A boszorkánycica - verses mese
2018.02.18. 16:22
5-8 éveseknek
Írta: Harcos Bálint
Illusztrálta: Bognár Éva Katalin
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2018
Oldalszám: 48
„Csiribú-csiribá! Mesénk utnak indul. Főhőse egy cica, kinek neve: Pindur.”
Harcos Bálint új, verses meséjében Pindur, az elkergetett cica elindul, hogy gazdát találjon magának – Banyaguff, a vén boszorkány pedig épp cicasegédet keres.
A kicsi, de vagány Pindur mellett két másik macska, Masni és Csimbók is megpróbálnak a banya kegyeibe férkőzni, és beleadnak mindent, hogy kiállják a három próbát…
Egy boszorkányosan jó mese
|
Kevés a megfelelő hangot megütő gyerekkönyv. A gügyögős mesék és a gyerekeknek nehezen megragadható, nem is annyira nekik szóló cikornyás magas irodalom között kevés az árnyalat.
Harcos Bálint, a Szofi-sorozat és A Tigris és a Motyó szerzője a tőle megszokott választékosan kimunkált, ugyanakkor nagyon vicces és szórakoztató nyelvén kezd bele a legújabb verses meséjébe. A boszorkánycica büszkén duzzaszthatja az igényes, ugyanakkor abszolút gyerekközpontú, izgalmas és szellemes kortárs varázsmesék táborát.
Ha belekezdesz az olvasásba, mesehallgatásba, elégedetten dőlhetsz majd hátra, hogy jó mesébe tenyereltél, ami képes a középsős, nagy ovis és kisiskolás korosztályt, sőt, még téged is egyszerre lekötni.
Pindur, a kóbor kismacska útra kel (hetven hasonszőrű társával), hogy jelentkezzen a banya hirdetésére:
"Mentek hát a macskák,
rájuk szállt az alkony,
s már fáradtság csüngött
a sok macskafarkon.
Lent róka cikkant, fönt
villant egy nagy héja...
mikor végre feltűnt a
banya Kastélya!"
De nemcsak Pindur, hanem két másik cica is jó eséllyel indult a Banyaguff próbatételein. Masni, a nyafka macskalány és Csimbók, a vagány, és sokszor pökhendi kandúr is bátran nekiveselkednek a varázsos próbatételeknek.
A jó szándékú, kedves Pindur persze mindenben a jót látja: neki a banya kedves hölgy és a vetélytárs macskák cimborák. Ezen gúnyolódni viszont csak akkor lehetne, ha Pindur nem lenne a sok próba és tanulás után egy leleményes boszorkánycica, aki egy okos fordulattal képes mindent megoldani. De, hogy miről is van szó, azt derítsd ki te magad ebből a varázslatos meséből!
A boszorkánycicával a hétköznapi, egyszerű történetekből végre az igazi varázsmesék birodalmába csöppenhetsz, miközben nem kell lemondanod az otthonosság érzéséről, és a frappáns poénokról sem.
Olvass igazi mesét, és tapasztald meg te magad a különbséget!
Forrás: pagony.hu
Könyvutca
Egy kedves, bájos, végtelenül szerethető történet, remek rímekben elbeszélve, Harcos Bálint úgy játszik a szavakkal, hogy minduntalan mosolyt csalt az arcomra.
A rímekbe szedett történet főhőse Pindur a cica, aki bizony a kóbor macskák számát gyarapítja, ezért nagyon megörül, amikor meglátja egy öreg hölgy hirdetését, aki cicasegédet keres. Annyira elámult Pindur a kedves plakáton, hogy nem is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy az öreg hölgyet Banyaguffnak hívják és a Rémkastélyban lakik.
A fejébe vette, hogy ő bizony tesz egy próbát ennél a kedves öreg hölgynél, mert mindennél jobban szeretne egy meleg otthont, pihe-puha párnákkal a feje alatt, ahol nem kell aggódni amiatt, hogy nem lesz ebéd, mert bizony itt ő lesz a cicasegéd.
Igen ám, de útközben több macskát is észrevesz, akik mindannyian a hirdetésben olvasható Rémkastélyba igyekeznek. A több nem fejezi ki azt a rengeteg kóbor macskát, akiket Pindur meglátott, miszerint bátran és serényen igyekeztek az úticéljuk felé.
Ők már nem voltak annyira szerények és tudatlanok, mint Pindur, de az éhség nagy úr, ezért annak tudatában is szerettek volna próbát tenni, hogy tudták, hogy Banyaguff az bizony se nem aranyos, se nem kedves, inkább veszedelmes, s rusnya, ki tudja, jó lesz-e nála a macskák sorsa.
No de nem is tudom, miért beszélek én is néhol rímekben, talán az lehet az oka, hogy annyira magával ragadott Pindur, ez a csepp kis macska.
Szuperlatívuszok azok, melyeket róla írni tudok, imádtam minden egyes sorát, benne a szavaknak játékát.
Azt gondolom, hogy ez egy megunhatatlan történet, minden egyes olvasással új poénokat, új szófordulatokat fedezhetünk fel benne, persze nem csak mi, felnőttek, hanem a gyerekek is élvezettel fogják hallgatni, ámulni Pindur bátorságán, a Rémkastély kalandjain, a többi macska huncutságain és balgaságain, és megnyugodva csukhatják be a könyvet, mert minden jó, ha a vége jó.
De vigyázat!
