Volt egyszer egy sárkánysuli, több százezer éves. Sárkány néni tanította, ami csak szükséges. Zog volt a legnagyobb sárkány és a legserényebb, Arra hajtott, hogy ő kapja meg az aranyérmet.     Legfőbb tantárgy a repülés az első osztályban. Sárkány néni így szólt:   – Rajta! Kinek megy, hadd lássam? Megmutatom, mi a titka, csak gyakoroljátok, Ha megnőttök, úgy repültök, nem is gondolnátok!   Zog már ment is gyakorolni, élvezte, hogy szállhat, Cikcakkozott, és nekiment egy hatalmas fának.   Arra ment egy kedves kislány: – Ne pityeregj – mondta. – El fog múlni, ráteszek egy tapaszt az orrodra. – Jaj, de szuper! – örvendett Zog. Megköszönte szépen, S a piros tapasz sokáig cikázott az égen.     Elmúlt egy év, másodikban ordítás a lecke. –Jaj, gyerekek, hangosabban, hallatsszon messzebbre! Megmutatom, mi a titka, csak gyakoroljátok, Ha megnőttök, úgy bömböltök, nem is gondolnátok!   Zog már ment is gyakorolni, ahogy bírta, nyomta, órákon át ordított, és... berekedt a torka.   Arra jött az ismerős lány. – Hű, de kínos! – mondta. – Még szerencse, hogy van nálam mentolos cukorka. – Jaj, de szuper! – örvendett Zog, szépen megköszönte, Elrepült, és mentolillat cikázott mögötte.   Harmadikban azt tanulták, hogy kell tüzet hányni. –Tüzet és nem havat hányunk, ne tessék lazsálni! Megmutatom, mi a titka, csak gyakoroljátok, Ha megnőttök, úgy füstöltök, nem is gondolnátok!   Zog már ment is gyakorolni. Fújta fűre, fára. úgy belejött, hogy nem figyelt... s meggyulladt a szárnya.   Arra ment a kedves nagylány: – Hát, te jól nézel ki! De nem súlyos, elég egy kis gézzel betekerni. –Jaj, de szuper! – örvendett Zog, s ment az iskolába. Ahogy repült, egy géztekercs cikázott utána.   Negyedikben vajon mire tanítják a sárkányt? Arra, hogyan kell rabolni szépséges királylányt! – Megmutatom, mi a titka, csak gyakoroljátok, Ha megnőttök, úgy raboltok, nem is gondolnátok!   Zog már ment is gyakorolni. Küzdött nagyon bátran, Sehogy sem ment. – Attól félek, megbukom e tárgyban.   Nem lesz meg az aranyérem! Itt a lány, ez jó jel! – Zog, én egy királylány vagyok, gyere, és rabolj el! – Jaj, de szuper! – örvendett Zog. – Pattanj ide hátra! – A lány belekapaszkodott a sárkány nyakába.   – Nocsak – mondta Sárkány néni. – Az első királylány! Jár érte az aranyérem, Zog a mintasárkány! Zog boldog volt, a lány pedig ott maradt mellette. Mást is ápolt, hogyha egy láb eltört, helyre tette.     Ötödikben a sárkányok élesben csatáznak. – Srácok, egy igazi lovag jött vendégtanárnak! Szólt a lovag: – Én vagyok a nagy Linkóczy Herceg. Viszem a lányt, hogyha el nem késtem egy-két percet.   – Ő az enyém! – ordított Zog, és a tüzet hányta. –Tévedsz, komám! – szólt a lovag a kardját kirántva. A sárkányok körbeültek, s azon vitatkoztak, Kinek van több esélye, a hercegnek, vagy Zognak?   Ekkor a lány közbelépett: – Nagyon buta ötlet! Úgyis túl sok a törött csont, ne törjetek többet. Én már nem leszek királylány, ne mentsen meg senki, Nem fogok egy palotában büszkén pipiskedni.   – Én is, én is! – szólt a herceg sisakját levéve. – Egy szép sztetoszkópra vágyom már tizenöt éve! Orvos leszek, és segítek minden szenvedőnek, Lázat mérek, sebet kötök, meggyógyítom őket.   Megtanítasz gyógyítani? – Felelt a lány: – Rendben! Csak félek, hogy a lovadra nem férünk fel ketten. – Üljetek rám! – kiáltott Zog. – A táskád is dobd fel. Ha bevesztek, én leszek a mentőhelikopter!   – Bravó! – mondta Sárkány néni. – Büszke vagyok rád, Zog! Az ötödik Sárkány Osztály is büszkének látszott.   Sárkány néni a lóhoz ment: – Biztos lehetsz benne, Ha itt maradsz, az osztályunk nagyon megkedvelne. – Jaj, de szuper! – örvendett Zog. Elköszöntek szépen, Integettek, s elcikáztak a kék nyári égen.