1. Rozi és a különleges kívánság
Oldalszám: 176
A tündértövist mindig varázslat lengi körül… Ez a különleges regénysorozat egy varázslatos világba repíti az olvasóit. Ebben a világban a tündérek és az emberek egymás mellett élnek, s a két világ időnként óhatatlanul kapcsolatba kerül egymással.
Az első kötetben Rozi, a kis tündér megpillant egy szomorú kislányt, és elhatározza, hogy segít neki. De teljesítheti-e egy ember kívánságát anélkül, hogy megszegné a Tündérkódex szigorú előírásait?
Rozsonits Judit
A tövis megszúrja az embert. Ezt tanultuk, ezt tapasztaljuk, erre szocializálódtunk. Lara Faraway négy részből álló bájos mesesorozatában viszont, melyet magyarul a Napraforgó Kiadó jóvoltából vehet kézbe az olvasó, pontosan az ellenkezőjét tapasztalhatjuk meg, ráadásul betekinthetünk a kis növendék tündér, Rozi, és három barátja, Flóra, Mézi és Pipacs, más szóval a tündértövis fa lakóinak mindennapjaiba.
Adott tehát négy apró tündér, négy sárkány, egy csodálatos fa, amely sebzés helyett áldásokkal teljes, beszélő állatok, morcos kerti törpék, furcsán viselkedő emberek és magányos gyerekek. A látszólag két teljesen külön világban élő szereplőket összekötik az emberek kívánságai, a tündérek feladatai és Anyatermészet. Az egyik legjobb szerintem a történetben az, hogy a tündéreket nem valamiféle távoli, éteri, természetfeletti lényeknek mutatja be az írónő, hanem olyanoknak, mint a kisgyerek, akik játszanak, csínyeket követnek el, amiért adott esetben dorgálásban van részük. Sőt, akad némi versengés, kérkedés és féltékenykedés is, csakúgy, mintha egy gyermekközösségben lennénk. Ja, és az is hatalmas jó pont, hogy minden tündérnek saját apró sárkánya van, de nem ám taszító és gonosz, hanem kedves, pajkos és aranyos. Én is szeretnék egy ilyen sárkányt magamnak.
A könyvből egyébként megtudjuk, hogy minden tündérnek feladata van, hogy nem szárnyakkal születnek, hanem azok kinövése az életfeladatuk megtalálása után fájdalmas folyamat. Mint ahogy az emberek világában sem megy könnyek nélkül a felnőtté válás. Feladataikat minden egyes alkalommal az állatok segítségével hajtják végre, összhangban Anyatermészettel, sőt, az ő irányítása alatt. Az írónő egy gyönyörű, szigorú, de nagyon kedves hölgy alakjában személyesíti meg a természetet, amely ez által olyanná válik, mint egy édesanya, vagy egy tanító néni, akit szeretnek a gyerekek. Anyatermészet mindig segít, irányít, de hagyja, hogy a felnövekvő tündérkék megszerezzék a saját tapasztalataikat. Csak akkor avatkozik be – megjegyzem, remek pedagógiai érzékkel –, ha úgy látja, hogy a tündérkék rossz fát tesznek a tűzre, és ezzel veszélybe sodorhatják magukat, illetve a tündérvilág titkait.
Óriási pozitívuma még a könyvnek, hogy olyan, a legtöbb emberből bosszúságot, undort kiváltó állatokat vonultat fel a tündérek segítőiként, mint a vakondok, a béka és a százlábú. Roziék segítségével lehetőségünk nyílik arra, hogy megkedveljük, de legalábbis elismerjük őket. A két morcos, beszélő kerti törpe, Derek és Karcsi pedig két morgós öreg bácsira emlékeztetnek, akik állandóan zsémbelnek a hancúrozó gyerekek miatt, de akik egészen bizonyosan rendkívül magányosak lennének akkor, ha minden tündér és kicsi sárkány elhagyná a kertet.
Hogyan függ össze mindez? Hogyan talál barátra a történet kicsi Nagy főszereplője, Aliz? Hogyan találja meg a feladatát Rozi, az apró tündér, és főleg, milyen színű szárnya nő a végén? Ezekre, és még sok más kérdésre kaphatunk választ a Rozi, és a különleges kívánság című szívmelengető, a szó minden értelmében tündéri meséből, melyet a szívembe zártam, és már alig várom, hogy olvashassam Pipacs, Flóra, és Mézi kalandjait is.