Szinte biztos, hogy naponta többször is előveszik majd, és újra és újra szeretnék hallani Pindur és társai kalandjait. Csak ismételni tudom magam, nagyon szeretetre méltó, kedves, aranyos, magával ragadó, vicces, rímes könyv A boszorkánycica.
Bognár Éva Katinka rajzai pedig kiválóak, ilyen lenyűgöző, vörös hajú boszorkánnyal még nem találkoztam, gyanítom, a gyerekek nem félni fognak tőle, hanem megszeretik és Pindurt is imádnivalónak találják majd, mint ahogyan a többi macskát is.
A rajzok izgalmasak, elevenek, nagyon színesek, és viccesek. Ennek a könyvnek a kedvenceim között a helye.
A verses mese rengeteg olyan játéklehetőséget kínál, amit szeretnek a gyerekek
-Interjú a szerzővel -
Kevés az igazán igényes és egyben szórakoztató verses mese. Az olyan, ami észrevétlenül vezeti be a kisgyerekeket a versek, az irodalom élvezetébe, szeretetébe. Harcos Bálint új könyve ilyen.
- Hogyan született meg az új mesekönyved?
- Klasszikus mese-eszközökből indultam ki, és aztán csavartam rajtuk egyet, hogy frissek és nem utolsósorban viccesek legyenek. A kiindulópontom ez volt: a boszorkányoknak általában van macskájuk – mi történik viszont, ha a boszinak éppen nincsen macskasegédje, és szeretne egyet. Banyaguff, a könyv boszija kvázi szereplőválogatást, tehetségkutatót tart cicáknak, és erre a válogatóra keveredik be Pindur, a kis kóbormacska.
- Pindur aztán alaposan felforgat mindent...
- Igen, a főszereplő kismacska a próbákon mindig mást csinál, mint amit a banya feladatul szab neki. A csavar a dologban az, hogy ennek ellenére az eredmény mégis mindig jobb lesz, mint amit maga a boszi eltervezett, így végül ő is kénytelen belátni, hogy Pindur megoldásai jobbak, mintha simán csak teljesítette volna a feladatot. Valójában ezért is boszorkánycica Pindur, mert felülmúlja a banyát boszorkányságban. Sőt, Pindurnak még a boszit magát is sikerül átváltoztatnia, kicsit jobbá tennie a mese végére.
- Ezek szerint Pindur igazi rosszcsont, csakúgy mint Szofi?
- Igen, és talán nem véletlenül. A kislányomnak (most is) döntő szerepe volt a választásomban. Ezt a mesét is ő ihlette, csakúgy, mint Szofi figuráját. Ám Pindur életrevalóságát én nem nevezném rosszaságnak. Mondjuk úgy, hogy Pindur (és persze Szofi) önálló. Megvan a maga erős véleménye. Pindur azzal, hogy bátran és teremtőn nyúl a feladatokhoz, azt is üzeni a gyerekeknek, hogy légy büszke a gondolataidra, az érzéseidre, légy önálló, és ne hagyd, hogy a felnőttek letörjék a szárnyaidat. Pindur tanoncjelöltből kezdeményező lesz, a maga képére formálja a szabályokat, és végül ő intézi el magának, hogy a boszorkány őt válassza.
- A boszorkányos történetek általában félelmetesek, de ez a könyv az egész kis gyerekeknek is vicces és szórakoztató. Ezt hogyan érted el?
- Hát, ha sikerült elérnem, akkor talán azzal a megközelítéssel, hogy mutassuk meg a félelmetes boszi alsószoknyáját is – és derüljön ki, hogy a sötét boszorkányszoknya alatt egy mókás, rojtos szoknya lapul. Meg persze azzal, hogy egyedi arcot, sőt, emberi arcot akartam adni a szereplőnek. Mondjuk, véletlenül kiderül a banyáról, hogy süteményeket süt. Ettől rögtön élő és szerethető lesz. Ebben persze az illusztrátor is tud segíteni.
Bognár Éva Katinka a csodálatos képi megoldásai közt rajzolt például egy hűtőszekrényt a boszorkánykastélyba: ez frenetikus, kilóg a helyzetből, és egy kis hétköznapiságot lop a varázsvilágba. Ezekkel a trükkökkel le is poroljuk, fel is frissítjük a boszis, varázslós mesék világát. Hasonlóképp játszottam a klasszikus mesesémákkal is: a főhős útra kel, és három próbát kell teljesítenie. Csak éppen minden kissé másként van, mint várnánk. Nem teljesíti, hanem leküzdi a próbákat. Nem úton van, hanem rögtön a mese elején megérkezik a kastélyba. Mindhárom próba azonban egy jellegzetes boszi-tárgy körül forog: így kerül elő az üst, a varázspálca és a tükör. Pindur kiforgatja a próbákat, én pedig kiforgatom a sémákat, így dolgozunk össze ketten, a főszereplőmmel.
- A boszorkánycica verses mese. Prózában vagy versben írni könnyebb számodra?
- Verset könnyebben írok, jobban élvezem, és otthonosabban is érzem magam benne. Ez a mese klasszikus verselést követ. Főként párrímekkel dolgoztam, és ütemhangsúllyal, mert erre elevenen ráéreznek a gyerekek. A vers hasonlíthatatlanabbul tömörebb tud lenni, mint a próza, és rengeteg (nyelvi) játéklehetőséget kínál. Ráadásul a verses mesét érdemes sokszor elővenni, újraolvasni. A versben olyan sok a játék, hogy újra és újra belemerülhetnek a gyerekek és a felnőttek egyaránt.
Forrás: pagony.hu
|
|