Első fejezet A nyusziüreg mélyén                             Alice egyre kókadtabban ült nővére mellett. Hiába lapozgatta testvére könyvét, sehol egy kép, sehol legy párbeszéd. Színtiszta unalom. Épp azon mélázott, szedjen-e margarétát koszorúfonáshoz, amikor átfutott előte a Fehér Nyúl. Nos, nyuszit futni látni nem nagy szám. Alice-t az sem lepte meg, hogy a Nyúl egyre csak óbégat: "Jaj nekem! Jaj nekem!" Elkéstem!" De amikor mellényzsebéből órtá húzott elő, az már több volt a soknál. Ki látott mellányzsebes, órás nyulat? Utána rohanva épp látta, ahogy egy jókora üregben eltűnik. Alice staporán utána ugrott. Az alagútként kígyózó üreg hirtelen kiöblösödött, és Alice mély kútba zuhant. A kút fala izgalmas holmikkal zsúfolt polcokkal volt tele, és vagy nagyon mély volt, vagy Alice esett csiga lassúsággal, mert bőven volt ideje körülnézni. "A föld közepe fele járhatok - gondolta kis idő elteltével. - Vajon kiestem a túloldalon? Még a végén Új-zálandon kötök ki!" Esett esett, esett... "Örrökkké tarta ez a zuhanás" - gondolta Alice. Dinah, a cirmos járt eszében, amkor zsupsz! - száraz levél halomra huppant.   -----