Közzétették a világszerte 72 országban, több mint félmillió középiskolás bevonásával készült PISA-kompetenciafelmérés eredményeit. Az idén első alkalommal vizsgálták a diákok együttműködését, együtt gondolkodását. Ezt változatos feladatokon keresztül vizsgálták a felmérésben: az egyikben például a diákoknak két mesterséges intelligencia csapattárssal kellett chaten kommunikálva megválaszolniuk kérdéseket egy kitalált országról, miközben a gépek folyamatosan nehezítették a közös munkát.
Az újonnan bemutatkozó modulban a régióban a rosszul teljesítők között, világszinten pedig messze az átlag alatt vagyunk. Igaz, korábban sem volt jó a helyzet: a háromévente végzett világszintű kompetenciamérésben az OECD-átlag alatt teljesítettünk szinte mindig, de az eredményeink nemhogy nem javultak, a lemaradásunk csak nőtt. Tavalyról ismeretes, hogy a 2015-ös teszten matematikából, szövegértésből és természettudományos kompetenciákból is gyengébben teljesíttek a magyar diákok, mint 2012-ben.
Nem jól oldunk meg problémákat
A világ élmezőnyében most is ott vannak a kelet-ázsiai országok, az angolszász országok pedig a szokásosnál jobban teljesítettek, vélhetően az iskolában gyakori csapatmunka miatt. Ebben a modulban is jók voltak a sokszor hivatkozott finnek vagy az elmúlt években felzárkózó észtek.
Általában véve elmondható, hogy a gazdagabb országok jobb eredményt értek el a felmérésben, de az észt példa rávilágít arra, hogy a hozzánk hasonló helyzetű országokban is lehet sikereket elérni.
Szingapúr 561 ponttal vezeti a listát, az OECD-átlag pedig 500 pont, ám a magyar diákok mindössze 472 pontot értek el. A kelet-európai, illetve posztszovjet országok közül előttünk van Észtország (535), Szlovénia (502), Csehország (499), Lettország (485) és Horvátország (473) is. Mögöttünk Litvánia (467), Szlovákia (463) és Bulgária (444) végzett a mért államok közül.
Az OECD számításai alapján lényegesen (10 ponttal) a gazdasági potenciálunk alatt teljesítünk. Ám ha a kiszámolt 10 ponttal többet értek volna el a magyar diákok, még akkor is elmaradnánk a csehektől, a szlovénoktól és az észtektől is, azaz a régióban több versenytársunk messze jobban teljesít. Ez arra enged következtetni, hogy ezek az országok gazdasági erejükön felül teljesítenek az oktatásban.
Mi magyarázhatja a gyenge magyar eredményeket?
Ha megnézzük a feladatokat, szembetűnő, mennyire távol állnak a magyar oktatástól. Míg utóbbiban költők életrajzát és történelmi dátumokat kell bemagolni, a PISA-tesztben két mesterséges intelligencia karaktert kellett koordinálni, és így közösen minél több kérdést megválaszolni egy Xandar nevű kitalált országról.
Máshogy fogalmazva: a magyar oktatás tudásközpontú, míg a PISA új modulja készségeket mér.
Ezt a kettősséget erősítik a TIMSS nevű, szintén nemzetközi kompetenciateszt eredményei is. A TIMSS azt vizsgálja, hogy a gyerekek tudják-e, amit az adott nemzeti tanterv szerint tudniuk kell.
Ebben hazánk rendszerint jól teljesít, szemben a tudás alkalmazására, a készségekre fókuszáló PISA-felméréssel. A kollaboratív problémamegoldásban elért gyenge teljesítmény azt mutatja, hogy a tantervi tudást a diákok nem tudják máshol, más fajta feladatoknál jól alkalmazni.
A kutatás arra is rávilágít, hogy a kollaboratív problémamegoldás mindkét részében vannak hiányosságaink: a magyar 15 évesek egyedül is nehezen oldanak meg problémákat, és csapatban sem tudnak jól dolgozni. A csapatmunkában azok az országok teljesítettek jól, amelyekben az együttműködésnek megvan a kultúrája, a szülő, a diák és a tanár pedig egyaránt aktív résztvevője az oktatásnak.
Egyenlőtlenség
Egy másik, szintén jól ismert problémakör a magyar iskolarendszer illetve a társadalom egyenlőtlensége. Míg a gyerekek családi helyzete a problémamegoldás modulnál kevésbé meghatározó a legtöbb vizsgált országnál a többi tárgyhoz képest, hazánkban most is jelentős tényező: konkrétan nálunk határozza meg legjobban az elért pontszámot a diák élethelyzete.
Így volt ez a korábban vizsgált három tárgynál is, és a helyzet nem változott a kollaboratív problémamegoldásnál sem. Az iskolák közötti különbség nagyon erős a magyar diákok körében, csak két vizsgált országban mértek nagyobb eltérést a gyengén és a jól teljesítő iskolák között. Jó hír viszont, hogy az iskolán belüli eredmények tekintetében az OECD-átlagnál némileg jobb, kiegyensúlyozott képet mutatunk.
A PISA-adatokból az is kiderül, hogy Magyarországon kevés az igazán jó problémamegoldó tehetség, és sok a leszakadó diák. Az OECD-országokban átlagosan a diákok 8 százaléka ért el kimagasló eredményt, 6 százalékuk pedig nem érte el a minimum szintet sem.
Ez az arány nálunk 3 és 9%: tehát kevesebb mint feleannyi tehetségünk van és másfélszer annyi leszakadónk.
