|
MESE - Balatónia lovagregény - Rév Fülöp trilógia
 Írta: Jeney Zoltán
Illusztrálta: Haránt Artúr, Fórizs Gergely
Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó
 Nyulász Péter mellett Jeney Zoltán is írt egy varázslatos meseregény trilógiát, melynek helyszíne Balaton és környéke.
"Legtöbben a tikkasztó hőségtől, viharos zivataroktól sokszínű, nyári arcát ismerjük, de sokan vannak, akik jobban szeretik a fürdőzök hangoskodásától mentes, téli tájat. De mindenkinek bevillan egy régi emlék, esetleg valami szín, illat vagy hangulat, ha szóba kerül Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton.
Szinte önmagáért kiált, valaki írja bele egy regénybe, költse bele egy versbe a magyar tenger gazdag kulturális és természeti kincsestárát, mégis mostanában keveseknek jut ez az eszébe. Ezúttal Jeney Zoltán meséi tesznek erre egy kísérletet."
|
|
1. Rév Fülöp
 Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 256
 Bár a tíz esztendős legényke, Rév Fülöp nagyon szeret teli hassal a napon heverészni, mégis fölhagy kedvenc időtöltésével és a derék Ádánd lovag szolgálatába áll, hogy a hatalmas tó körüli birodalom, Balatónia szeretett uralkodójának, Csobánc királynak szörnyű betegségére gyógyító növényt szerezzen.
A virág azonban igen messze nő, és csak a legderekabb lovagnak nyílik.
A hosszú úton Ádándnak és Fülöpnek sikerül bebizonyítania, hogy ők a legrátermettebbek a feladatra, mert nemcsak bátrak, de a szívük, az eszük is a helyén van: egy kis ravaszsággal legyőzik a félelmetes Vörös lovagot, megtörik a gonosz Arács lovag átkát, kicselezik a kalózokat és sikerül ép bőrrel átkelniük a Tavon. Ugyan Fülöp szíve mélyén mindvégig otthonára és anyukája finom főztjére vágyik a leginkább, mégis hamarosan a legnagyobb hősök között emlegetik szerte a birodalomban….
A kalandokban bővelkedő meseregény nemcsak fordulatos története, de a jól eltalált nevek, nyelvi humora okán is a tizenévesek élvezetes, szórakoztató olvasmánya.
 Kovács Tamás
Nyelvtörő kalandok a Balaton körül
Ha én egy szántódpusztán heverésző palacsinta- (vagy éppen tördemic)faló gyerek lennék, és el akarnék képzelni magamak egy lovagi világot, hát, az valahogy úgy nézne ki, mint Jeney Zoltán Balatóniai lovagregénye. És sokszor voltam én is szántódpusztán heverésző palacsintafaló gyerek (tördemicem sajna nem volt), csak lovag nem akartam annyira lenni, de ezt azóta már erősen megbántam.
A Tó körüli Balatóniai Birodalomban a szörnyű kiliti-lázban szenvedő Csobánc király uralkodik. Csak egy virág gyógyíthatja meg, de az igen messze nő és csak a legderekabb lovagnak nyílik. Ennek a virágnak a keresésére indul Rév Fülöp Ádánd lovag fegyverhordozójaként.
Merész vállalkozás úgy megírni egy teljes lovagregényt, hogy a legtöbb dolog Balaton környéki települések nevét viseli. Aki persze ódzkodik az ilyen humortól, az le se vesz a polcról egy Rév Fülöp című könyvet, de a többiek nem fognak csalódni. A nevek jól eltaláltak és nem erőltettek. Milyen jól hangzó név például a Vázsony egy kalózkapitánynak, vagy a Csobánc a jó királynak! (Bár a Lovasberekben lakó Szobosz lónál és társainál azért rezgett a léc.) De nem kell az összes balatoni falut ismerni ahhoz, hogy élvezze az olvasó a könyv humorát. Ádánd lovag dalai, a kalózok válogatott kínzási módszerei és sok kifejezés (kedvencem a "Csobánc király földig érő palotája") végig jó hangulatot ad a könyvnek, a benne megteremtett világ nagyon hamar otthonossá válik mindenki számára.
