–   Hirtelen Pál az! – kiáltotta Dudi. És tényleg. Szálka is úgy látta, hogy a kisebbik alak, aki Gyógyszer bácsihoz odarobogott, nem lehet más, mint Hirtelen Pál, a száguldó hírhozó. A következõ másodpercben ugyanis tovább is állt. Egészen egy másik alakig suhant szinte láthatatlanul, ott megtorpant, de csak egy pillanatra, aztán megint továbbszáguldott. Ezúttal Tavai Áron vegyesboltjába. De onnan, hiába figyelték, nem jött ki. Legalábbis egy ideig. –   Biztosan vásárol – mondta Grigorján. –   Neki is csak kell ennie – mondta Dudi, és nyelt egyet. Ám ekkor Hirtelen Pál feltehetõen befejezte a vásárlást, mert újra megjelent a bolt ajtajában. Egy pillanat alatt körbetekintett, aztán elszáguldott egészen a rendõrkapitányságig. Ott megállt, újra körbetekintett, utána pedig beviharzott az épületbe. –   Szerintem tud valamit Czefre Balázs feltételezett tartózkodási helyérõl –mondta Szálka. –   Az lehet. És most meséli el a nyomozónak – szólt Dudi is. Biztos Ernõ rendõrbiztos, a helyi kapitányság nyomozó õrmestere ugyanis évek óta üldözte Czefre Balázst, a sokszor elvetemült rablóharamiát. De hiába követett el mindent Czefre Balázs kézre kerítéséért, még annyit sem sikerült soha elérnie, hogy legalább a rablóharamia feltételezett tartózkodási helyét beazonosítsa. Ezt jól tudták mind a hárman. Dudi is, Szálka is, Grigorján is. Ahogy Hirtelen Pál beviharzott a kapitányság épületébe, a terepasztalon újra megszûnt a mozgás. A fiúk felegyenesedtek. –   Ez a legnagyszerûbb dolog, amit valaha láttam – mondta Dudi. –   Csak azt nem értem, hogyan lehetséges – töprengett Szálka. – Nem értem,hogyan tudnak egyesek rendesen jönni-menni, a többiek pedig meg se moccannak. –   Hát ezért igazán titkos ez a terepasztal – mosolygott Grigorján. – Az a titka,hogy csak a lovagias cselekedeteket mutatja. Mindig csak azt, ha valaki önzetlenül jót tesz, vagy erre készül. Rausek Bibit például vasárnaponként mindig mutatja. Szoktam is figyelni, hogy tudjam, mikor érkezik. Olyankor ki is megyek elé a kertbe. –   Akkor az ismeretlen fiú is jót cselekedett – állapította meg Szálka. – DeHirtelen Pál miféle jót cselekedett? –   Feltételezhetõen valami hírt vitt, ahogy mindig is – mondta Grigorján. – Ahírek pedig nagyon fontos dolgok. Egy-egy információ néha még életet is menthet. De ami lényegesebb: Hirtelen Pál mindezt önzetlenül teszi. Ellenszolgáltatás nélkül. –   És a léggömbárus miért nem mozog? – kérdezte Szálka. – Õ is lovagias volt,amikor ingyen adott nekünk léggömböket. Vagy nem? –   De, de – mondta Grigorján. – És bizonyára akkor mozgott is. Csak én nemláttam. Nagyon ritkán jövök be ide. Többnyire vasárnaponként. Tudjátok, Bibi miatt. Máskor nem is igazán érdemes, mert csak néhány embert lehet megfigyelni. És sajnos szinte mindig csak ugyanazt a néhány embert. –   Kár, hogy nem hoztam el a fényképezõgépemet – mondta Dudi. – A nélkülsenki se fogja nekünk elhinni, hogy ilyen létezik. –   Úgyse mondhatnánk el senkinek – nézett rá Szálka. –   Mért ne mondhatnánk? – kérdezte meglepetten Dudi. –   Már elfelejtetted? – kérdezte Szálka. – Ígéretet tettünk Grigorjánnak. –   Ja, tényleg! – mondta Dudi. Aztán várt egy kicsit, és még hozzátette: –Akkor Rausek Bibi se mondhatja el senkinek. Mert ugye õ is tud a terepasztalról? –   Persze hogy tud. Hiszen lovag – felelt Grigorján. – És ugyanezért nem be-szél róla. Mert egy igazi lovag. –   És miért nem tudhatnak az emberek a terepasztalról? – kérdezte Dudi. –   Mert akkor csak azért lennének önzetlenek, hogy látsszon a jócselekedetük.De jót cselekedni nem azért kell, hogy mások lássák, hanem a saját lelkiismeretünk miatt. –   Aha – mondta Dudi, mintha értené. –   Rausek Bibi is tudja, hogy van ez a terepasztal, igaz? – kérdezte Szálka. –   Igaz – bólintott Grigorján. –   És azt is tudja, hogy néha figyeled, igaz? –   Igaz – mondta megint Grigorján. –   Akkor az is lehet, hogy õ is csak azért olyan önzetlen – érvelt Szálka. –   Az nem lehet – mondta Grigorján. – Mert Rausek Bibi már akkor is hoztanekem vasárnaponként a heti élelmet, amikor még nem is tudott a terepasztalról. Szálka elgondolkodott. –   Hát ez elég jól ki van találva – mondta aztán elismerõen.