Mese Egyszer volt, ahogy még sose volt - tizenkét és fél Grimm mese   Az öreg kisasszony autós meséi   Csipkerózsika Jancsi és Juliska További könyvei: Éhes vagyok!; vers Mosonyi Alíz, rajz Heinzelmann Emma; Móra, Bp., 1975 Orroló; rajz Háy Ágnes; Móra, Bp., 1977 Pimpalin köpenye; írta Mosonyi Aliz, rajzolta Szyksznian Wanda; Móra, Bp., 1978 Állatok farsangja; vál. Magyari Beck Anna, ismeretterjesztő szövegek Mosonyi Aliz, rajz Kondor Lajos; Móra, Bp., 1979 Andreas Reimann: Hol van az a jó falat?; németből ford. Mosonyi Aliz; Móra–Kinderbuchverlag, Bp.–Berlin, 1981 Emil és a detektívek. Zenés krimi; Erich Kästner alapján színpadra alkalmazta Mosonyi Aliz; Szigligeti Színház–Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, 1981 (A Szolnoki Szigligeti Színház műhelye) Mosonyi Aliz–Háy Ágnes: Mesék Budapestről; Móra, Bp., 1982 Mosonyi Aliz–Háy Ágnes: Szekrénymesék. 35 rövid mese; Magvető, Bp., 1985 7 éves vagyok!; Technológia, Bp., 1989 (Pocok) – angolul és németül is 8 éves vagyok!; Technológia, Bp., 1989 (Pocok) – angolul és németül is 9 éves vagyok!; Technológia, Bp., 1989 (Pocok) – angolul és németül is Boltosmesék; Magvető, Bp., 1997 Illemtan gyerekeknek. Írta Aliz néni; Magvető, Bp., 2006 Les contes de l'armoire. Trente-cinq contes brefs (Szekrénymesék); franciára ford. Eva Almassy, Fanny Volcsanszky, ill. Kitty Crowther; L'école des loisirs, Paris, 2006 Les contes des magasins (Boltosmesék); franciára ford. Eva Almassy, ill. Kitty Crowther; L'école des loisirs, Paris, 2006 Szkazki iz Budapesta (Mesék Budapestről); bőv. kiad.; oroszra ford. Darja Anyiszimova; Vremja, Moszkva, 2006 Szekrénymesék. Magvető, 2007 Piroska és a farkas. Jacob és Wilhelm Grimm meséje alapján elmeséli Mosonyi Aliz; Pagony, Bp., 2008 (Pagony klasszikusok) Retekorrú király - lapozó. Móra Könyvkiadó, 2010 Magyarmesék.  Magvető, 2011   Békés Pál így mutatta be: „<Volt egyszer egy Mari nevű szekrény> – így kezdődik a Szekrénymesék című, feledhetetlen kötet valamennyi története. És „van egyszer” egy Mosonyi Aliz nevű író, a Szekrénymesék és a Boltosmesék és még igen sokféle mesék mesélője, aki úgy szólt az olvasóhoz -, gyerekhez és felnőtthöz egyaránt -, ahogyan előtte még senki. És az olvasók felütötték a fejüket és füleltek, és elkezdték keresni a könyveit, és azóta le sem teszik, hanem adják kézről kézre, apa a  fiának és anya a lányának, sőt, talán a Mari nevű szekrények a boltosoknak és viszont. És ezt a máshoz nem hasonlítható hangot meghallották a színházak és bábszínházak is, és sorra kérik az írót, hogy dolgozzék nekik, mert az ő hangján akarják elmondani nézőiknek nem csupán az eredeti Mosonyi Aliz-meséket,  hanem a Varázsfuvolát, a Hamupipőkét, a  Csipkerózsikát, de még az Illemtant is. Nemrégiben kerestem valamit az Interneten, egy webáruház katalógus-oldalán, és ott, a képernyőn, az online áruházban, ahol tudvalévőleg nem különböztetik meg a macskaeledelt a könyvtől, és a kindertojást tojó, fröccsöntött húsvéti nyulat az írótól, hirtelen belebotlottam a „könyvterméklistába” - ahogyan a webvilágban az irodalmat nevezik - és ott ebbe a kifejezésbe: Márka: Mosonyi Aliz.  És az első felszisszenés után arra gondoltam: nem is rossz. Sőt. Mert Mosonyi Aliz valóban márka. A minőségé. A másokéhoz nem hasonlító derűé, a szelíd groteszké, mely rabul ejti az olvasót.  Mosonyi Aliz ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt – akár azt is mondhatnánk: rejtőzködő alkat. Az író személyes ismertségét, hírét-nevét ugyan fokozhatja a gyakori jelenlét, de a lényeghez, az írás, a mű színvonalához a nyüzsgés nem ad hozzá semmit – el sem vesz belőle. És Mosonyi Aliz, akár megjelenik itt-ott személyesen, akár nem, velünk van, mert bennünk van, Budapest- és boltos- és szekrény-meséivel, feledhetetlen szekrénylakóival.  Egyszóval: belénk írta magát. Mi pedig boldogan adjuk át neki az Év Gyermekkönyve 2008 életműdíját, abban a reményben, hogy tovább ír nekünk és belénk – egyszóval tovább gazdagít bennünket azzal, amit ő, és csakis ő tud."