A Rév Fülöp igazi lovagregény és igazi mese. A történet a gyermeki fantáziavilág logikáját követi, és se a felnőtt (fel)olvasók, se a gyerekolvasók számára nem válik bugyutává vagy sablonossá. Ez a könyv mindenkinek szól, aki csak egy picit is el tudja magát képzelni egy szántódpusztán heverészve.
A nagybeteg Csobánc király meggyógyítása a leglovagibb lovagi feladat, a kalandok pedig izgalmasak és fordulatosak. Veszélyes vidékeken kell átjutni, keresztülhajózni a Tavon, eljutni még a Trapéz-hegyekig is, megküzdeni a gaz Vörös lovaggal. A könyvben senki nem öl meg senkit, nincs torokátvágás vagy bármi hasonló borzalom, de ettől még minden ugyanolyan izgalmas marad, nincsen semmi hiányérzetünk. És bár többek között megtanuljuk, hogy jobb kérni valamit, mint parancsolni, a nem fürdés pedig rossz dolog, ezek nem arcunkba vágott, külön kiemelt Tanulságok, hanem a történet szerves részei.
Rév Fülöp figurája nagyon szerethető, szereti is őt mindenki a Birodalomban, könyvön innen, könyvön túl. Anyukája egyetlen Fülöpe igaz fegyverhordozó lesz, lovagokkal küzd, és hamar a legnagyobb hősök között emlegetik szerte a birodalomban, de a szíve mélyén ő mégis inkább anyukájára meg az ő finom tördemicére vágyik, és kedvesen aggódik mindenki másért is, aki távol került az otthonától.
A könyv formája, az igényes borító és a barna betűk jól passzolnak a történet hangulatához, és a sokszor egész oldalas, díszes keretbe fogott képek és az iniciálék (Haránt Artúr munkái) is megfelelnek a mesés lovagregény világának. A legjobban talán a képek keretei vannak eltalálva, ahol néha egy Rubik kocka, néha egy koronás vadkan bújik el.
|
|
2. Rév Fülöp Fajanszföldön
 Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 236
A kötet előzményében a tíz esztendős legényke, Rév Fülöp Balatóniában kalandozik (Rév Fülöp. Balatóniai lovagregény), itt találja meg a birodalom egy eldugott zugában Csobánc király betegségét gyógyító virágot.
A regény második részében új király, Gyenes kerül a trónra és - miután a lovagi tornán váratlanul fölbukkan régi barátja, a derék fajsz vitéz, Báró Hegyeschtűy Vászoly és a balatóniaiak segítségét kéri eltűnt uralkodójuk, Hatodik (Torkos) Hollád király felkutatásában - Fajszföld lesz az események főbb helyszíne. Ide érkezik Gyenes testvérével, Diás gróffal és annak segédjévé választott Fülöppel az élen az a delegáció, amelyet az eltűnt fajsz király megkeresésével bíznak meg.
A kettészakadt királyságban régóta viszály dúl a bajuszos és a szakállas fajszok között és a királyrablás gyanújával érkező küldöttség háborút robbant ki körükben. Szerencsére (a balatóniai lovagok döbbenetére) az ő harcuk nem ont vért, hiszen kolbásszal püfölik egymást, amit aztán a csata végeztével jóízűen megesznek…
A történet végére az eltűnt király rejtélye is megoldódik és hogy miként, az a kalandokra, titkokra és leleplezésekre, nagy egymásra találásokra és humoros nyelvi fordulatokra fogékony könyvfalóknak remek szórakozást ígér.
Szakács Eszter
Egy pacifista lovagregény
Balatóniát elérte a változás szele, a könyvben kétszer is királyváltás zajlik, és egy hosszú, rendkívül ostoba viszály után végre béke honol Fajszföldön. Bár a Rév Fülöp második kötete szervesen nem illeszkedik az elsőhöz, a szereplők és Balatónia világának alaposabb ismeretéhez mindenképpen szükséges sorban olvasni a könyveket.
