Molnár Jacqueline (3) A világ legrövidebb meséi
2018.04.19. 23:44
Írta: Ijjas Tamás, Lackfi János
Illusztrálta: Molnár Jacqueline
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2014
Oldalszám: 60
Hogy miről szólnak a világ legrövidebb meséi? Hát hajóskapitányról meg királylányról, turmixgépről meg bankrablásról, kis Piroskáról meg egy gömbhalról, rántott húsról meg piaci légyről, senkiről meg mindenkiről, fületlen nyúlról meg nyúltalan fülről. Vagy csak a fészkes nyavalyáról? Vagy a fészketlenről?
Ijjas Tamás és Lackfi János olyan irtó rövid, vicces meg szomorú meg szomorúvicces meséket írtak, melyeket az okos olvasók nyugodtan folytathatnak tovább, akár a világ végéig is, meg még egy nap...
|
Majoros Nóra
Szippantson magába, vigyen el egy másik világba, legyen benne kaland és izgalom, sárkány meg királyfi, és rengeteg csoda. Vagy csak szóljon rólad meg rólam meg a világról, csak varázsoljon el, ki a hétköznapokból. Ezt várod a mesétől? Hát egy nagy fityiszt! Ettől a mesekönyvtől semmi ilyet nem kapsz.
Mert ebben a mesekönyvben a világ legrövidebb meséi sorakoznak egymás után. Némelyiknek se füle, se farka. Vagy éppen csak egy nagy nyuszifül az egész mese. Vagy egy bunda nélküli rántott hús. Esetleg egy sajttal töltött holló. (Mi van???) No de hol itt a mese, kérem szépen, meg a beszippantás? Azért van ám az is, ha jobban megnézzük, mégpedig egy nagyon mulatságos mese.
A világ legrövidebb meséi című könyv ugyanis két íróról meg egy illusztrátorról szól. Az egyik író kard gyanánt megfogta a kék lúdtollát, a másik író a piros töltőtollát, az illusztrátor meg egyszerre több ecsetet meg ollót pörgetett a kezében, mint a szamurájok.
Aztán elkezdték egymást böködni meg csipkedni meg kaszabolni, és ahogy csattogtak a fegyverek, nem a kezek meg a lábak meg a fejek szakadtak, hanem a mesék. Úgy játszanak ezek a felnőttek, ahogy a gyerekek a játszótéren, és ebbe a játékba muszáj bekapcsolódni.
Még és még tovább, találjunk ki újabb legrövidebb meséket, mert mindig van egy ötlet, ami sokkal jobb, mint az előző! Mindjárt magába szippant a játék, a világ legrövidebb meséi pedig végtelen mesefolyammá válnak, mint azok az ötletszerű kis álmok, amik egymást váltják a fejedben reggelente. (Majoros Nóra)
Részletek a könyvből:
Nem is, mert a világ legrövidebb meséje egy nyuszifülről szól, ami mindent hallott, csak sajnos nem volt hozzá nyúl.
Nem is, a világ legrövidebb meséje arról szól, hogy a királylánynak volt egy békája, és hiába jöttek a daliásnál daliásabb királyfiak, hogy megkérjék a kezét, a lábát, a füle tövét meg a haját, rájuk se hederített, inkább álltó nap azt a békát csókolgatta, mintha megzakkant volna, és addig csókolgatta, míg a béka gyönyörű szép királyfivá nem változott, maga a királylány meg gyönyörű szép békává, úgyhogy aztán a királyfi csókolgatta a békát éjt nappallá téve, míg az vissza nem változott, de akkor meg belőle lett megint béka, lehetett csókolgatni, és így ment ez a végtelenségig, sose sikerült egyszerre emberré vagy legalább egyszerre békává változni szegényeknek.
Nem is, egy bibircsókról szól, ami tévedésből a legkisebb és legszebb királylányra került, ahelyett hogy a vasorrú bába arcát csúfította volna, így csak egyetlen szabólegény maradt az udvarban tolongó ezer meg ezer kérőből, mert szerinte épp ettől a szőrös, rusnya bibircsóktól lett a királylány a legszebbnél is szebb.
Nem is, a világ legrövidebb meséje arról szól, hogy volt egy gonosz boszorka, és így vicsorított, meg úgy düllesztette a púpját, meg amúgy kancsalította a vérbe borult szemgolyóit, de hiába, mert azt kellett látnia, hogy még a legutolsó házmester vagy zöldséges vagy politikus vagy popsztár vagy szomszéd néni is gonoszabb nála, ezért megpukkadt mérgében.
Nem is, egy egérről szól, aki azt álmodta, hogy palacsinta a lepedője, tejszínhab a dunyhája és sajt a párnája, de amikor bement a házba, hogy valóra váltsa az álmát, sajnálatos módon összetalálkozott a macskával.
|
|
A világ legrövidebb meséje egy aranyos kismackóról szól, akinek puha bundája volt, mintha plüssállat lenne, és minden kisgyerek azért ácsingózott, hogy hozzábújhasson, és minden meseíró azért nyafogott, hogy róla írhasson mesét, de aztán a kis bocs megnőtt, hatalmas, büdös és félelmetes medve lett belőle, és folyvást búslakodott, mert már egy cseppet se látszott cukinak, a kisgyerekek féltek tőle, és a meseírók is fejvesztve menekültek előle, ha meglátták, ááá, segítsééég, itt jön!