►Nevezzük ki a napnak egy bizonyos óráját, amikor semmi mással nem törődünk, csak a gyermekkel. Nem kell azonban mindenképpen csinálni “valamit”. Az is jó lehet, ha csak fekszünk a szőnyegen és képeskönyvet nézegetünk. Jó ötlet lehet, ha beszerezzük Füzesi Zsuzsa Beszélgető könyvét, amiben sok jó téma, sőt illemszabály is található. Kivétel nélkül mindegyik a kicsiknek szól barátságról, finnyás gyerekekről, irigységről, a fogmosás fontosságáról, stb.   Ilyenkor ne vegyük fel a telefont, ne nézzünk tévét, a párunkkal se ilyenkor beszéljük meg ügyes-bajos dolgainkat, ne zökkentsük ki magunkat, ha már ráhangolódtunk a picire.   ►Ha mindig ugyanakkorra tervezzük ezeket a perceket, könnyebben megvalósítjuk. Legyen mondjuk vacsora után! Miközben azon bosszankodunk, hogy épp mennyi edény vár mosogatásra, gondoljunk arra, hogy csemeténknek égető szüksége van a figyelmünkre minden nap. ►Ugyanilyen fontos a háborítatlan családi program is, és ehhez nem is muszáj kitenni a lábunkat a lakásból. Ha nagyobb a gyermek, kirakózhatunk együtt, de akár társasjátékozhatunk is, a picikkel lehet labdázni (a 26. oldalon azt is megmutatjuk, hogyan), építeni. Ilyenkor ne fogadjunk vendéget, ez az idő csak a miénk legyen. ►Ha bizonyos napokon csak nehezen tudunk időt szakítani minderre, fordítsuk meg a dolgot, és próbáljunk a sietség perceiben foglalkozni egymással. Erre kiváló alkalmat ad a szólánc játék (a szó utolsó betűjével kell, hogy kezdődjön az a szó, amit a következő mond), a találós kérdés, vagy a barchoba. Ezeket kicsit nagyobbakkal játszhatjuk. A kicsiknek mondókázhatunk séta vagy autózás közben, de hallgathatunk együtt zenét, sőt énekelhetünk is. A lényeg úgyis az együtt, vidámságban eltöltött idő.