INTERJÚK : KÖRKÉRDÉSEK - Világvége alsó mesegyűjtemény szerzőihez: Kertész Edina |
KÖRKÉRDÉSEK - Világvége alsó mesegyűjtemény szerzőihez: Kertész Edina
Vig Balázs 2018.03.11. 05:08
„A jó mesék az emberi létezés alapvető dilemmáit közvetítik.”
Világvége alsó című mesegyűjteményünk tizenegy kortárs szerzőjét bemutató interjú-sorozatunk kilencedik részéhez ért, melyben Kertész Edina a kötet szerkesztőjeként és egyúttal a 236340 Paszuly mese szerzőjeként mesélt nekünk a kötet megszületésének előzményeiről, megtudhattuk, kiket hívna meg Világvége alsóra, és azt is, milyen mesehősként indulna el világot látni. Az interjú Vig Balázs kérdésével kezdődik!
Edina, ha utazhatunk térben és időben, kik lennének azok a külföldi, vagy magyar szerzők, akár élők, akár elhunytak, akiket szívesen meghívtál volna közénk Világvége alsóra? Gondolom, jó hosszú a sor, elég, ha csak a kedvenceket emeled ki, esetleg elárulod, hogy miért pont őket választottad.
|
Hű, de jó kérdés! Tényleg nagyon sokan vannak Biztos, hogy megkértem volna Roald Dahlt, írjon egy jó kis abszurd népmesét, és persze Astrid Lindgren sem maradhatna ki, mert biztos vagyok benne, hogy egy erős kislányról írt volna egy történetet. De a legszívesebben az igazi mesélőket hallgattam volna meg a tűz mellett ülve akkor, amikor keletkeztek a népmesék, az egész falu füle hallatára, ahogy kanyarog, tekereg a történet, mint a füst.
Emlékszel még, hogy mi inspirálta a Világvége alsó ötletét?
Amikor kislányként azt olvastam egy mese végén, miután a királyfi és királylány lakodalmat ülnek: „holnap legyenek a ti vendégeitek is”, lefekvéskor elhittem, hogy másnap tényleg ellátogatnak hozzánk. A mese tehát élő valóság volt számomra. Felnőttként azt éreztem, azzal, hogy annak idején írásban rögzítették őket – bár hatalmas kincset hagytak ránk ezzel – egyúttal hibernálták is a meséket. Szerettem volna, ha felvesszük a fonalat ott, ahol elveszett, és újraalkotjuk a meséket a mai világunkhoz mérten, eleven valósággá varázsolva őket.
Ha választhatnál, milyen népmesei hős alakját öltenéd magadra és miért?
A legkisebb szegényleány lennék, aki fogja a teljes kiőrlésű lisztből készült pogácsáját, és elindul, hogy világot lásson.
A 236340 Paszuly című meséd az Égig érő paszuly nyomán írtad. Mit szimbolizál számodra ez a történet?
Azt, hogy néha meg kell ragadnunk azt a paszulyszárat, és felkapaszkodni rajta, még akkor is, ha a fenti birodalom a félelmetes óriások birodalmába vezet. Ez a mese nemcsak a felnőtté válást szimbolizálja, hanem számomra azzal, hogy egy kislányt, Kamillát tettem meg a főhősnek, azt is, hogy a lányok is bátran nekivághatnak az ismeretlennek.
Hogyan kezdesz neki az írásnak? Mit tartasz szem előtt egy történet megírásakor?
Általában először a figura létezik. Ez lehet akár csak egy szó, akár láthatok valamit vagy valakit, akiről megmintázom. És a figurából nő ki az, hogy mi történik vele. Így volt ez például a Dodó nyomozós sorozattal is: először a kicsit teszetosza, pufók, jószándékú rendőr figurája jelent meg előttem egy hideg januári napon. Tudtam, hogy imád főzni, az anyukája pedig detektívregényeket ír a kopácsolós írógépén. Aztán jött a többi szereplő, és így lett belőle egy nyomozós-feltalálós történet.
Mi a jó mese ismérve szerinted?
Ahogy a népmesék, úgy szerintem a jó mesék is az emberi létezés alapvető dilemmáit közvetítik: mi a jó, mi a rossz, hogyan lehet megküzdeni a félelmetes sárkánnyal vagy a BKV ellenőrrel, megélni a felnőtté válást, a szerelmet, az öregedést. A gyerekek, éppúgy, mint a felnőttek, ezekkel a kérdésekkel küzdenek, és azzal, hogy azonosulunk egy főhőssel, mi is megküzdési stratégiákat tanulhatunk. Néha az is elég, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Ez nagyon fontos.
Most te kérdezhetsz a Világvége alsó egyik szerzőjétől!
Lackfi Jánost kérdezem: Hogy folytatnád a mondatot? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy…
|
|