A történetet egyébként bátran adhatjuk alsós, már olvasni tudó gyerekünk, tanítványunk kezébe, de kiválóan alkalmas felolvasásra is, a könyv ugyanis pontosan azokról az értékekről szól, tanítva, nevelve, de közel sem didaktikusan, amik minden ember, minden család alapjai: szeretet, tolerancia, elfogadás, egymás segítése, s teszi ezt annyira kedves, bájos módon, hogy egészen biztos vagyok abban: elvarázsol minden olvasót.
2. Pipacs és a bajba került sárkánykák
Oldalszám: 160
Ebben a történetben folytatódik az első kötetben megismert négy kicsi tündér kalandja.
A szófogadatlan sárkánykák véletlenül fogságba kerülnek, ezért a tündéreknek ki kell merészkedniük a Nagyok világába, hogy megmentség őket.
Sikerül-e Pipacsnak kieszelnie egy jó tervet, vagy a tündérek titka végleg lelepleződik a Nagyok előtt?
e-kultura
A második részben a négy jó barát közül Pipacsra került a sor, hogy megkapja életfeladatát és szárnyakat bonthasson. Természetesen a korábbi szereplők is vissza-visszatérnek, sőt, néhányan központi szerephez jutnak a cselekményben, például Rozi immár „felnőtt” tündérként, a magasból segíti a kisebbeket, és extra képességeit is beveti, ha arra van szükség. De a vicces kerti törpék, Karcsi és Derek is megvillannak egy-egy vicces párbeszéddel, míg az emberek közül a frissen összeboronált és örök barátságot fogadott Edit-Alíz páros forgatja fel néhány órára tündértövis lakóinak életét. A bonyodalmat egy házi feladat okozza (azért ez már mással is megesett az évszázadok során), melynek abszolválásához néhány ebihalat kell szereznie a nebulóknak – ám egy kisebb baleset miatt kis sárkánykákat sikerül becserkésznie a lányoknak. A kiszabadításukra komoly akcióterv készül, és még az iskolába is el kell merészkedniük a tündéreknek. A végkifejlet pedig természetesen happy end lesz, ráadásul Pipacs is megkapja hőn áhított életfeladatát és csillámos, lila szárnyait.
Az illusztrációk édesek, bár engem továbbra is zavar, hogy nem színes a mesekönyv. Jó minőségű, igényes a kötet kidolgozása, tényleg öröm kézbe venni Pipacs történetét is, ráadásul a szellős oldalak és a sok-sok kép miatt abszolút alsós gyerkőc-kompatibilis a könyv, hiszen egy-egy fejezet elolvasása igazi sikerélmény lehet annak, aki most ismerkedik a betűkkel. Gyorsan lehet haladni benne, a fordulatos cselekmény miatt amúgy is letehetetlen – egy-egy résznek mindig a legizgalmasabb eseménynél van vége, mint általában a sorozatoknak, amivel még a legelszántabb tévénézőket is be lehet húzni a csőbe, illetve a „na jó, csak még ezt a kicsit elolvasom”-módszerrel odatapasztani a könyv mellé. Bátran ajánlom tehát esti mesének vagy egy őszi, esős délutánra: garantáltan imádni fogják a kicsik.
3. Flóra és a naplementekórus
Oldalszám: 160
A harmadik kötetben maga a tündértövisfa kerül hatalmas veszélybe. Egyedül Flóra csodálatos énekhangja segíthet, ám ő egy korábbi baleset miatt nem mer énekelni többé.
Felül tud-e emelkedni a félelmein, hogy megmentse az otthonukat?
Rozsonits Judit
A tündértövis meséinek sorrendben harmadik részében komoly veszély fenyegeti a tündérek világát, mert a kerthez tartozó házban lakó legnagyobb Nagy, Miller bácsi, ki akarja vágni a tündértövis fát, amellyel egy csapásra véget vetne a kertben élő tündérek dolgos, békés hétköznapjainak. Ráadásul ekkora létszámban egyetlen más tündértövis fába sem tudnának beköltözni, tehát a kis közösséget a széthullás fenyegeti.