Az első részből hiányoltam az egyik szereplő, a fajszok ősi nemzetségéből származó báró Hegyeschtűy Vászoly, vagyis Vaszi részletesebb bemutatását. Hát most megkaptam. Rév Fülöp története Fajszföldön folytatódik, Balatónia új királya, Gyenes ugyanis odaküld egy delegációt, hogy keressék meg a fajsz uralkodót, aki egyik napról a másikra eltűnt a szobájából. Gyenes testvére, Diás Fülöppel az oldalán, a nyakukba akasztott udvari főjövendőmondóval elindulnak, hogy utánajárjanak a rejtélynek.
A kettészakadt Fajszföldön éppen csitulni látszik a bajuszos és a szakállas fajszok között dúló viszály. Ezért is furcsa, hogy a bajuszosok királya, Hollád eltűnik. Az udvartartás persze rögtön a szakállasokat gyanúsítja az ember- vagyis fajszrablással, amit az érkező válságstáb főjövendőmondója is megerősít. A bajuszos fajsz sereg Diással és Fülöppel útra kel Kaprosvár felé (a szakállasok várához), hogy kiszabadítsa uralkodóját. Azt természetesen nem árulhatom el, hogy mi lesz a történet vége és valójában hol találják Holládot, de annyi bizonyos, hogy kalandokban – melyeket Haránt Artúr az előző kötetből már megismert kódexszerű illusztrációi díszítenek – nem marad híján az olvasó.
A könyv lapjain a fajszok kedves világa elevenedik meg, azoké az aprócska lényeké, akik óbalatóniaiul beszélnek (szerencsére Fülöpék s főként az olvasók kedvéért azonnal átváltanak a modernebb nyelvre), szeretik a ceremóniákat, a rangokat, naponta ötször feltétlenül étkeznek, és bár folyton háborúznak, náluk ez annyit jelent, hogy kolbásszal püfölik egymást, nehogy bárkinek nagyobb baja essen. A csaták végeztével pedig jóízűen megeszik a fegyvereiket. Ugye, eb, aki a fegyverét meg nem eszi… Az első kötetből megismert szereplők mellé a második részben újabbak csapódnak, a svihák főjövendőmondó mellett találkozhatunk egy békepárti íjászlánnyal és a félelemre gerjedő siófokkal, az inkább vicces, mint félelmetes szörnyekkel.
Fülöp a csetlő-botló, jó döntéseket véletlenül meghozó fegyverhordozóból végre gondolkodó, cselekvő karakterré válik (igaz, nincs is más lehetősége, mert Diás szerelmes és teljességgel beszámíthatatlan), aki immár tudatosan veszi az akadályokat. Végighallgatja a háború pró és kontra érveit Diástól (ízig-vérig lovag) és Ámentától, az íjászlánytól (ízig-vérig nem az), majd saját akaratából dönt és cselekszik. Fülöp igazi hőssé lesz, aki mindenképpen a békés megoldások híve, ráadásul éppen egy lovagregényben.
Kaland és szerelem, varázslat és ostrom, titkok és leleplezések, nagy egymásra találások és persze sok humor.
3. Rév Fülöp és Nyár Lőrinc
|
Jeney Zoltán
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 232
 Jeney Zoltán Balatóniáról és Rév Fülöpről szóló harmadik regényében nem kisebb feladat vár Fülöpre, mint kideríteni, hogy mi okozza a Balaton vizének apadását.
Fülöp segítőtársa a kalandban legjobb barátja, a Litéri sárkány, akivel a magasba emelkedve látják, hogy a kelet felől érkező szárazság az oka mindennek.
Még a Végtelen folyam is kiszáradt, azonban az átkelés így még veszélyesebb, és a két jó barát el is veszíti egymást.
Azonban Fülöp nem adja fel, elszántan keresi a szárazság okát Nagylapály birodalmában, ahol találkozik Nyár Lőrinccel, Zivatarzug lovagjaival és Lőrinc testvérével, Zsanával. A három gyerek együtt indul a király udvarába, hogy kiderítsék, miért maradt víz nélkül a vidék. Hamar rájönnek, hogy inkább Hötödik Hőbörödött királynak van szüksége az ő segítségükre, mert gonosz főkancellárja hosszú évek óta becsapja.
A kalandos küldetés során Fülöp új barátokra talál, megbékíti Nagylapály és Zivatarzug királyát, és a Balaton vízszintje is helyreáll. Az előző kötetekhez hasonlóan a balatoni tájneveket ötletesen alkalmazó, a történettel kiválóan harmonizáló rajzokkal illusztrált, színvonalas és szórakoztató kalandregényt 10 éves kortól ajánljuk a gyerekeknek.
Baranyai Katalin
Balatóniában megint súlyosbodik a helyzet. Veszedelmesen apad a Tó (na, vajon melyik?): a vízmagasság már csak egy rőf – fél arasz… Rév Fülöpnek, a lovagregénynek, pontosabban az ebben a rendhagyó lovagregényben vitézkedő lovaglegénynek ismét neki kell indulnia a világnak, hogy kiderítse, mi légyen a megoldás. Hűséges paripája, a sáfránykoma Litéri sárkány elkíséri tűzön és vízen át, csak a tűzzel vannak időnként problémái.
Így jut el Fülöp Nagylapályba, ahol alkalma van megismerni egy lepedőbe (vagy löpödőbe) burkolt félmeztelen őrültet, aki nem más, mint Hatodik Hőbörödött, Nagylapály királya, aki megszólalván, csak ő-kkel beszél, itt és ott, s ha éppen kedve van… És még csak a regény közepén járunk. Lesz itt még Nagy Kút, próbatétel, eredetmonda, lakoma és verselés, hogy azután a magyar és nemzetközi mesekódexeknek megfelelően minden boldog véget érjen.
A harmadik balatóniai utazást épp olyan sok ötlet és sziporkázó nyelvi humor jellemzi, mint a (jelenleg) trilógia első két darabját. Szerzője, Jeney Zoltán francia szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd középkori és reneszánsz francia irodalomból doktorált a Sorbonne-on. Műfordítói tanulmányai során meghatározó volt számára Lator László hatása az Eötvös Kollégiumban. Dolgozott tanárként, a Párizsi Magyar Intézetben és a Petőfi Irodalmi Múzeumban, folyamatosan jelentek meg fordításai. Első igazi önálló kötete azonban az első Rév Fülöp-regény volt, amely 2012-ben jelent meg a Kolibri Kiadónál. Ezt követte a folytatás, a Rév Fülöp Fajszföldön (2013), majd pedig a Pesti Magyar Színház bemutatója az első regény drámaváltozatából 2014 októberében. S íme, itt a harmadik könyv, amely legalább annyira fog tetszeni idősebbeknek és fiatalabbaknak, mint az első kettő.
Az új regényben is szellemesek már a fejezetcímek is. Az új könyvet is Haránt Artúr (és Fórizs Gergely) utánozhatatlan hangulatú, krónikaképhez, iniciáléhoz, középkori könyvjelhez hasonlatos aprólékosságú, mégis kissé groteszk illusztrációi díszítik. Ez a kötet is olvasható szabályos mesének és meseparódiának, magyar (nemzeti!) témájú fantasynak és örök gyerektörténetnek, amely mindenkihez szeretne szólni. A kiadó kilenc éves kortól ajánlja, de 99 évesen is ugyanolyan jól elszórakozhatunk vele és elnevetgélhetünk felette. (Elnövötgölhötönk fölötte.)
Amikor kézbe vettem, kíváncsi voltam, mi újat tud még nyújtani Balatónia: nos, sokat és sokfélét. Így azután bízvást mondható, hogy ha lesz negyedik, netán ötödik utazás, az is minőséget képvisel majd. Az, aki szerette a korábbiakat, bizonyára örömmel veszi meg ezt a regényt is, s várja az esetleges folytatásokat. De mindazok számára, akik valaha is olvastak már igazi varázsmesét, Rév Fülöp e harmadik kalandja is kiváló belépő lehet a fantázia (Magyar)országába.
 Miksó Péter
A magyar népmesei hagyományban és olvasói tapasztalatban jelentős szerepet játszik az útnak induló (kamasz, olykor serdülő) fiúgyermek.
