Eve Ainsworth Belezúgva című regénye minden fiatalnak szól, és főleg azoknak, akik nem érzik otthon magukat a minta-kapcsolatokban, akik jobban bele szeretnek gondolni abba, hogy mi köt össze két embert, akik odafigyelnek a körülöttük levőkre is. Akik nem fogadják el, hogy valaki irányítja őket, és akik nem alkusznak meg saját magukkal.
A tinikorunkra mindannyian úgy szeretünk emlékezni, mint a gondtalan időszakra, ami egyszer egy világossárga filteres nyári fotó lehet egy délutánról a barátainkkal. Egy fotó, ahol mindenki mosolyog, és azt hisszük, hogy előttünk van az egész élet, hogy a világ csak miattunk van, hogy bármi lehetséges, és hogy ezekből a lehetőségekből a legjobbat fogjuk választani. Amikor azt, ami a hírekben van, amitől a szüleink féltenek, nem is biztos, hogy elhisszük, hogy létezik.
Ha elég kiváltságosak vagyunk, és már a családunkban nem látunk elcsattanni egy-két pofont, vagy nem hallunk ordítozást, akkor amikor először hallunk erről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy túlzás. Az első benyomásunk az, hogy ez tőlünk szituációban és időben is távol van, hogy ez velünk soha nem történhet meg. Vagy legalábbis azt gondoljuk, hogy a körülöttünk lévő emberek soha nem lennének képesek ezt megtenni velünk, mert még mindig egy valamilyen védelmi burokban érezzük magunkat.
Ehhez képest minden negyedik gyerek olyan családban nő fel, ahol az apa veri az anyját, három nőből egyet élete során biztosan bántalmaznak, és a nők egynegyede élt át legalább valamilyenfajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által.
Eve Ainsworth regénye az amerikaifilmes mézesmázas tini rom-com illúziót oltja be rengeteg valóságos elemmel. Az átlag olvasó nem az előbb említett filmekkel méri össze az életét, és érzi magát egy lúzernek vagy problémásnak. Hanem az életünkhöz egy sokkal közelebb álló szcenárióban játszódik le a történet, amire mindannyiunknak figyelni kell. A kialakult viszony rámutat a kapcsolatfüggőség népszerű jelenségére, ami gyengébb vagy durvább formájában valószínűleg fellelhető a közvetlen környezetünkben. Egy ilyen kapcsolatban legalább az egyik fél érzelmileg kielégítetlennek érzi magát, egyre többet vár a társától és egyre jobban magához láncolja.
Anna unalmasnak tűnő élete akkor gabalyodik össze, amikor a suli legjobb pasijának megtetszik. Nem tudom, hogy kinek volt ekkora szerencséje még az életében. Nincs az az ember, aki ne tudná akármikor élesen maga elé képzelni a saját iskolájának saját legjobb pasiját vagy legjobb csaját. Az éppen aktuális „ideálok” alapján összeállt laza kisugárzású önbizalommal teli figurák, akiken bármi jól áll, akik mindig tudják mit kell mondani, akikről mindenki tudja, hogy léteznek, és hogy ebből a létezésből nem akármilyen jut nekik. Annának kicsúszik a zsebéből a tárcája, és Will, a feszes, magas, szőke, simabőrű tizenegyedikes megtalálja, és Anna után viszi. Anna után, aki úgy gondol magára, mint egy szürke kisegérre, akinek az anyja elhagyta az apját, őt és a kisöccsét, aki a telepen lakik, akinek a suli mellett háztartást kell vezetni, és az egyetlen örömét az éneklésben látja.
Anna tárcáját Will találja meg, a szupernépszerű srác, akiről az hírlik, hogy rengeteg barátnője volt már, de ő csak egyet tart számon, és az is a suli szupernépszerű lánya, akiről amúgy az hírlik, hogy nem túl kedves. Ott ülnek a mocsárnál, ahová Anna a gondok elől jár elmenekülni, és ott a mocsárnál ez a gyönyörű srác, aki után a suli minden csaja csúrgatja a nyálát, ez a gyönyörű srác azt mondja Annának, hogy a tárca csak egy ürügy. És találkoznak másnap a suliban, és Will ír neki sms-ket, nem is egyet, hanem egyszerre hármat. Annának az első csókolózása után, ez a következő srác az életében. Will Bennet a suli legmenőbb sráca Annát akarja látni. Will szerint Anna különleges és gyönyörű, Will szerint Anna olyan, amilyennek Anna soha nem látta magát, ahogy Anna soha nem gondolt magára. Anna különlegesnek és gyönyörűnek érzi magát Will mellett. És egymásba szeretnek. A tizennégyéves és a tizenhatéves egyre több időt akarnak egymással tölteni, ha tehetnék minden idejüket együtt töltenék, de Annának ott a zenekar, meg a barátai, meg a családja. De Willel sokkal jobb lenni, meg ő amúgy is vigyáz rá, és jobban tudja, tehát felszabadítja az idejét, és már terápiára sem jár el, mert Will szerint az is időpocsékolás.
Ha érdekel a pszichológus véleménye kattints ide!
Ma mindenféle taktikákkal próbáljuk fenntartani a kedvelt személy érdeklődését, órákat vagy napokat várunk, míg válaszolunk egy-egy üzenetre, hogy azt éreztessük a másikkal, hogy mi jól elvagyunk nélküle is. Anna és Will kapcsolata ehhez képest nagyon is őszintének ígérkezik.
Eve Ainsworth Belezúgva c. regénye minden fiatalnak szól, és főleg azoknak, akik nem érzik otthon magukat a minta-kapcsolatokban, akik jobban bele szeretnek gondolni abba, hogy mi köt össze két embert, akik odafigyelnek a körülöttük levőkre is. Akik nem fogadják el, hogy valaki irányítja őket, és akik nem alkusznak meg saját magukkal.
Forrás: pagony.hu
|