A Tatu és Patu sorozat kilencedik kötete az evésről szól. Érdemes minden apró részletet megfigyelni!
A furavári testvérpár számtalan rövid, képekkel illusztrált fejezetben mutatja be miért eszünk, mit eszünk, hogyan együnk. Olyan egyszerű folyamatokról is olvashatunk, mint a rágás; de nem ijednek meg egy kis temperált füstöltdévérkeszeg-mousse-szendvics malátás kenyérrel, avokádóhabbal és szarvasgombás olajban pácolt, salottahagymás belugalencse-zselével recepttől sem…
Bizony fél kézzel és egy biciklisisakkal elkészítik…
Hogy viselkedjünk az asztalnál?
Mit érdemes enni, hogy egész nap jól érezzük magunkat?
Milyen alapanyagokkal főzzünk, és hol lehet ezekhez hozzájutni?
A válaszokat megtalálja mindenki a Tatu és Patu, asztalhoz! című tudományosan szórakoztató képeskönyvben.
Ács Bori
A legviccesebb és legokosabb gyerekkönyv, amit valaha az evésről készítettek
Nagyon nehéz olyan gyerekkönyvet találni, ami három fontos dolgot teljesít egyszerre: szórakoztató, de ezzel egy időben okos és ismeretterjesztő jellegű is. A gyerekeim legújabb kedvence még ennél is többet tud.
A szülő is mulat
Tatu és Patu testvérek, de kicsit furcsák. Olyan, mintha az űrből érkeztek volna, de a mese szerint Furaváron laknak, ahol a "dolgok másképpen működnek, mint mifelénk." Valóban meglehetősen nehezen igazodnak el a mi hétköznapi dolgaink között, illetve annyira másképp látják a legegyszerűbb tevékenységeket is, mintha nem is köztünk élnének. Így kerülnek annyira abszurd helyzetekbe és oldanak meg mindent olyan iszonyúan vicces módon, hogy az amúgy félálomban esti mesét motyogó szülő is visít a nevetéstől olvasás közben.
Vicces és okos
A Tatu és Patu, asztalhoz! kézikönyv formájában mutatja meg azt, hogyan fedezik fel a furavári testvérek az evés világát az alapanyagoktól kezdve a táplálkozás történetén át egészen a megfőzhető receptekig. Miközben a gyerekek fulladoznak a kacagástól, mert Tatu és Patu elmagyarázzák, hogy a tányért az étel alá és nem fölé kell helyezni, valamint hogy az ételfotó nem ennivaló, aközben valóban fontos információkat adnak át, például azt is megtanítják, hogy honnan jön a hús és a zöldség, miből lesz a tojás, sőt, érthető és vicces képregényen keresztül mutatják be a sejtek működését.
A szemléltetés
A titok az elképesztően mulatságos rajzokban rejlik. Tatu és Patu óriási golyófejeikkel és fogsoraikkal vetik bele magukat mindenbe, és demonstrálják, miért érdemesebb inkább párolva fogyasztani a hagymát, mint nyersen, és miért praktikusabb megfőzni a tojást, mielőtt megennénk. Miközben a fura tesók beceneveket adnak az általuk ismeretlen zöldségeknek, annyira meghozzák a gyerekhallgatóság kedvét a Rok Olihoz (brokkoli) és a Tatupatuászhoz (ananász), hogy a boltban maguk teszik ezeket az eddig nem túl népszerű termékeket a kosárba.
Űrlény-gondolkodású gyerekek
De vajon miért működik jobban az efajta ismeretterjesztés az ovis-kisiskolás korosztálynál? Mert Tatu és Patu pont úgy fedezik fel a világot, mint ahogyan azt egy ovis tenné, ha hagynánk neki. Kipróbálná, meg tudja-e enni héjastul a tojást, és vajon sütemény lesz-e a lisztből, ha zacskóstul betesszük a sütőbe. Mivel azonban sajnos tudják, hogy mi nem engedjük meg nekik a világ ilyen módú felfedezését, elképesztő örömüket lelik abban, hogy a furavári testvérpár mindezt megteszi.
|