Elindulását két dolog motiválja: szerencsepróbálás vagy pedig egy rejtélyes, megoldhatatlannak tűnő probléma felderítése, megoldása. Útja során akadályokba ütközik, amiket józan eszével, korát meghazudtoló előrelátásával és problémamegoldó készségével orvosol. Időközben életre szóló barátságot köt, szerelemre lel, és ezek együttesen segítik küldetése végrehajtásában. A fiúból – hazatérése után – hős lesz, elmúlik a viszály, a rossz elnyeri méltó, humánus büntetését.
Az iménti szöveg Jeney Zoltán, Rév Fülöp és Nyár Lőrinc című meséjének spoilereként is olvasható, melynek alapján – terminológiai nagyvonalúsággal élve – kijelenthetjük, Jeney meséje egy népmese-trilógia harmadik epizódjának tekinthető (Rév Fülöp, 2012; Rév Fülöp Fajszföldön, 2013; Rév Fülöp és Nyár Lőrinc, 2014).
A regényben meglevő kaland feszültségét a tudás és nem-tudás jelenléte motiválja. Fülöp azért kel útra, hogy megtudja, miért apad a tó vízszintje (Harmadik fejezet, amelyben elmarad a vacsora), valamint azért tér vissza Zivatarzug lovagjaival Nagylapályba, hogy – a korábban hallott történet ismeretében – segítsen a királyon, Nagylapály lakóin és kiszabadítsa Zsanát a Mély Kútból, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál (Tizenkilencedik fejezet, amelyben a hadak útra kelnek).
A tudatos történetalkotás érdeme, hogy az ok és okozat reláció jelenléte miatt, a fejezetek koherensek, ami hozzájárul a mű keretes szerkezetének létrejöttéhez. Ennek egyik hozadéka a kiszámíthatóság. Rév Fülöp és Nyár Lőrinc története klasszikus népmesei motívumokban bővelkedik, melynek alapján előlegezhető lesz, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Mindazonáltal Fülöp és Lőrinc sorsa a kaland során összeforr. Nyár Lőrinc megtalálja Zsanát (Hötödik fejezet, amelyben viharfelhők gyűlnek), aminek kataforikus hozadéka, hogy Fülöp is találkozni fog a Litéri sárkánnyal (Tizenötödik fejezet, amelyben nem csak Fülöp képzelete szárnyal). Mindezek ellenére cseppet sem tekinthető unalmasnak Jeney műve, ugyanis a keretes struktúrában a cselekmény –és jellemábrázolás érzékenyen tárul a befogadó elé, ami folyamatos frissességet és elevenséget kölcsönöz a szövegnek.
Jeney karakterei három csoport szerint különböztethetőek meg, ami nem csupán a fabula, hanem a szüzsé szintjén is jelentőséggel bír. Balatónia lakosai olykor infantilisek, viszont békések és megoldást keresőek, (ilyen Fülöp is). Zivatarzug katonáinak karakterét meghatározza az eső és a kitaszítottság, míg Nagylapály sínylődő polgárai – királyukat is beleértve – leginkább ö-znek („Öhő, a hírös kövötök! Mögjöttök! –kiáltotta a király, mikor végre észrevette őket. –Györtök csak közölöbb!”). Ezek a jellemzők járulnak hozzá ahhoz, hogy a regény hősei identifikálhatóak legyenek.
Jeney árnyaltan, helyenként humorosan reflektál arra, hogy létezésünket – többek közt – a nyelvbe vetettség határozza meg. Ezt szóviccekkel és nyelvbotlásokkal modellezi, elvégre ezekben artikulálódik a nyelv valódi természete.
„Apad a Tó! –hörögte zihálva, de többre nem futotta erejéből. –Hogy mi van a paddal? –kérdezett vissza megrökönyödve Gyenes. –A Tó. Apad.”
„Gyere, Fülöp, át kell gyalogolnunk a Folyam túloldalára –lihegte izgatottan -, talát kell tanyálnunk… tatát kell nyalálnunk… tanyát kell találnunk.”
