- Alszol? – suttogja Marci. - Nem – feleli Lili. Ő nem látja az árnyakat a falon, csak a saját szuszogását hallgatja a takarója alatt. A takarón virágok nyílnak. Lili pedig egy vakond, aki fölött egy virágos rét illatozik. - Mikor jön a papa és a mama? – kérdezi, miközben kidugja az orrát a föld alól. - Majd később – felel Marci. - Az túl későn van – suttogja Lili.   Nem szokta meg, hogy a szülei néha nincsenek itthon. Marci már igen. Hiába, ő a nagy bátyus. Most épp a takaró alatt. Egyedül a hugijával, szülők nélkül. Az árnyékokkal teli falon egy felhő suhan át. Aztán egy tigris. Marci egyszerűen csak elfújja. -  Nem tudok aludni – súgja Lili -, így egyedül. - Egyedül? – kérdezi Marci. – Nem is vagy egyedül. Nézz csak a falra! Épp ott repül egy kacsacsőrű emlős. Amott meg egy kígyó siklik. Vigyázz! Meg ne harapjon a körömrágó. - Micsoda? – kérdezi Lili rémülten, és visszabújik a föld alá. Hirtelen Marci is csupa libabőr lesz a sok árnyéktól, hiába gondolja, hogy ő már bizony túl nagy fiú ahhoz, hogy libabőrös legyen. Aztán nevet egy kicsit Lilin, hogy vidámabbnak hallatszódjon a szél süvítése. Lili egy félős vakond – gondolja Marci, miközben még a fogai is összekoccannak a rémülettől, amikor valaki bekopog az ablakon. Tényleg kopogtak? Marci még a lélegzetét is visszafojtja.           Lili szuszogását sem hallani.               Megint kopognak! - Marci! – suttogja Lili alig hallhatóan. – Tényleg kopog valaki az ablakon? Marci lopva odapillant az árnyakkal teli falra, de csak nagy fekete sötétséget lát. Mintha egy fekete óriás teljesen eltakarta volna a fejével a holdat. - Lili, ne mocorogj! - Ki van ott, Marci? - Azt hiszem, egy óriás! - Egy óriás? – dadogja Lili. - Ki más tudna bekopogni az ablakon? Túl magasan vagyunk – suttogja vissza Marci. És valóban, hiszen amikor Marci leereszti a plüsskutyát Lilinek a kertbe, akkor ahhoz bizoy apa sáljára, anya sáljára, de még Marci és Lili sáljára is szükség van, hogy összecsomózva leérjenek a földre. - Na, de mit akar tőlünk az az óriás? – kérdezi Lili nyugtalanul. - Megint hallani a kopogtatást. - Segítség! – kiált valaki olyan mély hangon, hogy az ablaküveg is beleremeg. - Most mitévők legyünk? – aggodalmaskodik Lili, és bebújik a takaró alá. - Fogalmam sincs – dadogja Marci. - Segítség! – hallatszik megint az ablak felől. - Lehet, hogy az óriást fejbe kólintotta egy faág – vélekedik Lili. - Ugyan, az óriásoknak semmi nem tud a fejére esni, mert magasabbak mindennél! – suttogja Marci szinte hangtalanul. Magasabbak mindennél… Lili megpróbálja elképzelni, hogy az milyen lehet. Marci óvatosan az ablak felé sandít. A holdfény és a fa helyett azonban csak valami nagy szürkeséget lát. És annak a szürkeségnek a közepén egy kicsi szemet, amely pontosan őrá néz.