"- Mégis mi a baj Pankával? - tárja szét a karját meglepetten a postás. -  Minden! - morogja Bazsi. - Kérdezés nélül elveszi a játékaimat. A legfinomabb falatokért hisztizik ebédnél. Nem lehet vele bunyózni. Folyton bőg valamiért. - Ühüm - hümmög Marci bácsi -, igaz, ami igaz, nem lehet neked könnyű. A postás lekuporodik a fiú mellé. - Persze az is igaz, hogy amikor óvodás voltál, talán te is örökösen hisztiztél valamiért. Talán te is elvetted mások játékait, és magadnak követelted a legszebb szeletet a nagyi almás pitéjéből. - Én soha! - rázza a fejét Bazsi. Ugribugra kölyökvizsla érkezik a gazdájával. Izgatottan szaglászik Bazsiék felé, majd felszalad a lépcsőn. - Ha jól értem, attól félsz, hogy nemsokára ketten cinjálják majd a jétékaidat, miközben versenyt üvöltenek, hogy ki kapja a nagyobb szelet sütit - néz a fiúra a postás. - Pontosan! - bólint Bazsi. Marci bácsi feállt, és újra szórni kezdte a leveleket. Egyszer csak Bazsi felé fordul. - Ide hallgass, eszembe jutott valami! - mondja titokzatos hangon. - Szólhatnál a kistesódhoz. - Pankához? - Nem, dehogy. A babához, aki még a mamád pocakjában van. Bazsi elkerekedett szemmel bámul. Megszeppenve dadogja: - Úgy érted... Marci bácsi... hogy be... beszéljek azzal... azzal a kisgyerekkel az anyukám... izé... az anyukám hasában? - Úgy! - áll föl a postás, és folytataja a munkát. A fiúcska követi a tekintetével. - Na de... mégis hogyan? - kérdezi halkan. - Hogyan beszélhetek vele? Marci bácsi végez a levelekkel. Leveszi a nyakából a sálját. Szép sál. Puha, kék. Újnak látszik. Persze az is lehet, hogy régi, csak Marci bácsi nagyon vigyázott rá. - No komám, fogd ezt a sálat. Tetszik? - Jó vastag. - Meghiszem azt. Mondhatom, különös sál. Mintha varázsereje volna! Anyám kötötte nekem, amikor annyi idős voltam, mint most te. - Fú, akkor ez a sál legalább százéves! - kerekedik el Bazsi szeme. - Annyi azért nincs. De öregnek öreg. És nekem bizony sokszor segített. Ide hallgass: este, amikor már nagyon álmosnak érzed magad, kösd a sálat a szemed elé! Nem korábban! Csakis lefekvéskor. Rendben? - Rendben - feleli Bazsi. - És? Mi lesz azután? -Miután bekötöd a szemedet, feküdj végig az ágyadon, és kezdj el számolni! - dörmögi Marci bácsi. - Számolj egészen húszig! Amikor végeztél, szólni tudsz majd a kistesódhoz. Mond el csak neki azt, ami bánt, amitől félsz! Biztosan válaszolni fog. Bazsi nagyot nyel izgalmában. Megköszöni a sálat, és feltrappol az emeletre...."