3-5-8 perces mesék elalváshoz és összebújáshoz
2018.03.31. 23:22
Írta: Maren von Klitzing
Illusztrálta: Stéffie Becker
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2017
Oldalszám: 120
– Léci, még egy utolsót! – Na jó, egy rövidet…
Ismerős ez a párbeszéd az esti elalvás előtt? Akkor ezt a könyvet nektek találták ki! Találsz benne egészen rövid, három perces, kicsit hosszabb, öt perces, és még hosszabb, nyolc perces történeteket, amikből kedvedre válogatsz rövidebbeket és hosszabbakat attól függően, hogy mennyire vagy fáradt.
A frappáns elbeszélésekben bátor lányok és kisfiúk, elveszett kutyák és szorgos mókusok élnek át rengeteg vidám és izgalmas kalandot.
A mesegyűjtemény 21 megnyugtató, elalvós mesével teremti meg a békés estéket és a szép álmokat.
Kedvcsinálónak egy 3 perces, fogtündéreset mutatunk
|
Lili nem tudott aludni. Folyton a fogát piszkálta, mert már annyira mozgott, hogy bármelyik pillanatban kieshetett. Előrefeszítette, aztán hátra, ide-oda lökdöste a szájában – és egyszer csak a kezében maradt!
Kiugrott az ágyból és kiszaladt a nappaliba, ahol anyu a díványon fekve olvasgatott.
– Nézd, mi van a markomban! – kiáltotta büszkén, és odanyújtotta a kezét.
– Hiszen ez a mozgós fogad! – mosolygott anyu.
– És hol a helye?
Lili szélesen elmosolyodott, és rögtön látszott, honnan pottyant ki a fog.
– Anyu, akkor ma este eljön hozzám a fogtündér? – kérdezte izgatottan Lili.
– Hááát, hogy már ma eljön-e, azt nem is tudom – felelte anyu. – Talán csak holnap tud rá időt szakítani...
– Ó – szomorodott el Lili.
– De a fogadat mindenképp dugd be a párnád alá! Meglátjuk, mi történik – mondta anyu. – És most jó éjszakát, aludj jól!
– Jó éjt, anyu! – motyogta Lili. Csalódottan trappolt vissza a szobájába. Sejtette. Nincs is fogtündér. Csak anyu tesz egy kis ajándékot a párnája alá. De azt először is be kell szereznie. Lili bebújt a paplan alá, és a fogát betette a párna alá. Rossz kedvűen aludt el.
Arra ébredt, hogy valaki az arcába világít, méghozzá egy icipici zseblámpával. A zseblámpát egy apró, szárnyas lány tartotta, aki előtte álldogált a paplanon.
– Odaadnád a fogadat, kérlek? – kérdezte halk, de határozott hangon. – Nem értem, miért teszitek a fogatokat mindig a párnátok alá. Hogy a csudába szedje ki onnan az ember, ha egyszer ennyire kicsi, mint én?
- Ó, szia! – dörzsölte meg a szemét Lili. – Te vagy az igazi fogtündér?
– Legszemélyesebben – felelte méltóságteljesen a kis hölgy. – És igazán kedves volna tőled, ha végre odaadnád a fogadat.
– Bocsánat – Lili felemelte a párnáját, és előszedte a fogat. – Tessék – azzal átnyújtotta a tündérnek, aki mindkét kezével megragadta.
– Na, akkor – mondta –, a viszontlátásra! – És kecses szárnyaival finoman a levegőbe emelkedett.
– Állj! Hahó! – kiáltott utána Lili. – Nem felejtettél el valami apróságot?
– Mit felejtettem volna el? – kérdezte a fogtündér, és elegáns ívet írt le a levegőben.
– Hát, tudod – kezdett bele szégyenlősen Lili –, amikor az anyukám fogtündéreset játszik, mindig tesz
egy kis ajándékot a párnám alá.
– Jellemző – csóválta a fejét a fogtündér –, anyukák! Én egy szép, színes álmot adok a gyerekeknek. Talán nem is kéred?
- De, persze! Dehogynem – vágta rá Lili. – De azért egy olyan kis ajándék se rossz.
– Pfff – legyintett a fogtündér, és meglóbálta apró varázspálcáját, ami ragyogott a sötétben, majd kilibbent az ablakon. Lili elégedetten ölelte magához a párnáját, és a lehető legszínesebb álmot álmodta.
Amikor másnap reggel felkelt, a párnája alatt talált egy kis ajándékot.
– Köszi, fogtündér – mondta, és megpuszilta az anyukáját.
|
|