"... Hűvösebbre fordult az idő. Ha fújt a szél, kavarogtak a levelek, potyogtak a mogyorók. Lencsi lassan bokáig gázolt az avarban. Élvezte, ahogy léptéveivel bokáig utat túr magának. A szomszéd bácsi azonban egyre mérgesebb lett. Szinte minden széllökés után  kiabálni kezdett: - Kár! Kár...! Egy nap Lencsi egy halom mogyorót talált a kerítés tövében. Az ágas-bogas kupacsok úgy kapaszkodtak egymásba, mint megannyi sündisznó. - Anyu, ezt te gyűjtötted ide? - kérdezte Anyu elhűlt a kupac láttán. Ez csakis a vén Varjú úr lehetett! Vacsoránál anyu elmesélte apunak, hogy Lencsi egy halom mogyorót talált a kert tövében. - Most szólj hozzá! Annyit se mond, hogy bikkmakk, és átönti hozzánk a mogyorót! - Egy vödör bikkmakkal sem jártunk volna jobban - tréfálkozott apu. Anyu is elmosolyodott, de a kenyéren dühös mozdulatokkal sikította el a vajat. Lencsi azon gondolkozott, hogyan simíthatná el az ügyet. Másnap furcsa levelet talált a postaládában. Látszott, hogy a levelet nem postás hozta: nem is volt borítékban. Kettéhajtott, megsárgult papíron vastag ceruzával írt rövid üzenet állt: A mogyoró életveszélyes! Én fel fogom jelenti magukat! A szálkás, öreg írást Lencsi nehezen betűzte ki, az aláírásból csak annyit tudott elolvasni: Var... - Varjú bácsi! - gondolta magában. Hogy anyu mit gondolt magában, azt nem mondta ki hangosan, de a levelet öszegyűrte, és elindult a szomszédba. Észre sem vette, hogy Lencsi ott lohol a nyomában. Varjú bácsi kint volt a kertben. - Na idefigyeljen! - kezdte anyu. - Azért jöttem... - itt elfúlt a hangja. - Csókolom! - köszönt Lencsi. - Szia! - bukkant elő egy vörös hajú kislány Varjú bácsi háta mögül. Aztán ő is hozzátette: - Csókolom. - Szervusz - köszönt a kislánynak anyu. - Azért jöttünk... - próbálta folytatni, de a lendület már megtört. - Azért jöttünk - vette át a szót Lencsi -, hogy segítsünk összeszedni a mogyorót. - Kár, hogy nem jutott hamarabb eszükbe! - mondta Varjú bácsi, és Lencsi kezébe nyomta a lombseprűt...." -------- "... Otthon anyu megsimogatta Lencsi haját. - Lencsikém, te egy igazi hős vagy. - Megmentettem Égigérőt? - Ami azt illeti, a te égig érő barátodat is megmentetted, igen. A szomszéd bácsival megbeszéltük, hogy visszavágjuk a kerítés felett átnyúló ágakat, de kivágni természetesen nem kell. De az igazi hőstett az, hogy legyőzted... - Varjú bácsit? - Önmagadat! Vagyis a haragodat. Nekem nem sikerült, de rólad vettem példát. Köszönöm! - mosolygott anyu...."