objektivafiokbol.blogspot     Deme László Zsófi és a zoknivadász című meséje 2016-ban jelent meg. Ahogy a címe is sugallja, egy bátor kislányról és egy furcsa vadászról szól a történet. A könyvből megtudjuk, hogy miért érzik jól magukat a zoknik egymás társaságában, a fiókban vagy éppen a szennyeskosárban, és azt is, hogy mitől félnek. Jobban mondva, kitől. Igen, a zoknivadásztól. De ki is ez a zoknivadász?   A kötet valójában mese a mesében, azaz a könyv végére két történettel leszünk gazdagabbak. Az alaptörténetben megismerkedünk az ovis Zsófival és szüleivel, akiknek az otthonában egyik éjjel eltűnnek az előző este szanaszét hagyott zoknik. A titok nyitjára a kislány barátaitól, Petitől és Palitól kap magyarázatot.   Megismerkedünk a zoknivadász legendájával, amelyben szó esik egy királyságról, annak a királyáról, a királynéjáról és a fiukról, Kumádóról, akinek mindig fázik a lába. A királyság varázslója siet a segítségére, és egy olyan titkokra is fény derül, mint hogy hogyan készült el az első zokni.   Kumádó megbízhatatlan zoknitulajdonosnak bizonyul, ezért a varázsló – miután elege lesz a követelőző királyfiból – elátkozza. Így Kumádó arra kényszerül, hogy fázós lábára zoknikat raboljon. A mesét hallgató/olvasó gyerekek pedig észrevétlenül megtanulják, hogy mik a – mesebeli – következményei annak, ha valaki csak követelőzik és még köszönetet sem mond a segítőjének.   A legenda után visszatérünk Zsófihoz, aki Petivel sürgősen haditervet készít, hogy az otthon még meglévő zoknik segítségével csapdába csalja Kumádót, és visszaszerezze tőle az ellopott zoknikat.   A mese végére a kislány – és vele együtt a gyerekek – megtanulja, hogy milyen fontos a rendrakás, és hogy vigyázzon a dolgaira.   A történet természetesen jól végződik, sőt, Zsófi még azt is kitalálja, hogyan segíthetne Kumádónak, hogy többet ne kelljen zoknikra vadásznia.     ,,[Kumádó] Magával hurcolja a szerencsétlen lábravalót, hogy örökre elszakítsa a zoknik népétől. Begyömöszöli a fal repedéseibe, vagy a szekrény alá kényszeríti, olyan helyre, ahol soha nem találja meg senki. A zokni pedig szép lassan elöregszik, elszürkül a porcicáktól, végül maga is porrá esik szét.” ... hogy azután a következő életében pormanóként szülessen újjá.         Kedves mese, amelyben bőven akad izgulnivaló. Megtanulunk beszélgetni a zoknijainkkal, és talán a könyv elolvasása után másképp tekintünk rájuk...