Írta: Lipták Ildikó  Illusztrálta: Treszner Barbara  Kiadó: Csimota, 2017 Oldalszám: 72 Bálint tízéves fiú. Az életében bekövetkező változások elbizonytalanítják, s arra ösztönzik, hogy nyomozásba kezdjen. Egy nyáron át folytatja magányos kutakodását, amiről sokáig úgy tűnik, drámai eredményt hoz majd. Gondolkodtál már azon… …milyen rejtélyek felderítésével bíznál meg egy magándetektívet? …és miket nyomoznál ki te, ha ahhoz támadna kedved? …hogy hogyan látnál hozzá, ha úgy éreznéd, épp a szeretteid hallgatnak el valamit? ... A tizenegy éves Bálint lehet, hogy nem a legegyszerűbb utat választja… De nem csoda – épp most fordult fel fenekestül minden, ami az életében eddig biztonságosnak tűnt. Légy a társa a kalandjaiban!

 

A szerzőről: Lipták Ildikó 1972-ben született Gödöllőn egy nyolcgyerekes család legkisebbikeként. Házas, három kamasz fiú édesanyja. A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ alapító tagja, színész-drámatanár, író. Számos, drámapedagógiával, színházi neveléssel kapcsolatos szakmai publikációja van. Novellái olvashatók többek közt a Liget, az ÚjNautilus, a Kortársonline irodalmi portálokon. Publikál a Szitakötő c. gyermekirodalmi folyóiratban. A 2017-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Csimota Kiadónál Nyári nyomozás című ifjúsági regénye.   Tamás Zsuzsa   Fény derül   Az a jó ebben a nyomozós könyvben, hogy valójában nem is nyomozós, csak részben. Kalandosnak sem igen nevezhetném – miközben az is. Az biztos, hogy a végére fény derül – a lelkünkben.   Lipták Ildikó jól ismeri a gyermekeket. Ő maga 1972-ben született, egy nyolcgyerekes nagycsalád legkisebbjeként nőtt fel, három kamasz fiú édesanyja. Ezek, mint ahogy drámapedagógiai munkái[1] is, kétségtelenül benne vannak a pakliban. A legfontosabb mégis az az érzékeny figyelem, ahogy a gyerekeket szemléli, ahogy szól, ír róluk.   Az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Csimota Kiadónál Nyári nyomozás című ifjúsági regénye, amelynek főhőse Bálint, nyomozó szeretne lenni. Ez persze titok. Családjával most költöztek új lakhelyükre, a szülők új munkahelyen – így aztán hiába van nyár, közös nyaralásra nincs lehetőség. A három gyerek táborba megy. Már az is eléggé nagy változás, elválni a régi osztálytársaktól, megszokni egy új lakást – de ez a tábori két hét… Bálint életében először fordul elő, hogy ennyi ideig távol van szüleitől. Vagyis… Bálint magányos kisfiú, inkább megfigyelő, mint aktív. És mégis. Testvéreivel való viszonya is – hogy is mondjam – visszás. Tipikus kamaszkori érzés. Az elbeszélés során végig az ő mondatait, olykor belső monológját halljuk: így ismerjük meg félelmeit, kételyeit is, amelyek furcsamód időtlenek. (Torokszorítóan sejlenek fel saját emlékeim, hiszen magam is küzdöttem hasonlókkal gyerekkoromban, pedig hol van az már.)   Lipták Ildikó – hasonlóan, mint általam ismert novelláiban[2] – nagy érzékenységgel, finoman reagál a gyereklélek belső rezdüléseire, ahogy a családi problémákra is. Azt gondolom, eleve, eredendően jónak hiszi a gyerekeket, akik az ő írásaiban gondolkodó lények. Semmi gügyögés, semmi „gyereknyelv”, sőt inkább a környező világ iránti elemző érdeklődés jellemzi Bálintot is. Ő sokszor inkább érzi, mintsem tudja a felnőttek cselekvéseinek rugóit – olykor a gyerekekét is. De azt mindenképpen tudja, hogy sokkal több titok rejlik mindenütt, mintsem gondolnánk – van tehát mit nyomoznia. Lipták mondatai tiszták, érthetőek – mégsem szájbarágósak, s olykor van ereje, bátorsága egészen lírai mondatokat leírni. „A szobám ablakain még nincs függöny. Szeles idő van, felhőkből és falombból fest fekete-fehér rajzfilmet a csupasz falra a hold.” És ahogy kibomlanak a szálak – megtudjuk, hogy mi hozta a változást életükben, de azt is, hogy milyen erőt ad a család, hogy egy-egy beszélgetés hogyan ragad meg a gyerekekben. S hogy milyen példamutató jellem a mi kis hősünk, önmagát is fegyelmezi, mert mélyen beleivódott a szülői tanítás. Szép rezdülésekkel mesél kételyeiről, a vágyott kiskutyáról – és a helyette kapott plüssállatkáról, testvéreiről, szüleiről, a nagymamáról. Mindez, akár egy krimiben, homályos, felsejlő – vagy mint egy akvarell: elmosódó kissé. Ez, így leírva, lehetne valami idealizált, szentimentális történetecske. De nem az. Lipták Ildikó sokkal inkább szikár, mint szirupos, szociális kérdésekre kifejezetten nyitott. Témája ezer szállal kötődik a valósághoz. Bálint szomorúsága, az elvesztett régi élete utáni sóvárgás enyhül a regény végére. A tapasztalatok, amiket ez a nyár hoz életében, töprengései és felfedezései új kapukat nyitnak. Így van ez rendjén. Jó volt olvasni ezt a nem túl hosszú, okos kis könyvecskét, Treszner Barbara gyermeki őszinteségű rajzaival. Még tart a nyár, ajánlom olvasását – nemcsak gyermekeknek, de szüleiknek is.   [1] A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ alapító tagja, színész-drámatanár. Számos, drámapedagógiával, színházi neveléssel kapcsolatos szakmai publikációja van. [2] Novellái olvashatók többek közt a Liget, az ÚjNautilus, a Kortársonline irodalmi portálokon. Publikál a Szitakötő című gyermekirodalmi folyóiratban.