Heidi hitével és jóságával megmutatja, hogy a valóban fontos dolgok mindig megadatnak nekünk, és éppen akkor történnek meg velünk, amikor az a legjobb számunkra. A kislánynak a legnagyobb örömet az jelenti, ha szeretteit boldognak láthatja.   A kissé régimódi, de jó szándékú nevelőnő, a mindig éhes Peter, a vak nagymama, a családjától sokszor távollevő apa, a magányos, de szerető szívű doktor, a mozgássérült Clara és a kemény erőt sugárzó nagyapa tettei mind valami szépre, fontosra tanítanak.   Heidit a barátság és a szeretet köti össze élete szereplőivel, akiket tiszta szívével megváltoztat. A csoda fordítja jóra Heidi és Clara életét is, amely a hit, a remény, a szeret és a jóság által következik be. Az életszeretetnek és humanizmusnak ezt a kivételesen szép eposzát ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni.