Vajon milyen lehet egy grafikus élete? Ismerd meg Kárpáti Tibort, aki a magyar gyerekkönyvek népszerű illusztrátora! Az alkotót a most megjelenő könyve, a Puszi, nyuszi! kapcsán kérdeztük képekről, alkotásról, vagy arról, mi népszerű itthon, és mi az amerikai piacon.
Hogy merült fel a Csókolom, pókmajom! folytatása? A kiadó vagy te vetetted fel az ötletet?
Az egész úgy kezdődött, hogy tavasszal megjelent a Pagonynál Kiss Ottótól a Léghajó a Bodza utcában, amit én illusztráltam. Érdekes módon azt megelőzően nem dolgoztunk együtt, amin a pagonyosok is csodálkoztak. Így került szóba eleinte a Csókolom, pókmajom! újrakiadása, de végül Eszterék (Kovács Eszter, a Pagony főszerkesztője) inkább új könyvet szerettek volna, így született meg a Puszi, nyuszi!ötlete, amely az előző kötetből kimaradt köszönéseket tartalmazza. A könyv formátuma is változott, mivel a Csókolom, pókmajmot inkább a 0-3 éves korosztály szerette, ami meg is látszik az igénybe vett, összecelluxozott példányokon. Ezért a Puszi, nyuszi! kartonált lapozóként fog megjelenni, amely méretét tekintve is kisebbekre szabott lesz, kb. 15x15 cm-es nagyságú.
Hogy fogtál neki a munkának?
Végignéztem a régebben feljegyzett, de az előző kötetből kimaradt köszönéseket, amelyeknek a fele bekerült a könyvbe, a felét pedig újonnan találtam ki hozzá.
Tervezitek a Puszi, nyuszi! folytatását?
Egyelőre megelegészem azzal, ha ez megjelenik. Amennyiben nagy sikere lesz, lehet, hogy folytatjuk, majd meglátjuk.
Milyen munkáid vannak az egyéni projekteken túlmenően?
Magazin illusztrációkat készítek többek között a New Yorkernek, ahova még Bányai István ajánlott be jó pár évvel ezelőtt, és vannak az egyéb, főleg gyerekkönyv illusztrációs munkáim.
Voltak elvárások kiadói részről a Puszi, nyuszi! stílusát illetően vagy szabad kezet kaptál?
Most már nagyjából ugyanabban a firkaszerű stílusban alkotok, míg régebben gyakran építettem fel pixelekből a képeimet. Az utóbbit mostanában amerikai magazinokba szoktam elkészíteni, mert ott kimondottan ez a kérés, de itthon jobban kedvelik a firkásat , a pixeleset valahogy soknak találják.
Kipróbálnál valami újat itthon is, csak nem mersz kísérletezni?
Örülök neki, hogy szeretik ezt, talán eladható is, bár a pixeleset is csinálnám szívesen.
Mennyi idő alatt készültél el a puszinyuszis képekkel?
Rengeteg időt vesz igénybe egy könyv létrehozása...
Milyen technikával alkotod a képeket?
Nem túl bonyolult. Fogok egy zselés tollat, vagy filctollat, megrajzolom, digitalizálom a képeket, és aztán színezgetem. A legnagyobb időráfordítás az volt, hogy tudok olyan stílusokat kitalálni, amik kevés időt vesznek igénybe. A vázlat esetemben már a végleges mű is lehet, sokszor inkább nem is kezdek neki a munkának, amíg nincsenek megfelelő eszközök a kezemben, mint pl. toll, mivel a ceruzarajzot nem tudom olyan jól befényképezni. Az első ötleteim a legjobbak általában, sok esetben azokból lesz később a borító. Kiss Ottó második könyvét azért nem kezdtem még el, mert olvasás után általában rögtön nekiállok a munkának, és akkor sikerülnek igazán jól a képek, ha a könyv hangulata bennem van még és nem várok az olvasás után hetekig a rajzolással.
Volt-e bármiféle különbség a Csókolom, pókmajom! és a Puszi nyuszi! illusztrálása között?
A Csókolom, pókmajom! idejében még útkereső szakaszban voltam, ezért többféle stílussal készült, míg a Puszi, nyuszi!-ban már végig a fentebb említett firkás stílus van jelen. Talán ez a legnagyobb különbség.
Mitől lesz izgalmas egy illusztráció számodra?
Szeretem az egyszerű, jól elkapott, minimál stílusú rajzokat, de nem ragaszkodom minden áron hozzá. A hazai illusztrátorok munkái közül is egy csomó tetszik, pl. Baranyai András stílusa , ami egyáltalán nem mondható minimálnak, mégis az abszolút kedvenceim között van. A régi illusztrátorok közül Sajdik Ferenc a nagy kedvencem.
Mi lesz a következő, amit láthatunk tőled?
A következő a Kiss Ottó könyv, a Léghajó a Bodza utcában folytatása lesz, ami szintén a Pagonynál fog megjelenni, Luca kapitány és a piros tengeralattjáró címmel!
Forrás: pagony.hu
|