Nagy hiba volt, hogy rögtön a reggeli, zsúfolt metrón zötyögve vágtam bele az olvasásba. Gondoltam, egyik odafelé, másik hazafelé, és így hamar meg is leszek. Kicsit zavarban voltam, amikor előkotortam a még mindig elképesztően rikító borítójú könyvet, és nagyot nyelve konstatáltam, hogy a belső oldalak látványvilága sem lesz egy lehetnyivel sem visszafogottabb. Mindegy, essünk túl rajta. Nagyjából a negyedik bekezdésig tartott az önmérsékletem, és kiprüszkölt az első hangos röhögés. Mire célba értem, addigra szégyentelenül lubickoltam ebben a különös, viccesen őszinte, végletekből összegyúrt világban. A szerző, Harriet Muncaster nemcsak illusztrátorként elismert, hanem korábbi gyerekkönyveivel is szép sikereket tudhat már maga mögött. Akárcsak előző munkáiban, itt is meghatározó a vizualitás. A Vámpírtündér magyar kiadása kapcsán ez két szín dominanciáját jelenti: a bájos neonpink és a komor fekete uralja az oldalakat. A két színen keresztül kapcsolódik a tündérség cuki bája a vámpírság sötét drámaiságával. A képek apró, kikacsintós részleteihez képest a szöveg egyszerűbben szerkesztett, egyenes vonalvezetésű, kezdő olvasóknak is biztos sikerélmény. Ezen különbség dacára remekül kiegészíti egymást a látvány és a szöveg, amire nem tér ki az egyik, azt hozzáteszi a másik. A történet Hanna és családja hétköznapjaiba ad betekintést, olyan hétköznapi, de jelentős eseményeken keresztül (Holdas Hanna iskolába megy, szülinapi bulit tart, nyaralni megy, balettozik), amelyek minden gyerek számára ismerősek, bár valószínűleg a leírtaktól teljesen eltérő tapasztalataik vannak róluk. Ami nem csoda, hiszen egy vámpír vagy egy tündér össze sem hasonlítható velünk, közönséges halandókkal. Hát még egy vámpírtündér, akinek anyukája tündér, apukája vámpír, és a legjobb pajtása a plüssállatból életre varázsolt Mályvaszín Nyuszi. A kislánynak állandó dilemmája a hovatartozás, amiben szülei igyekeznek őt segíteni, de Hanna egy harmadik lehetőséget választ. A szíve az emberek világához húzza, hiszen ott eleve mindenki más és más, szóval egy vámpírtündér is csak egy a sokféle másság közül. Hanna nyitottsága, elfogadása nemcsak szülei különös szokásaira (apja piperkőcségére, anyja túláradó természetimádatára), de minden emberi lényre is kiterjed, legyenek azok akár gyerekek, akár felnőttek. (Nem mellesleg, a rötyögések is éppen mások karikírozott mássága kapcsán törnek elő.) A tündérek bármilyen helyzetre előrántható ezo-bio-öko vonala vagy a vámpírok kényszeres sérópomádézása, órákig tartó készülődése túlmutatnak a helyzetkomikumon, saját berögzült, gyakran teljesen értelmét vesztett szokásaink köszönnek bennük vissza. A kötetek hasonlóan épülnek föl, egy-egy eseményt mutatnak be. Hanna eleven, cserfes, minden lében kanál kislányként próbál beilleszkedni az emberek világába, amit izgalmasnak és kalandosnak tart, összehasonlítva saját és családja életével. Mivel mindhárom világba (tündérek, vámpírok, emberek) bejáratos, követhetjük bukdácsolásait, miközben bennfentesként is megismerhetjük azok sajátosságait. Maga a történetszál egyszerű: az eleinte jónak tűnő terv a család bevonódásával váratlan fordulatot vesz, és a problémák megoldásához összefogásra van szükség, amihez mindenki hozzáteszi saját értékeit. A hétköznapi valóság Hanna révén bármikor átlendül a csodák, mesék világába, hogy onnan nyugvópontként újra visszatérjen a realitásba. Noha kétségtelenül „kislánytörténetekről” van szó, érdemes a sorozattal kísérletezni és fiúknak is megmutatni. Némi hullámzás tetten érhető az epizódok színvonala között, de ez összességében nem ront az élményen. Nagy Eszter Forrás: Bárka online