"Vannak gyerekkönyvek, amikre ennyi idő után is tisztán emlékszem, Rémusz bácsi meséit például mindig akkor kértem anyukámtól, amikor beteg voltam. Azt nem tudom felidézni, hogy mikor fogtam először a Mesél az erdő-sorozatot a kezemben, és az is összefolyik, hogy mikor hallgattam, és mikor olvastam magamnak, majd az öcsémnek, de sem a szereplők sem a történetek nem törlődtek az évek során. A rajzok bája mellett az, ahogy borsóhüvelyből kenukat csinálnak az erdőlakók, és együtt strandolnak, főznek, piknikeznek, mindig nagyon tetszett. Vártam, hogy mikor derül ki, hogy Józsi, a holló morgolódása mögött mi áll, milyen újabb szereplők költöznek be a törpék, az óriások, a tündérek után az erdőbe.   Amikor a négyéves fiam újra elkezdte olvastatni magának ezeket a meséket, éreztem, hogy ma is ugyanolyan szerethetőek. Alig várom, hogy a sorozat nyolcadik részéhez érjünk, mert az még sosem jelent meg magyarul. Gondolom egy kis dinó nagy felfordulást tud okozni egy békés, derűs erdőben…"   Hintafa blog   A nagyalakú, reprezentatív kiállítású mesekönyv apró epizódfüzérekből áll. Bemutatkoznak bennük az erdei állatok: Egér Elemér, a harkály, a hód, a cickány, a vakond, a süntestvérek, a hangyák. Szorgos munkálkodásuktól, hancúrozásuktól hangos az erdei táj. Különösen közel állnak a gyerekekhez az író maga készítette rajzai, amelyek színpompás részletgazdagságukkal, dús fantáziával megálmodott, antropomorfizált figuráikkal kötik le a kicsik érdeklődését.   A szerző az állatok közösségét változatosan alkotta meg. Van közöttük lusta, szorgalmas, félénk, házsártos, huncut, akiknek lehet drukkolni, időnként nevetni rajtuk és elámulni furfangjukon.           librarius.hu   Az 1930-ban született Antonio Lupatelli neve nem sokat mond. Azoknak sem, akik a rendszerváltás körül voltak kisgyerekek, pedig akkor sorra jelentek meg – a magyar könyvkiadás akkori színvonalának megfelelő minőségben – Lupatelli mesekönyvei. Csak éppen a Tony Wolf művésznév mögé bújva mesélt arról, hogy miről mesél az erdő. Wolf – mondhatnánk a reklámmal – az első farkas, aki nem csak mesél, de meséit jó hangulatú illusztrációkkal rakja tele. A múlt évszázad, sőt a múlt évezred(!) utolsó évtizedében, amikor a Mesél az erdő című könyvsorozat magyarul megjelent, én már túl nagy voltam ahhoz, hogy ilyen „mese meséket” olvassak. Ennek ellenére innen-onnan mégis eljutott hozzám Wolf meséiből valami. Legalábbis, amikor a most megjelent kötetet a kezembe vettem, rá kellett jönnöm, hogy – ha a szöveg nem is, de – a képek ismerősként köszönnek rám. Fogalmam sincs, hogy nagykamaszként és fiatal felnőttként miért/hol találkoztam ezekkel a bájos állatokkal, ezekkel az ötletes – nem bugyuta – sztorikkal. De, esküszöm, hogy volt ilyen találkozás! Az igazság az, ha Józsi valahol felbukkan, mindig zsémbeskedik, de elárulhatom nektek, hogy valójában neki is tetszik ez a vidám forgatag, csak nem meri bevallani. Egyszerűen mindig morgolódnia kell, különben nem érzi jól magát. A sorozat frissiben megjelent első kötete – a gerincen a számozás arra utal, hogy jön majd a több is – igazi felfedezés, főleg, hogy itt végre összeér a külcsín és a belbecs. Ezeket a könyveket jó (jó lesz) kézbe venni, s mert az erdő lakóinak mindennapjairól szóló történetek nem avulnak, ezért aztán azt hiszem, hogy a mai óvodásokat és kisiskolásokat is lekötik ezek a felolvasásra váró mesék. Hajrá, kedves szülők! …az állatok ünnepi vacsorához készülődnek. Felállították a hatalmas asztalt, de égen-földön nem találnak akkora terítőt, amely beborítaná. A jólértesültebbek azt suttogják, hogy a három egérlánynak ugyan van ekkora abrosza, csak nem adják oda. Tartogatják a saját esküvőjükre, de hogy egyáltalán férjhez mennek-e, azt ki tudja előre. Tony Wolf meséi – a képekkel együtt – olyanok, amiket nyugodtan lehet este, elalvás előtt olvasni, bár gyanítható, hogy egy-egy történet végén – ha nincsenek biztos szabályok a családban, akkor – az Olvass még egyet!-típusú alkudozás következik. Amivel nincs is gond, ha a szülő képes koordinálni az ilyen alku-helyzeteket. És az sem baj, ha az erdő lakóiban az élénk fantáziájú gyerek ráismert a környezetében élőkre… Józsi, a varjú, nekem például rokonom. Tuti.