Ebben a kötetben azonnal feltűnő, érdekes párhuzam, hogy a Nagyok és a Tündérek életében is akadnak gondok. Több konkrét célzást, utalást tartalmaz a történet arra vonatkozóan, hogy a Miller házaspár kapcsolata (amint azt sok kisgyerek a saját szülein, ezáltal saját bőrén közvetlenül is tapasztalhatja) sajnos nem felhőtlen. Nyilván nem véletlen, hogy a két kicsi Nagyon, Alízon és Editen, egymásra találásuk, barátságuk ellenére is érezhető, hogy egyikük sem boldog. Szinte testvérként kapaszkodnak egymásba és a tündérekbe, akiket szeretnének mindenáron újra meglátni. Flórán keresztül pedig megtapasztaljuk, hogy a tündérek világában is komoly következménnyel jár, amikor valaki féktelenül tobzódik, tekintet nélkül másokra, vagy tettének várható következményeire. Bizony, a tündérek is okoz(hat)nak maradandó sérülést egy másik tündérnek…
Nem ez a központi kérdés, nem a testi fogyatékkal élésre tette Faraway a hangsúlyt, mégis remekül rávilágít arra, hogy milyen nagyon kell figyelnünk önmagunk és a másik testi épségére, mert vannak olyan balesetek, amiknek a következményei nem visszafordíthatók. Flóra túlcsorduló, féktelen éneke miatt egy társa elvesztette a repülés képességét, gyereknyelven ez annyit tesz, hogy ha például lelököd a lépcsőn a társadat, lehet, hogy utána bicebóca marad egész életében. Nagyon örülök, hogy a szerző ezúttal sem didaktikusan adagolja az alsós olvasók számára az erkölcsi tanulságokat. Sokkal hatásosabb Flóra érzéseinek leírása, a tette felett érzett mély, őszinte bánat, mint egy példabeszéd. Az viszont teljesen tündérmesébe illő, hogy pontosan a hibájából, de egyben legszebb, legfontosabb képességéből fakadó életfeladatot kap. Hiszem, hogy azért, mert őszintén megbánta a tettét, és azért is, mert nem rossz szándék vezette.
Komolyabb, sőt, mondhatni, kicsit komorabb hangvételű ez a harmadik könyv, mint például Rozié volt, hiszen Mézi elveszti a lakását Miller bácsi farombolása után, és egészen a történet legvégéig ott lebeg a tündérek feje felett az otthonuk elvesztésének lehetősége. Végigjárják a sírás, a kétségbeesés, majd a talpra állás, a mindent megmenteni próbálás és az összefogás útját, ügyesen, szeretetteljesen megmutatva, hogy ha akarunk valamit, bármilyen nehéznek tűnik is, tennünk kell érte, összefogni, és soha fel nem adni. Ha azonban mégsem úgy alakulnának a dolgok, ahogy szeretnénk, a barátainkra vagy a családunkra mindig számíthatunk, sőt, néha onnan jöhet segítség, ahonnan egyáltalán nem várjuk… de ezt a titkot nem leplezem le, nem szeretném senkitől elvenni a harmadik tündértövis-mese olvasásának élményét!
Egy apró kritikai megjegyzés: ebben a részben maradt néhány, elsősorban fordítási hiba, ezeket újrakiadás esetén érdemes lenne orvosolni. Hasonlóan az előző két részhez, ezt a kötetet is elsősorban a 7-10 éves korosztálynak, szüleiknek, pedagógusaiknak ajánlom – elolvasásra, felolvasásra. Sajnálom, hogy már csak egy részen át élvezhetem a négy kis tündér kalandjait, egyébként pedig szívesen olvasnék a fa többi lakójának életéről is.
4. Mézi kalandja a méhekkel
Oldalszám: 160
A tündértövis meséi-sorozat befejező kötetében ismét alámerülhetünk a kicsi tündérek és a közelükben élő Nagyok, vagyis emberek varázslatos világába.
Ezúttal a fa méhei kerülnek bajba, ám az ő balsorsuk hatással van a természetre, így kis hőseink világára is.
Anyatermészet Mézit kéri meg, hogy hozza rendbe a dolgokat, de végre tud-e hajtani egy kicsi tündér egy ilyen hatalmas feladatot?
Rozsonits Judit
A tündértövis meséinek sorrendben negyedik, és sajnos egyben utolsó kötetét tartja kezében az az olvasó, aki fellapozza Mézi kalandját. Talán az összes történet közül ez az, amelyik a legjellemzőbben emberi problémát veti fel: a környezetszennyezést és annak a természetre gyakorolt káros hatásait.
