Harcos Bálint meséi kötetről kötetre viccesebbek, szabadabbak és kedvesebbek lesznek. Eddig is nagy rajongói voltunk Szofinak, hiszen nálunk is van egy szuperhuncut kiscsaj a családban. Találkozása Feri bűvésszel, és hihetetlen lendülete fittyet hányva minden tüsszentésre örökké belopta magát a szívünkbe. Ha kicsit le szeretnénk csillapítani a Szofihoz hasonlóan lendületes kislányunk (vagy kisfiunk), mindig jól jön ez a sorozat, amivel gondolatban folytathatja az ámokfutást. Gondolom, akinek volt már két-három évese, annak nem kell bemutatnom azt az erőt, amivel egy rakoncátlan kis lény nekiiramodik a világnak. Ez az, aminek be kell következnie, ami megmutatja számára a határokat, amitől fejlődni tud. Szofi mamájának reakciója nagyon szimpatikus nekem. Nem szeretem a hiteltelen, statikus „csodaanyák” karaktereit. Cseppet sem igaziak. Ez a nő viszont abszolút reális. Pontosan figyelmezteti a lányát, amikor elveti a sulykot. (Persze közben fut-szalad, néha aggódik.) Természetesen nem tudja mindig azonnal megállítani, amit Szofi tesz. Nem is kell tudnia. Szofi pontosan tudja, hogy itt és most minden érte van, azért, hogy ő jobb belátásra térjen. Ami pedig csakis őbenne következhet be.   A mamája igyekszik jelen lenni, biztos marad a dolgában, és ennél többet nem is tehet. Mint eddig, a legújabb történetben is az a helyzet, hogy hősnőnk nem kimondottan a határok híve. Piknikezni mennek a mamájával, és izgalmas bújócskába kezdenek. Ám Szofi mindig úgy elbújik, hogy képtelenség megtalálni. Legalábbis ő úgy gondolja. Ám egyszer mégis elcsípi a mama. De Szofi ezt nem hallja, nem akar tudomást szerezni róla, és mikor már ő lenne a hunyó, továbbra is csak elbújik ide-oda-amoda. A lényeg, hogy folyamatos eltűnésben legyen, ezért mindig változtatja a helyzetét. Ám, amikor rádöbben, hogy a mamája is eltűnt, Szofi, a fékezhetetlen kislány egy pillanatra megtorpan… Nagyon találó történet! Természetesen repít el bennünket a dacos kisgyerekek világába, és valami olyat mutat, amitől Szofi képes magától fékezni. Rájön, hogy a mamájának igaza van!   Ehhez persze Harcos Bálint fáradhatatlan humora mellett Cristina Quiles lendületes képei is társulnak. Iszonyatosan szeretem ezeket az illusztrációkat. Mindig csavar a sztorin, mindig cinkos marad. Annyira találó, annyira jó ez a páros, mintha egy ember alkotta volna az egész könyvet. (Nézzétek majd meg, kikkel találkozik Szofi az előző kötetekből!)   Ebben a könyvben a spanyol illusztrátornő csodálatosan festi meg az erdő varázslatos világát. Nagyon passzol ez az élettel teli helyszín Szofihoz, így nem is csoda, milyen természetes, hogy ilyen jól kijön az összes lakójával, legyen szó malacokról vagy medvékről.