Különösen lesújtóak ezek az adatok szembevetve az élbollyal: Szingapúrban például a diákok 21%-a nevezhető kiemelkedő tehetségnek.
Tavaly ilyenkor az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatási államtitkársága többek között módszertani sajátosságokkal (például hogy a tesztet számítógépen kellett kitölteni) magyarázta a rossz eredményeket. A PISA-tanulmány is kiemeli, hogy befolyásolhatta az eredményeket, hogy mennyire mozognak otthonosan a diákok a számítógép-használatban.
Ebben a sereghajtók között vagyunk: az összes vizsgált ország közül csak Litvániában és Hongkongban nagyobb probléma a diákok számítógépes ismereteinek hiánya.
Miért fontos a kollaboratív problémamegoldás?
Napjainkban egyre fontosabb, hogy másokkal együttműködve – legyenek azok kollégák, beszállítók vagy akár ügyfelek – tudjunk problémákat megoldani a munkahelyünkön. Az OECD statisztikái szerint az ilyen pozícióban dolgozók (más szóval: az ilyen készségekben erős emberek) jóval többet keresnek a többieknél. A 21. század egyik legfontosabb munkavállalói képessége a problémamegoldás lesz.
Az ilyen készségekre utalnak az álláshirdetésekből jól ismert „csapatjátékos”, „gyors tanuló” és „jó szervező és kommunikátor” frázisok. Az OECD kifejezetten a szoft készségekkel azonosítja a problémamegoldást:
"A legjobb kollaboratív problémamegoldók képesek a csapatdinamikára felhívni a figyelmet, biztosítják, hogy a csapattagok a megbeszélt szerepeik szerint tevékenykedjenek, és feloldják az egyet nem értéseket, illetve konfliktusokat, miközben hatékony utakat keresnek és monitorozzák a haladást egy megoldás felé."
Az OECD szerint egy mai 15 évesnek erre mind képesnek kell lennie. Mások ennél is tágabban definiálják a problémamegoldást: A Case Solvers szerint például ide tartozik az adatok begyűjtése és elemzése, illetve a kreatív és kritikus gondolkodás készsége is.
Habár a problémamegoldás szerepe megkérdőjelezhetetlen, szinte sehol nem oktatják ezt a készséget közvetlenül. Amiben viszont vannak jó példák a világban, az a készség indirekt oktatása, például a hagyományos órákba csempészett csapatmunkával vagy az egyéni házi feladat helyett nagyobb projektmunkával. A csapatsportok és az együtt zenélés is segítenek, bár az adatok szerint a vártnál kisebb mértékben.
Van kiút
Itthon a kerettanterv merevsége ellenére is vannak jó példák. Egy borsodi gimnáziumban például a szokásos ‘56-os ünnepség helyett a diákokat arra kérték, beszélgessenek a szüleikkel és forgassanak kisfilmet a múltbeli eseményekről. Egy másik iskola történelemtanára pedig tárgyakat ásott el a homokozóba, majd az azt megtaláló diákokkal az eszközök ókori megfelelőiről beszélgetett a tanórán.
De ide sorolhatóak a tematikus napok is: több gimnázium is innovatív, a diákok aktív részvételét igénylő módon szervezte meg például A 2017-es Víz napját vagy a Digitális Témahetet.
A Case Solvers egy októberi oktatási konferencián 100 középiskolai pedagógust kérdezett meg arról, hogy milyen feladatokon szeretnek legjobban dolgozni a mai diákok. A válasz egybehangzó volt: a feladatnak aktívan be kell vonnia a diákot, legyen interaktív, csapatalapú, és a végeredmény valami megfogható, nagyobb dolog. Ahogy az egyik pedagógus fogalmazott:
"A feladatnak a diákról kell szólnia: mi az ő véleménye, hogyan fogná meg ő a helyzetet. A tények csak ezután jönnek."
Habár a középiskolában még csak elvétve jelennek meg ezek a jó példák , a hazai felsőoktatásban már egyre inkább bevett a kollaboratív problémamegoldáshoz kapcsolódó készségek és képességek tudatos fejlesztése. Az ilyen törekvések hazai zászlóshajóján, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karán több féléves esettanulmány-megoldó kurzusokon keresztül sajátíthatják el és fejleszthetik a diákok a problémamegoldást.
Az itt tanuló diákok hétről hétre egy komplex vállalati problémát (ún. esettanulmányt) oldanak meg négyfős csapatokban, majd a megoldásukat jelentő PowerPoint prezentációt az oktatókból álló zsűrinek adják elő. A legjobban teljesítő diákokat az Egyetem esettanulmány-versenyekre küldi, nyertek már a Corvinusosok Kaliforniában, Floridában és Portugáliában is.
A hazai egyetemistáknak szóló esetversenyek az elmúlt években megszaporodtak: A Case Solvers által végzett felmérés szerint míg a 2012-es tanévben 9 ilyen verseny volt Magyarországon, napjainkra ez a szám meghaladja a 40-et (ebben közrejátszik, hogy a vállalatok is egyre inkább keresik az ilyen munkavállalókat). Az esettanulmány-versenyek pozitív hatása a PISA-felmérés eredményein is tetten érhető, például Kanada esetében, ahol az esetversenyeknek már a középiskolákban jól bejáratott, kialakult rendszere van.
A hazai közoktatási rendszer erősen tudásközpontú. Napjainkra azonban a készségek és képességek fejlesztése legalább olyan fontos, mint a szakmai ismeretek és az általános műveltség elsajátítása.
Az OECD ajánlásai egybeesnek a pedagógusok véleményével: be kell vonni a diákokat az oktatásba és meg kell teremteni a kollaboráció kultúráját.
|