Ebben az életkorban a világ megismerésének legfőbb eszközei már nem a motorikus funkciók, hanem a látás. Ennek megfelelően három éves kor után viharos gyorsasággal fejlődik a kisgyermek alaklátása, tér- és formaészlelése és színfelfogása. Hét éves korára már képes a strukturált egész felismerésére, rész és egész összefüggéseinek meghatározására. Ennél fogva nagy örömmel böngészi Sven Nordquist Pettson és Findusz történeteinek részletekben, humoros összefüggésekben gazdag illusztrációit vagy Schmall Róza Budapesti böngészőjét.
Egyre fogékonyabbnak mutatkozik a kifinomult képi megoldások iránt (amire rátalálhat Ursula Jones vagy Szegedi Katalin tündéri képeiben), és mind jobban értékeli a groteszk humort (amire például Lauren Child rajzai vagy Patu és Tatu történetei kínálnak bőséges lelőhelyet). Vizuális nyitottságának olykor csak mi magunk, a könyvek megvásárlása felett döntő felnőttek, szabunk határt. Pedig, ha engedjünk, hogy a gyermek maga találja meg a számára érdekes, lelke belső rezdüléseinek formát adó képeket, akkor meglepve fogjuk tapasztalni, hogy kedvesek lehetnek számára
Molnár Jacqueline groteszk kollázs-figurái vagy Rofusz Kinga melankolikus mesevilága éppúgy, mint Kárpáti Tibor firka-hősei.
Háy Ágnes illusztrációi annak ellenére szuggesztívek, hogy lemond a színről és egyszerű kontúrvonalakból bontja ki a Szekrénymesék fantáziavilágát.
Stian Hole Garman-könyvei szédületesen merész fotómontázsai olyan alkotó munkái, aki számára a gyermeki szomorúság, magány melankolikus pillanatai sem ismeretlenek.
Ez a nyitottság a témaválasztásra is igaz, hiszen a „Tolerancia-könyvek” sorozata a testi fogyatékosság, szociális elszigeteltség vagy családi veszteségek témáinak feldolgozását átgondolt képi világgal segítik.
A klasszikus meséket csak képekben feldolgozó sorozat kiindulópontja az, hogy a kisgyermek éppoly természetes módon olvas képet, mint szöveget. Ugyanakkor azt is tudatosítja, hogy egyetlen történetnek számos interpretációja létezik. Az értelmezés szabadságának egyik záloga pedig a kép.
Ebben az időszakban alapozódik meg a gyermek viszonya a könyvekhez, azon belül pedig az olvasáshoz. A hosszabb, összefüggő történetek követésében és megértésében azonban még mindig nagy szerepe van az illusztrációknak.
Titi világszerte népszerű kalandjainak Fiep Westendorp által rajzolt illusztrációi például kiváló érzékkel ragadják meg a történet szereplőinek karaktereit, külső megjelenésüket, tárgyi környezetüket.
Hasonlóképp szöveg és kép egységéből bontakoznak ki a Róka és egér Paulovkin Boglárka által megformált történetei, Findusz mester Pikler Éva által megrajzolt világa vagy a Két kis dinó kalandjai Kőszeghy Csilla rajzai nyomán.
A nagyobb elbeszélések mellett döntő szerepe van az illusztrációknak abban is, hogy a versek világára is nyitott maradjon a kisgyermek. Kortárs költőink versei rólunk és hozzánk szólnak, ahogy e köteteket kísérő rajzok is 21. század képi világából erednek. Lackfi János, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina vagy Varró Dániel verseit Molnár Jacqueline, Kárpáti Tibor, Baranyai András vagy Takács Mari képei teszik ismerősen érdekessé.
Mindemellett napjaink gyermekkönyveiben a kép a legkevésbé sem elégszik meg azzal, hogy pusztán a szöveg asszisztense legyen. Az illusztráció hagyományos szövegnek alárendelt pozícióit írják felül az olyan kísérletek, amelyek a könyvben, mint művészileg megformált, kreatív módon kitalált tárgyban gondolkodnak. Lane Smith Ez egy könyv című kötete ezen az úton nyit új kaput, amelyen belépve Hervé Tullet interaktív könyveivel találkozunk - Pötty-könyv, Hol a mesénk?
Ebben az új viszonyban a gyermek már nem csupán passzív hallgató-néző, hanem aktív alkotótárs, partner a világ felfedezésében.
|