Manómese
Írta: Max Bolliger
Illusztrálta: Peter Sís
Kiadó: Naphegy, 2006
Oldalszám: 28
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska manó. Nem volt különösebben szép, nem volt különösebben csúnya sem.
Amolyan átlagos manó volt, akit Bendegúznak hívtak."
Bendegúz soha nem tudta meg, hogy amikor visszavitte a drágaköves gyűrűt, a csillogó koronát és az aranyló hintót, szörnyű átok alól oldozott fel egy herceget, egy hercegnőt és egy királyfit.
És - bár talán erről sem tudott - lehet, hogy ő maga is elvarázsolt teremtmény volt, talán olyan hétköznapi ember, mint te meg én.
|
A mese éneklő manója mindenkit megörvendeztet csodálatos hangjával. A többi manó boldogan hallgatja őt, és hálából mindennel ellátja, amire csak szüksége van. Egy napon azonban nem tud ellenállni az aranygyűrű, az aranykorona és az aranyhintó csillogásának. Azáltal, hogy megszerzi őket, elveszíti azt, ami a legnagyobb kincse volt.
Vajon megleli-e újra csengő hangját és elfelejtett dalait?
A tárgyak a fontosak vagy a bennünk lakozó értékek?
A mese a mai kor gyermekei számára különösen fontos tanulsággal bír.
Max Bolligernek, napjaink egyik legismertebb gyermek és ifjúsági írójának minden története örök emberi értékekről szól. A gyermekeknek írt művei egyetlen európai óvoda könyvespolcáról sem hiányozhatnak. Peter Sís, nemzetközi szinten ismert grafikus, könyvillusztrátor, író és rendező is egyben. Számos díjnyertes gyermekkönyve jelent meg saját illusztrációival. Világszerte rendez kiállításokat legújabb munkáiból.
A Manómese a Naphegy Kiadó 2006-os évének egyik legkülönlegesebb darabja. A rengeteg illusztráció igen részletesen jeleníti meg a mese szövegét, így a még olvasni nem tudó kicsik számára is pontosan megelevenítik a történetet.
lulmakonyv.blog
Azonnal megfogott az illusztráció, Peter Sís munkája. Kellemes, egyre sötétedő színvilága van, ahogy Bendegúz manó sorsa egyre szomorúbb lesz. A manó ugyanis csodaszép énekhanggal rendelkezik, amit szívesen hallat. A többi manó ezért cserébe minden földi jóval, élelemmel, kincsekkel látja el.
"Vittek neki friss forrásvizet, érett magvakat, zsenge gyökereket és lédús, illatos gyümölcsöket. Sőt, néha még csillogó kavicsokat is, melyeket a patak partján leltek."
Egy nap azonban meglátogatja Bendegúzt a holló, a kígyó és a béka. Mindegyiküknek van valami olyan kincse, ami nagyon megtetszik a kis énekesnek. Feltámad benne a kevélység. Nem akar nekik ingyen dalolni, magának akarja a holló gyűrűjét, a kígyó koronáját és a béka hintóját.
Mikor meg is kapja mindezt, már nincs ideje énekléssel foglalkozni. Napjai azzal telnek, hogy a többieknek mutogassa szerzeményeit, dicsekedjen velük. Társai elfordulnak tőle, a kis manó pedig ráébred, hogy ott maradt barátok nélkül, magányosan. Sőt, még énekelni is elfelejtett! Elindul hát, hogy visszaszerezze hangját és emberségét... akarom mondani, manóságát. Vajon sikerül neki? Olvasd el a kalandjairól szóló mesét és megtudod! :)
Aranyos mese. Kissé didaktikus, de azért tetszett. Rámutat a belső értékeink fontosságára.
|
|