Jeney nem csupán a dialektussal (ö-zés) exponálja szereplői identitását. Beszédes nevekkel pozícionálja figurái többségét, amik településekre és más földrajzi helyekre utalnak. Litéri sárkány (Litér é. sz. 47° 06′ 04″, k. h. 18° 00′ 41″); Rév Fülöp (Révfülöp é. sz. 46° 49′ 34″, k. h. 17° 37′ 11″); Akarattya (Balatonakarattya é. sz. 47° 01′ 05″, k. h. 18° 09′ 28″); Vállus lovag (Vállus é. sz. 46° 50′ 43″, k. h. 17° 18′ 07″); Csobánc (Balaton-felvidéki tanúhegy é. sz. 46° 52′ 18″, k. h. 17° 30′ 17″); Pentele (Pentele-híd. A Dunántúlt köti össze az Alfölddel „Dunaújvárosi híd” é. sz. 46° 54′ 21″, k. h. 18° 57′ 34″); Dusnok (é. sz. 46° 23′ 24″, k. h. 18° 57′ 31″); Zsana (é. sz. 46° 22′ 52″, k. h. 19° 39′ 36″); Szőreg (é. sz. 46° 12′ 43″, k. h. 20° 11′ 33″); Dombiratos Kevermes (Kevermes é. sz. 46° 25′ 12″, k. h. 21° 10′ 48″).
 Eszerint Jeney regényének geo- és morálpoétikai recepciója egyaránt lehetséges, mivel a történet szereplői koordináták és szubsztanciák, amelyek egymás mellett vagy egymás ellenében léteznek. Mindez egy metaforikus rendszert keretez, amelyben egymás mellé rendeződik két egymásnak ellentmondó értékrend, a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Alföld. A békét kereső, egyenlőség jegyében élő, olykor infantilis és az autoriter, szervilis lelkület.
Ebben a konstellációban Nyár Lőrinc a regény „kakukktojása.” Gyökereiről semmit sem tudunk. A szerző nem helységnevekkel kívánja stabilizálni személyiségét, hanem idővonatkozással. Lőrinc az a figura, akit az idő és a viszonylagosság identifikál, akinek sorsa összefonódik Fülöpével. Ebből adódóan azt állíthatjuk, hogy Zsanával való találkozása implikálja azt, hogy Fülöp ismét találkozni fog az elveszettnek hitt Litérivel.
Jeney meséje meglehetősen kettős érzéseket kelt, hiszen remek leírásokkal találkozunk benne:
„A tó még mindig ott volt, s a forrón vibráló levegőben mintha erősen gőzölgött volna. »Talán valami hőforrás nyílt ott az éjjel. Nem baj, az is víz.« Rohant, ahogy csak bírt, s képzeletben már nagyokat kortyolt újratöltött kulacsából. Ám a tó, akárhogy szedte lábát Fülöpünk, csak nem akart közelebb kerülni. »Talán messzebb van, mint gondoltam« - töprengett, s lépéseit távgyalogló ütemre igazította. Kitartóan trappolt, mögötte a tanya egészen kicsire zsugorodott már, előtte azonban a tó továbbra is makacsul messze csillogott. Fülöp kezdte elhinni, hogy Lőrinc sejtette jól: a szeme káprázik csupán. Végül nem bírta tovább. Visszafordult, s majd összerogyott az elé táruló látványtól: a porzó puszta fölött ott lebegett a tanya. Fejjel lefelé.” (Ötödik fejezet, amelyben Fülöp megtalálja a Tavat, de mégsem), ugyanakkor számos irodalmi utalással, idézettel operál, amik disszonáns hatást keltenek:
„Úgy hömpölygött, ahogy szokott: jókedvvel, bőséggel.” (Harmadik fejezet, amelyben elmarad a vacsora); „Valami éji bogár zúgott el csak a feje fölött, nekiment a falnak, nagyot koppant, azután elhallgatott az is.”(Negyedik fejezet, amelyben Fülöp átkel a kőfolyamon), nem is beszélve az erőltetett betétekről: „Gyula vitéz, télen-nyáron!” (Hötödik fejezet, amelyben viharfelhők gyűlnek).
Rév Fülöp és Nyár Lőrinc történetében ilyen és hasonló erőltetett, erős, erőtlen poétikai alakítások váltják egymást, együttesen adva feszültséget a történet menetének egészen a lezárásig (Huszonharmadik fejezet, amelyben nagy a vidámság), ami hiányérzetet és homályt hagy maga után, sejtetve egy tetralógia eljövetelét.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Miksó Péter