A bajkeverő koboldok, akik véleményem szerint bizony egyre inkább azonosíthatóak a nemtörődöm, másokra oda nem figyelő, csakis a saját hasznukkal törődő emberekkel, vihart kavarnak, és ezzel a szántóföldekre permetezett méreganyagot eljuttatják a kertbe, ahol veszélybe kerülnek a méhecskék, és mivel ők megzavarodva azt sem tudják, hol vannak, a virágok beporzása is elmarad. Nem tudok elmenni a párhuzam mellett, hogy környezetismeretből pont ezt tanultuk a gyerekekkel, és megbeszéltük, mi történne, ha nem lennének méhecskék, nem poroznák be a virágokat, nem lenne termés, nem lennének gyümölcseink…
A tündértövis negyedik története éppen ezt a problematikát tárja elénk természetközpontúan, a gyerekek számára érthetően, tündéri köntösbe öltöztetve. Csodálatos háttéranyag a tanításhoz ez a könyv, mert csupa olyan kérdést vet fel, amelyekről a gyerekekkel lehet, és kell is beszélni! Elsőként arról, mi is lesz a következménye, ha olyan helyre kerül méreg, ahova nem lenne szabad kerülnie, egyáltalán, miért fontos, hasznos, vagy éppen mikor káros a permetezés, hogy kell kezelnünk a környezettudatosságot, mi is az a környezet- és természetvédelem.
A tündérkék természetesen nem didaktikusak ezúttal sem, ők ugyanúgy teszik a dolgukat, mosolyognak a mérgeskedő két régi ismerősön, Dereken és Karcsin, összhangban élnek, tevékenykednek az állatvilág apróbb testű képviselőivel, viszont érezhető rajtuk már egyfajta erőteljes változás. Négyből hármuknak kinőtt a szárnya, feladatuk van, már nemcsak játszanak egész nap, hanem szorgalmasan dolgoznak, Mézi pedig vágyik arra, hogy megtalálja életcélját, hogy ő is saját szárnyára kapva együtt repülhessen a barátaival.
Nagyon tetszik az, ahogy az írónő minden egyes tündér felnőtté válását összeköti egy, a tündérek és a Nagyok világát is érintő megoldandó válsághelyzettel. Emiatt kicsit az az érzésem, mint amikor a mesében a legkisebb királyfi elindul szerencsét próbálni, és a küldetés teljesítése után felnőtt lesz belőle. Mert ez sem csak úgy megtörténik a gyerekekkel, bizony nagyon sok kisebb-nagyobb próbatételnek kell megfelelniük életük, cseperedésük során, csakúgy, mint a tündérkéknek, és a kicsi Nagyoknak a Tündértövis meséiben.
Bevallom, picit furcsa volt, hogy Aliz mindkét szülője ennyire nemtörődöm, hisztis felnőttnek érződik elsőre. Aztán elgondolkodtam, és arra jutottam, igen, ez az, amit sugall nekünk a mai, rohanó, mindenre legalább egy félkész terméket, félkész megoldást tudó világunk: oldjuk meg úgy a problémákat, hogy vágjuk át a csomót, ne bogozzuk ki, gázoljunk át a pocsolyán, kiszorítva belőle a vizet, ahelyett, hogy megkerülnénk, vagy átugornánk… Igen, ebben a történetben állt össze teljesen a kép, mennyire zseniálisan elrejtve, megbújtatva közöl súlyos tartalmakat az írónő a felnőtt olvasókkal, szem előtt tartva természetesen a kézenfekvő, az ideális megoldást is. Szív és érzelmi intelligencia kell csak ahhoz, hogy ezt válasszuk, és a gyerekek ösztönösen hajlanak a jóra.
Rajtunk, felnőtteken a felelősség, mit adunk a gyerekünk kezébe, mit olvasunk fel, mit tanítunk meg, miről beszélgetünk vele, és mit tartogatunk későbbre. A tündérkék világában létező Nagyok sajnos a negatív példák, a pozitívak pedig abszolút és egyértelműen a gyerekek. Beszélgetnünk kell velük, és feladatokat rájuk bízni, úgy, ahogy azt Anyatermészet teszi a tündérekkel. Hagyni, hogy kibontakozhassanak, hogy elkövethessék a saját hibáikat, akkor is, ha féltjük őket, és akkor is, ha tudjuk, hogy ők maguk félnek. A félelem a tündértövis-mesékben általában jó tanácsadója Rozinak, Pipacsnak, Flórának és Mézinek. Át kell ugorniuk minden történetben a saját árnyékukon ahhoz, hogy sikerre vigyék az aktuális küldetést. Ennél szebb, és igazabb üzenete egyetlen mesének sem lehet. Örömet okoz, és szeretettel vezeti, tereli a gyerekeket az önállóan gondolkodás, és a természettel összhangban élni tudás útjára. Minden kisgyerek polcán ott a helye a teljes sorozatnak!
|