Már a címe is nagyon talányos ennek a könyvnek, Dániel András ismét zseniálisat alkotott...   Mohamanyi valaki, aki nyöszörög és panaszkodik, mert olyan régóta nem talál mohát, hogy már egészen elszürkült… A kufliknak pedig nem szokásuk cserben hagyni azt, aki segítségre szorul! Ám az elhagyatott réten alig van moha. Lehet, hogy itt már csak a varázslat segít? Ha pedig már így belejöttek a mohagyűjtésbe, Valérnak is segítenek kitalálni, mit gyűjtsön furcsa alakú dobozába. Újra találkozhatunk a hét felejthetetlen kuflival: Pofánkával, Valérral, Titusszal, Hildával, Fityirccel, Bélabával, Zödönnel és az elhagyatott réten kószáló különös lényekkel, akiknek mindig van néhány vicces kommentárja a történethez!   A kuflikkal megint furcsa dolgok esnek. Először a hasonheverő-versenyt hangos sóhajtozás zavarja meg és megismerkednek egy nagyon éhes Mohamanyival, akinek a kuflik mohát keresnek az elhagyatott réten, majd Valér problémáját kell orvosolniuk, mert bár doboza van, gyűjteménnyel nem rendelkezik. Ráadásul vadsóskát nem gyűjthet, mert azt már Zödön gyűjti, így lehetőségként felmerülnek a villamosjegyek, a bárányfelhők, a csíkos kövek és a pocsolyák.