randizik; barátnője, Tamara mellé szintúgy elfoglalt szülei pótnagymamát fogadnak fel. A lányok kalandjai során a halloweenbulikból ismerős alakokról (manó, vámpír, farkasember, boszorkány, tündér) sorra derül ki, hogy valóban léteznek.
A regény erőssége nem a történet, az nem tartogat komoly meglepetést talán még egy olvasottabb kamasznak sem. Nem is a történetszövés - mintha Szécsi egy idő után nem tudna mit kezdeni a bonyodalmakkal, úgyhogy inkább úgy hagyja őket. Ráadásul a gyerekek nem igazán vesznek fel semmit: egy-egy természetfeletti találkozás után úgy ülnek az iskolapadban az amúgy is halványabbra sikerült, osztályfőnöki órás fejezetekben, mintha természetes volna, hogy egy lúdlábú lidérc kerülgeti az anyánkat, a pincében boszorkánygyűlés zajlik, a szomszéd néni meg varázsitalokkal tukmál minket.
Ugyanakkor Szécsi kétségtelenül lendületesen, jó humorral ír. Például Hermész igazán megérdemelne egy spin-offot. Ő egy önérzetes kutya, aki gyanúsan mindenhol jelen van, és bár kerüli a feltűnést, akárhányszor ráterelődik a figyelem, rendre ellopja a show-t. De a közlekedési lámpa (!) is a jól sikerült karakterek közé tartozik.
Van még két további ok, amiért a Mandragóra utca 7. - hiányosságai ellenére - akár még a felnőttek körében is kedvenc lehet. Egyfelől a könyv akcentus nélkül beszéli mindannyiunk elsüllyedt Atlantiszának, a gyerekkornak a nyelvét, amelyet legtöbbünk már csak álmában ért meg. Ezenkívül képes arra, hogy a gyerekek lépcsőházi játékára emlékeztető cselekmény alatt egy igazi tragédiát rajzoljon meg. Mikor az utolsó fejezetben vigasztaló, karácsonyi fényként végül megérkezik valaki, rájövünk, mennyire hiányzott onnan.
Forrás: Magyar Narancs
|
|