Először Janó naplóját olvashatjuk, aki nagyon nehezen állt rá a napló írására, ám annál jobban élvezte a végére. Janó az apukájával, a bátyjával és a nagymamájával lakik, a naplójegyzeteiből a későbbiekben az anyukájáról is ejt majd szót. Tulajdonképpen ő nem utazott sehová, mégis nagyon tetszett a Szivárvány-kódexe, ahogyan ő nevezte. Naponta kimásolt egy szót, és annak a jelentését a lexikonból. Szerettem a mindennapjait, kirándulását bátyjával a Balatonra, az ottani horgászkalandját.
Janó története után Luca Falunaplója következett, amelyben falusi nyaralásáról az unokatestvéreinél olvashatunk. Nagyon eseménydús, élményekkel, baráttal és családi szeretettel teli nyara volt neki is, szerettem az ő napjait is olvasni, és talán még a kedvencem is az ő története volt.
Persze Máli története is izgalmasra és érdekfeszítőre sikerült, sokat megtudhattunk Görögországról, sőt, néha kicsit nekem már sok is volt az információból. Imádtam Máli illusztrációit, amivel a naplóbejegyzéseit színesítette, egyszerűen gyönyörűek. Tulajdonképpen az egész könyv rajzait imádtam, elbűvölően bájosak, aranyosak, helyesek voltak.
Karácsony Ágnes: A kortalan mese
Rajongok Bodza Janóért. Ő is a Hársfa ága 1. alatti zúg lakója, ahogy Füge Maléna és Pásztor Luca is. Két hétig nem találkoztak, másfelé járt a három barát, de még előtte megígérték egymásnak, hogy úti jegyzeteket készítenek kalandozásaikról. Most hasalnak a csíkos rongyszőnyegen, felolvassák vakációs bejegyzéseiket.
„Bodza János vagyok. Jelenleg remete” – indítja gyereknaplóját Janó, hármuk közül a legszegényebb. A „gyerekremete” barátai elutaztak, ő elmélkedik, rájön arra, nem is naplót ír, hanem kódexet rajzol, minden nap más színű filccel fogalmazgat, a szín attól is függ, milyen színű ételt főz neki aznap a nagymamája, és kódexében rácsodálkozik bizonyos szavakra, például nem igazán érti, mi is az a sóbálvány, hogyan is válhatott sóbálvánnyá Lót felesége, s miért nem mosta el a sóbálványt az eső.
Molnár Krisztina Rita író-költő Kréta-rajz című új könyve (Naphegy Kiadó) régi szereplőinek, Janónak, Malénának és Lucának a nyaralónaplói. Hiába Szibill, az ezeréves beszélő varázstücsök, akkor sem meseszerű a kötet, nagyon is életszerű. Szellemes, furfangos. Kortalanul nehéz kivonódni felszabadító hatása alól. Simonyi Cecília illusztrációi megint meggyőztek: legyen már végre külön kiállítása a grafikusnak!
S mit mond a könyvéről Molnár Krisztina Rita?
"Minden utazás arról is szól: elhagyjuk a biztonsági zónánkat. A három gyerek is kizökken a megszokottból, s miközben felfedeznek új dolgokat, önmagukról is egyre többet megtudnak. Arról szerettem volna mesélni, miféle kapaszkodókat találhat a világban három különböző sorsú gyerek. És arról, hogy végül is mindannyian abban a krétai bölcsőben ringatózunk.
Mindenesetre Pataki Elvira klasszika-filológus, aki a könyv fülszövegét írta, Facebook-bejegyzésében így hívta ismerőseit a Kréta-rajz bemutatójára:
„Szeretettel várunk minden jelenlegi és jövőbeli latinost, görögöst, zenészt, régészt, nyelvészt, tanárt, óvónőt, könyvtárost, restaurátort, színikritikust, esztétát, méhészt, postást s legfőképp minden gyereket, édesanyát, édesapát, nagyszülőt!
Menni, venni, olvasni!”
Forrás: 168 óra
|