Gyermekkönyv: Felhőmesék
2018.02.25. 23:05
4 éves kortól
Írta: Tóth Krisztina
Illusztrálta: Timkó Bíbor
Kiadó: Magvető, 2017
Oldalszám: 57
A zsűri laudációja:
Nem véletlen az, hogy a könyvet 4–100 éveseknek ajánlják – s nem csak a száz éves örök gyermekeknek, de a felnőttek is, hiszen sem Tóth Krisztina szövege, sem Timkó Bíbor rajzos varázsvilága nem válogat korosztályi alapon: mindenkit megszólít. (S hogyan legyünk százévesek? A majdnem százéves bácsi címszereplője elárulja a hosszú élet titkát: „annyi mindenkit szeret, hogy sajnálja őket itt hagyni”).
Tóth Krisztina az utóbbi években a legjobb formáját hozza (gyerek)könyveiben: az Anyát megoperálták és A lány, aki nem beszélt tabutémái után itt vannak, Timkó Bíborral koprodukcióban, az egészen kiváló „mese”-könyvek: az Orrfújós mese, a Zseblámpás mesék, illetve a Felhőmesék – utóbbiban az író humora, bölcsessége, líraisága, játékossága, életismerete egyaránt magas szinten mutatkozik meg.
A történetek visszatérő főszereplője, fölfedezője Lili, aki a mesékben rendre vagy szokatlan emberekkel és egyéb állatfajtákkal találkozik, vagy maga ad szokatlan válaszokat jól ismert kérdésekre. A szintúgy nem megszokott felhőmesék pedig egészen egyszerűen: szépek.
|
Mi lett a kis denevérrel, aki madár akart lenni, hogyan gyógyult meg a kis hal, akinek megsérült az uszonya, hogyan élnek a szappanbuborékok, mit tudhatunk meg egy majdnem százéves bácsitól és a vízisiklók királyától?
A Felhőmesékből választ kaphatunk kérdéseinkre és megismerkedhetünk egy csodálatos kislánnyal, Lilivel, aki kíváncsi, tele van ötletekkel, és mindig helyén van a szíve, ha arra van szükség.
Hiába mesél a denevérasszonyság fényes napvilágon játszódó, félelmetes meséket, Demeter, a kis denevér képtelen elaludni. Inkább kiröppen a padlásról, és rácsodálkozik a környező nagyvilágra. Különösen a madarak nyűgözik le, és elhatározza, hogy márpedig madár lesz.
Nem ő az egyetlen, akire megpróbáltatások és kalandok egész sora vár. Ott van például a kis küsz, akinek leharapták a fél uszonyát, a lökdösődő, türelmetlen szappanbuborékok, vagy a hálás siklókirály, aki, ha kell, hetedhét mérföldön át siklik megmentője segítségére.
|
librarius.hu
Tóth Krisztina lerázta a mesebeli bilincseket
Biztosan meg fog hökkenni, aki meglepi gyermekét Tóth Krisztina új mesekönyvével. A Felhőmesék nem csak a gyerekeket célozza, és ez jó!
Első ránézésre/átlapozásra nem nagyon fog gyanút az Olvasó: nem feltűnő, hogy a Felhőmesék messze túlmutat azon, amit a mesekönyvek kínálni szoktak. Nem ad okot a gyanúra sem a formátum, sem a Timkó Bíbor által készített hangulatos és összetett illusztrációk sora. (Ezektől még simán lehetne egy átlagos, jó mesekönyv.) Sőt, még az első beleolvasásnál is elsikkadhat, hogy itt nem valami édelgő-szédelgő átlagmese-ömlésről van szó.
Az első történet szabályszegő denevére, vagy a harmadik történet lelkes buborékjai – bevezetés gyanánt – felrázzák kicsit a mesekedvelőt, aki, lévén szó „mesékről”, keresné a hagyományos értelemben vett tanulságot, s meghökkenve tapasztalja, hogy ezek a történetek másként működnek, nem sugallják a gyereknek, hogy a jó mindig jól jár, a gyermeki engedelmesség érték, aki kíváncsi…
A könyv „lényegét” a Lili-történetek adják, melyekben egymásnak felszül a gyermeki képzelet és a valóság. Lili nem hagyja magát, amikor a horogra akadt, majd harcsa által megharapott „kis buta küsz” élete a tét.
A horgász azt mondta erre, amit a felnőttek szoktak: hogy ez butaság, hogy a halak sebesülését nem lehet csak úgy bekötözni, még vízálló ragtapasszal sem, és különben is, mihez kezdenének otthon egy hallal, amit se megenni nem lehet, se akváriumba tenni
– a hal végül a kerti medencébe kerül, és beszélgetni kezd Lilivel. Fontos dolgokról.
Lili meséről-mesére érik, összebarátkozik a siklókirállyal, akit egy rozzant mobiltelefonnal lehet segítségül hívni, és a könyv végére – észrevétlenül – Lili már nem is gyerek! A majdnem százéves bácsi története már nem úgy mese, ahogy mesék szoktak lenni a mesék. Inkább úgy mese, ahogy a gyerekek megkapják a hozzájuk tartozó felnőttek régi-régi történeteit, melyek a valóságban gyökereznek…
Tóth Krisztina könyve, a Felhőmesék – akarva-akaratlanul? – hidat képez a gyermekek és a felnőttek világa között. Nem kell félni attól, hogy a felnőtt – szorosan fogva a gyermek kezét – rálépjen erre a hídra, s lépteit Lilihez igazítva, sokat tanulva és beszélgetve átkísérje rajta a saját gyerekét.
Sok kérdése lehet egy Lili-korú gyereknek, de nem hiszem, hogy ezektől szabadna/kellene/lehetne megijedni.
– Tudnotok kell még – hadarta Bubor mama –, hogy rengeteg rokonotok él ezen a földön. Rokonotok az egész szivárványos égbolt, ami felé szálltok. De nektek sokkal könnyebb, mert ő széles és örök, ti pedig aprók és tünékenyek vagytok.
… pont úgy, mint az emberek, tehetjük hozzá gondolatban.
(A képekre kattintva olvashatóvá válik a szöveg)
|
|