Szappanos Csenge
Kevés kincset őrzök gyermekkoromból, de ami még meg van az túlnyomórészt mesekönyv. Ezek közül is a legbecsesebb Beatrix Potter „The Tale of Peter Rabbit” című meséje. Édesanyám hozta Angliából akkor, amikor én még meg sem születtem. A könyv különlegessége, hogy az 1902-es első, eredeti és az írónő által engedélyezett kiadás alapján nyomták újra 1987-ben. Ez a csöpp kis nyúl kék kabátban annyira a szívemhez nőtt, hogy a szüleim csak komoly elbeszélgetések és megvesztegetések árán tudták néha „kikölcsönözni” tőlem testvéreim számára.
Huszonhárom mesekönyv
Beatrix Pottert és a meséit lehet, hogy senkinek sem kell bemutatni, de mivel könyvei csak 2007-ben jelentek meg először magyar nyelven (General Press Könyvkiadó), mégis ejtünk róla pár szót.
Beatrix Potter (1866-1943) angol író, illusztrátor, természetvédő és természettudós volt. Meséi kezdetben ismerősök gyermekeinek írott levelek voltak, melyeket csak jóval később adtak ki. Huszonhárom mesekönyve jelent meg, ezek közül is a leghíresebb a fent említett Nyúl Péter kalandjai.
Az eredeti történetben mielőtt Péter és testvérei elindulnának szedret szedni, mamájuk a lelkükre köti, hogy Gergelyfi bácsi kertjébe be ne tegyék a lábukat (apjukat korábban ott érte egy szörnyű baleset mikor Gergelyfi néni pitét sütött belőle). Természetesen Péter nem fogad szót: csak azért is átmászik a kertkapu alatt, és megdézsmálja Gergelyfi bácsi veteményesét, aki persze rajtakapja és üldözőbe veszi. Szegény Péter fut, ahogy a lába bírja, és reménykedik, hogy még valaha kijut a kertből. Szerencsére végül megtalálja a kijáratot, és megmenekül.
Minden elképzelhető formában
Az 1902-es megjelenés óta a tetőfokára hágott a Nyúl Péter marchandise, és minden elképzelhető formában feldolgozták a Potter-féle meséket (rajzfilm, romantikus életrajzi dráma, kifestőkönyv, színdarab, bögre, társasjáték, tolltartó, estébé, stb.). Ami viszont a múltkor a kezembe akadt, az igencsak figyelemreméltó: minden jel arra mutat, hogy Emma Thompson Oscar-díjas színésznő még nálam is jobban meghatódott, mikor az édesapja Nyúl Pétert olvasott fel neki gyermekkorában, hiszen ő még a féltve őrzésnél is messzebbre ment: Nyúl Péter további kalandjai címmel írt egy teljesen új mesét az eredeti történet alapján. Ezt gondolhatnánk akár vakmerőségnek is, ám a könyv előszavában a művésznő azt állítja, hogy maga Péter kérte meg rá, hogy írjon róla egy új mesét. És hát az az igazság, hogy én ezt abszolút elképzelhetőnek tartom.
Hasonlóságok, különbségek
A Nyúl Péter további kalandjai gyönyörű kiadvány, méltó folytatása a Beatrix Potter hagyatéknak. A betűtípuson, elrendezésen, szöveg-illusztráció arányon át a történet jellegéig és a képek stílusáig mindent nagyon aprólékosan átvettek az eredetiből, de szerencsére ez mégsem hat erőltetett kopírozásnak.
Persze nyilvánvaló és direkt különbségek vannak. Vegyük először a könyv méretét: az eredeti könyvek általában még az A5-ös formátumnál is kisebbek, míg a Nyúl Péter további kalandjai A4-es méretű. Ezzel mintha jelezné, hogy ugyan a rendszer része, de nem akar abba belesimulni. Ez szerintem nagyon jót tesz neki, hiszen ez mégsem egy Beatrix Potter, hanem egy Emma Thompson könyv. Aztán ott vannak az illusztrációk: a szereplők és a táj ismerős, de az összkép mégsem teljesen ugyanaz, mivel Eleanor Taylor festményeiből hiányoznak a fekete egybefüggő kontúrvonalak. Ezt is jó dolognak tartom az imént említett okból.
Étvágy és bonyodalom
Maga a történet is összhangban van a korábban megjelent mesékkel: Nyúl Péter világot szeretne látni. Átbújik Gergelyfi bácsi kertkapuja alatt, ám ezúttal nem zöldséget lop, hanem belemászik egy szendvicsekkel teli kosárba, majd miután jól teletömte magát álomba szenderül. Mikor aztán felébred, Skóciában találja magát, ahol ismét az étvágya fog némi bonyodalmat okozni.
A könyv szövegét Szabó T. Anna költő és műfordító ültette át magyarra, akinek az összes Magyarországon megjelent Beatrix Potter mese fordítását is köszönhetjük, és akinek a neve számomra önmagában garancia a minőségre.
Forrás: Könyvkultúra
|