Marék Veronika új kötettel jelentkezett!Kicsinek lenni nehéz, nyafogni pedig nem is olyan rossz...
Ismerd meg Nyafi, a kisoroszlán hihetetlen kalandját, aztán csapd fel A bohóc és a kismajom című mesegyűjteményt, amiben még sok-sok olyan ismert és kevésbé ismert Marék Veronika-mesét találsz, amik főleg régi gyerekújságokban jelentek meg.
Marék Veronikát és hőseit, Boribont, Kippkoppot, a Kockásfülű nyulat mindenki ismeri és szereti. Deismered-e Harcsabajusz kapitányt, Cuppogót, a kis sünit, Rombolli cirkuszából a kismajmot?
Marék Veronika amellett, hogy írta és rajzolta Boribont, Kippkoppot, számtalan rövidebb-hosszabb mesét, verset és mini színdarabot írt, amelyek különböző gyerekújságokban jelentek meg az elmúlt 50 évben. Varázslatos vagy csak egyszerűen a mindennapokról szóló rövidebb, hosszabb versek, mesék, meseregények kicsiknek-nagyobbaknak.
Ezekből válogatva született meg a Marék Veronika mesél-sorozat első kötete, amelybe most az óvodásoknak szóló, állatos történeteket válogattunk – egy marékkal, ezúttal Pásztohy Panka szerethető rajzai kísérik.
Oroszlánmese
Első sétájára vitte oroszlánmama a kölykeit. Ügyesen szedte lábacskáit mind az öt: Leó, Lea, Lió, Lia, és a legkisebb, Nyafi. Nyafi nyafogott, mint mindig.
– Meleg van! Szomjas vagyok! Fáradt vagyok! Nyaff, nyaff!
Egy árnyékos fa alatt leheveredtek, hogy átszunyókálják a forró délidőt. Amikor hűvösödni kezdett, hazaindultak. Nyafi most is sírdogált.
– Ne siessetek! Hova rohantok? Hé, várjatok meg! Nyaff!
Hazaérkezve oroszlánmama sorra megsimogatta a gyerekeit.
– Ügyesek voltatok mind! Leó, Lea, Lió, Lia, Nyafi… Hol van Nyafi??? – Nem nyafogott senki. Nyafi eltűnt.
– Maradjatok csendben, és ne mozduljatok innen! – parancsolta oroszlánmama, és a legkisebb
keresésére indult. Gyorsan sötétedett – ezer veszély leselkedik egy eltévedt oroszlánkölyökre! Sakálok, hiénák, keselyűk…
Loholt, futott oroszlánmama, szólongatta a gyerekét.
– Nyafi! Nyafiiii!
Messze járt, amikor végre válaszolt egy vékony kicsi hang:
– Hol vagy? Nem látlak sehol!– Itt vagyok, mama…
– A fejed fölött ülök! – És tényleg, ott vacogott egy tüskés fa tetején az elveszett kölyök.
– Kicsit lemaradtam tőletek… és akkor jött egy orrszarvú. Megijedtem tőle, és felmásztam ide, hogy el ne taposson. De lemászni nem tudok már… Nyaff, nyaff!
Már sötétség borult a szavannára, amikor odapottyant a testvérei közé. Boldogan hemperegtek, birkóztak egymással.
Oroszlánmama eltűnődött. Oroszlánmama felmászott érte, gyengéden a foga közé vette Nyafi nyaka bőrét és lehozta a fáról. El sem eresztette, egyenesen hazafutott vele. Nyafi boldogan eleresztette magát, a szemét is lehunyta.
– Igaz, hogy Nyafival sok a baj, mégis fel tudott mászni egy fára, amikor bajba került. Lehet, hogy ő lesz a legokosabb gyerekem! Ki hitte volna?
Nyafi csak annyit mondott: nyaff, nyaff – és már el is aludt.