Molnár Jacqueline - Robotok
2018.05.07. 14:13
2017 legjobb Gyermekkönyve díj
Írta és illusztrálta: Molnár Jacqueline
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2017
Oldalszám: 48
A zsűri laudációja:
Molnár Jacqueline Robotokja gyönyörűen humanizálja a műembereket! Semmi számítógép, semmi hatásvadász verlauf, hanem direkt a klasszikus akril-kréta-technika, semmi vonalzó, hanem az előrajzolás nélküli karakterek.
Emberi melegséggel jönnek a robotokból a következő fogalmak: szorgalom, jókedv, szögletes, gömbölyű, társ, megértés, megbánás, érzelem, szomorúság, bánat, csalódás, kapcsolat, boldogság, szerelem, igen.
A legszebb és legszellemesebb a négy utolsó szó:
Bezárás - Elalvás - Mégsem - Újraolvasás.
|
Molnár Jacqueline a kortárs magyar gyerekkönyv-illusztráció egyik legeredetibb alkotója, aki a Robotok című képeskönyvében új arcát mutatja meg. Nemcsak ő illusztrálta a könyvet, hanem a szövegét is ő írta.
A kerettörténet szerint egy 0243 nevű, hétköznapi robot mondja el, hogy milyen is az élet Robotországban. Megtudjuk, hogy az ott dolgozó gépek épp olyan különbözőek, mint mi, emberek.
„Ebben a könyvben a csodálatos Molnár Jacqueline ismét elképesztő tűzijátékot rendez, és kiderül, hogy a gépekhez nem kell fizika, anélkül is izgalmasak. Meg hogy a robot is ember. Vagy az ember is robot?” (Lackfi János)
Ez a költői szépségű, elgondolkodtató picture book tehát csak látszólag mesél a robotokról; igazi célja az (emberi) érzelmek sokféleségének feltárása. Molnár Jacqueline képes néhány mondattal és gyönyörű, humoros festményeivel megmutatni a 3–7 éves „olvasónak”, hogy a robotokkal együtt hogyan kezelheti dühét vagy épp szomorúságát. A szeretet és a szerelem pedig még a gépeket is „furcsa lényekké” változtatja, akik kísértetiesen hasonlítanak ránk.
|
Révész Emese - művészettörténész
A Robotok mindazonáltal illedelmesen megtartja a hagyományos szöveg-kép elosztást: jobbra Robotország egy-egy lakója lép elénk, amit balra egy-egy mondatos jellemzésük kísér. A képek hangsúlyát felerősíti, hogy a fehér alapon megjelenő szövegekkel szemben a robotok alakjai mindig különféle, erős színű háttér előtt tűnnek fel.
A robotok régi, jól bevált szereplői a gyerekkultúrának. Molnár Jacqueline masinái azonban nem igazán Transformers vagy Wall-e rokonai, sokkal inkább a hetvenes években itthon készült rajzfilmsorozat, a Mikrobi, némiképp retró hangulatú leszármazottai. A kötet egymás után sorakozó, frontálisan beállított robotportréi variációk egy témára. Nélkülöznek minden különösebb történést, cselekvéseik pedig fölöttébb mindennapiak, hovatovább főhős sem akad közöttük.
Az elbeszélés mellőzése arra késztetik a nézőt, hogy elidőzzön a rajzi kifejezőeszközök változatossága felett. Hogyan lehet ugyanarról a dologról színben, formában változatosan beszélni, megidézni ugyanazon jelenség (legyen az robot vagy ember) sokszínűségét. A melankolikus kékben, a mérges szürkében, a bánatos zöldben pompázik. És miközben sorra elénk járulnak ezek a sete-suta robotok, szorgalmasak, viccesek, érzelgősek, mérgesek meg félénkek, egyszerre csak világossá válik, hogy a robotemberek esetlen jelmeze alatt mi magunk rejtőzünk.
Túl a minden korosztály számára jól értelmezhető morális tanúságon, az érzelmek változatos képi kifejezése a kötet legmaradandóbb hozadéka. Olyan vizuális kalandozás ez, amely jó kiindulópont lehet arra, hogy a könyvet együtt böngésző szülő és gyerek közösen is megpróbálkozzon saját érzelmei (képi) kifejezésével.
Forrás: SZABADRAJZ HÁROM TÉTELBEN - Molnár Jacqueline három új könyvéről
|
|