- Drága bátyám, elküldöm hozzád tékozló fiamat. Tőled kell az okos takarékoskodást megtanulnia. Úlakannan bosszúsan hallgatott. Senkit sem szeretett házában látni, mert sajnálta a sok finom falaltot vendégeitől. Unokaöccsét mégse merte elutasítani, félt az emberek megvetésétől. Beleegyezett hát abba, hogy ifjút megtanítsa a takarékos életre. Az ifjú Thoma meg is érkezett, és nagy érdeklődéssel hallgatta nagybátyja szavait. Igyekezett mindent megtanulni, nagyon szorgalmas tanítványnak bizonyult.  A nagybácsi és az unokaöcs minden este elmondták közös imájukat. Az ima idejére Úlakannan eloltotta a lámpást mondván, imádkozni sötétben is lehet, minek pazarolják a drága olajat. Egyik este a sötétben az ifjú elhagyta a szobát, és csak akkor tért vissza, mikor a fény újra fellobbant. - Hol voltál? - kérdezte bosszúsan az öreg. - Ó, bácsikám, kimentem felöltözni - válaszolta az ifjú. - Hiszen volt rajtad ruha akkor is, amikor kimentél! - mondotta csodálkozva Úlakannan. - Igen, de mikor eloltottad a lámpást, átmentem a másik szobába, és levetkőztem! - felelte az ifjú Thoma. - Miért tetted ezt? - kérdezte az öreg kíváncsian. - Miután sötét lett, arra gondoltam, hogy meg kell kímélnem a ruhámat. Miért koptassam, hiszen a sötétben úgyse látja senki, hogy van-e rajtam ruha, vagy nincs. A nagybácsi ámultan hallgatta a ravasz ifjú szavait. - Nagyszerű fickó vagy! Nincs már szükséged arra, hogy takarékoskodni tanulj tőlem! Azt hiszem, most már nekem kellene leckéket vennem tőled. Nyugodtan élhetsz immár a saját elképzeléseid szerint. Ezzel a ravasz ifjú megszabadult az öreg uzsorástól, aki máig is azt hiszi, hogy nálánál is fukarabb kereskedőt sikerült nevelnie…